Működhet-e egyáltalán a menekültügyi kvótarendszer?

Fotó: VS.hu / Kummer János

-

Lényegében két táborra szakad Európa a menekültügyben: a kvótarendszer támogatóira és ellenzőire. A két álláspont közt nehezen kibékíthető ellentétek feszülnek, de a politikai érveken túl is felmerül számos kérdés arról, van-e értelme egyáltalán a menedékkérők elosztásáról beszélni.


Az „igazságos elosztás” lett a menekültválságról szóló európai nyilatkozatok kulcskifejezése, ami lényegében a menekültek befogadására vonatkozó kötelező kvótarendszer bevezetését jelentené. Ezt támogatja a német és a francia kormány, és ez volt az Európai Bizottság javaslata is, ami elbukott egyes tagállamok – köztük Magyarország – ellenállásán, csak 40 ezer menedékkérő önkéntes alapon történő befogadásáról tudtak megállapodni. Jean-Claude Juncker bizottsági elnök azonban nem adja fel, jövő szerdán hasonló javaslatot tesz le az asztalra Strasbourgban.

A kvótarendszer ötlete abból az alapvetésből indul ki, hogy a menekülteket nem lehet, vagy nem is szabad megállítani az EU határain (itt írtunk arról, mit is kellene tenni ehhez), és ha már itt vannak, úgy igazságos, hogy megosszuk a terheket. A krízis ugyanis csak néhány tagállamnak okoz gondot: belépési pontként Görögország, Olaszország és Magyarország, célországként pedig főleg Németország és Svédország érintett igazán. Az elképzelés abból indul ki, hogy ha a most néhány helyen koncentrálódó menedékkérőket szétosztják, mindenkinek elviselhetővé vállnak a terhei.


Bennünket ezzel hagyjanak!

Az ellenzők érvei kétfélék: az első csoportba tartoznak, akik úgy vélik, őket ez őket nem érinti, és nem is szeretnének ezzel foglalkozni. Lengyelországba például csak nagyon kevesen jutnak a menedékkérők közül, és Varsóban azt szeretnék, ha ez így is maradna. Lehet ezt a szolidaritás hiányának nevezni, de egyetlen ország sem szívesen vesz magára olyan gondot, amellyel amúgy nem kéne törődnie. Nagyon erős ösztönzőkre lenne szükség, például EU-s támogatások formájában, ha valaki azt szeretné, hogy mégis megtegyék.

Az ellenzők másik halmazában Orbán Viktor magyar miniszterelnök áll, aki úgy hiszi, hogy kerítéssel, határvadászokkal és jogi megoldásokkal meg tudja állítani a menekülteket. Ha nem így lenne, logikusan Orbánnak is támogatnia kellene a kvótarendszert, hiszen sokkal kevesebb emberrel kellene foglalkozni, mint jelenleg, a menedékkérők jó részét tovább lehetne küldeni máshová (a pénteken és szombaton történtek valószínűleg tényleg kivételnek számítanak, hosszabb távon nem tartható, hogy csak úgy elsétál mindenki Németország felé). Orbán ugyanakkor azt jósolja, hogy a jelenlegi helyzetben a menekültek utánpótlása kimeríthetetlen, és ha Európa nem lép fel keményen, akkor rövidesen tízmilliók fognak érkezni.


Működhet egyáltalán?

A kvótarendszer működőképességét a politikai ellenállás mellett más körülmények is megkérdőjelezik. Mivel a menedékkérők folyamatos mozgásban vannak, nem olyan egyszerű őket áttelepíteni. A Juncker-féle javaslat szerint a többi EU-tagállamnak 54 ezer menekültet kellene befogadnia Magyarországról. Csakhogy ennyi menedékkérő jelenleg nem is tartózkodik az országban – bár idén már több mint 144 ezer kérelmet adtak be, a többség továbbállt nyugat felé. Az 54 ezres áttelepítés tehát csak virtuálisan történhet meg, esetleg a jövőben érkezőkre vonatkozhat.

A másik ok, ami miatt nehéz elképzelni kvótarendszer gyakorlati működését, hogy maguk a menekültek sem akarják. A többség Németországba vagy Svédországba akar menni, szombaton kiderült, hogy még a gazdag országnak számító Ausztria sem célpont. Hiába mondanák tehát valakinek, hogy menjen Litvániába, majd ott elbírálják az ügyét. Sőt, még ha oda is szállítanák, nagy a valószínűsége, hogy egy héten belül elhagyná az országot, és Berlinben bukkanna fel. Ennek oka, hogy óriási különbségek vannak a menekültügyi eljárások, illetve a menedékkérőknek járó szociális juttatások közt.

Bár az európai politikusok sokat beszélnek arról, hogy különbséget kell tenni menekült és gazdasági bevándorló közt, ebben az esetben ez nem lehetséges. A szíriaiak például nyilván menekültek, de nem véletlen, hogy nem akarnak Magyarországon maradni. Itt ugyanis akár hónapokig tartó ügyintézés és zsúfolt táborok várják őket, és havi nyolcezer forint zsebpénz, Németországban viszont gyorsított eljárásban kapnak menekültstátuszt, és addig is 352 euró illeti meg őket havonta. Ha pedig elismerik őket, nagyobb eséllyel találnak munkát Németországban, mint bárhol máshol. Az erről szóló hírek gyorsan terjednek, és talán ki is színeződnek kissé, mire elérnek a törökországi menekülttáborokig.


Közös menekültügy kellene

A kvótarendszer egészen addig nem fog működni, amíg nem egységesítik az EU-ban a menedékkérelmek elbírálási rendszerét – vagyis nem hoznak létre közös menekültügyi hivatalt –, és a menekülteknek járó szociális juttatásokat. Előbbi azért problémás, mert komolyan érinti az államok szuverenitását: azt a jogot, hogy eldöntsék, kit engednek be és kit nem a területükre. Van persze hasonló intézmény: a schengeni vízum, amit lehet, hogy egy finn konzulátus állított ki, de Magyarországra is be lehet vele lépni.

A szociális támogatások kiegyenlítése az igazán kemény dió, hiszen csak EU-s pénzből lehetne megtenni – már ha nem a svéd jóléti rendszer színvonalát akarjuk lerontani a bolgárhoz. Ez a lépés messzire vezethet, hiszen ha a menedékkérők juttatásait egységesítjük, akkor általában is be kellene vezetni egy szociális minimumot, az európai államok saját polgárainak. Bár ennek az esélye csekély, annyi előnye biztos lenne, hogy elejét venné annak a panaszáradatnak, amely szerint kelet-európaiak csak a szociális juttatásokért költöznek például Nagy-Britanniába.

Az egész kvótarendszernek, vagy bármilyen megoldásnak viszont az a legalapvetőbb feltétele, hogy rendezett formában érkezzenek a menedékkérők. Jelenleg Görögországban például már egyáltalán nem regisztrálják őket, csak áttessékelik a macedón határon. Az elmúlt napok magyarországi jelenetei is azt a látszatot keltették, hogy a magyar hatóságok feladták a szélmalomharcot, de a déli határon azért még mindig regisztrálják az illegálisan az országba belépőket.


Rendnek kell lenni

Akármilyen döntés is születik majd, Orbán Viktornak alighanem igaza van abban, hogy a probléma kezelésének első lépése a határőrizet alapos megerősítése kell legyen – ennek megoldási módjain persze nagyon is lehet vitatkozni. Az EU-nak ma is van határőrizeti ügynöksége (ez a Frontex), de a jelenleginél jóval nagyobb szabású segítségre lesz szükség a külső határokon. A magyar rendőrség számára például legfeljebb szimbolikus értéke van annak, ha a határon negyven európai kolléga is szolgálatot teljesít, ennél jóval nagyobb erőkre lesz szükség, és az együttműködésnek lassan el kell mozdulnia egy közös EU-s határőrség irányába.

Már júniusban döntés született arról, hogy úgynevezett hotspotokat, vagyis nagy menekültközpontokat kell felállítani az EU határain kívül, de mostanáig ez nem történt meg (pedig ebben az ügyben teljes az egyetértés, még a visegrádi országok is szorgalmazzák). Ezek valóban tehermentesíthetnék a külső határon fekvő országok hatóságait, hiszen az első szűrést el lehetne végezni ezekben a táborokban, és csak azokat engednék tovább, akiknek valóban van esélyük a menekült státuszra.

Végül, de nem utolsósorban valamit kezdeni kell azokkal, akiknek a kérelmét elutasítják, vagy úgy eltűnnek, hogy nem is lehet lefolytatni a menekültügyi eljárást. A kvótarendszerrel szembeni ellenérzéseket táplálják azok a félelmek is, hogy hiába utasítják el valaki kérelmét, attól még nem megy haza. Nyugat-Európában már ma is százezrek élnek gyakorlatilag illegalitásban, és ez a szám csak nőni fog. Ezért szükség lesz arra is, hogy a mainál hatékonyabban tudják felkutatni és hazaküldeni ezeket az embereket. Ez sok vitát fog még szülni, hiszen lesznek esetek, amikor igazságtalannak fog tűnni a döntés, de következetes szigor nélkül nem lehet betartani a szabályokat.