Most jó képregényrajongónak lenni

Forrás: Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál

-

Vasárnap rendezik a 11. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivált, az év legfontosabb magyarországi képregényes eseményét. Itt adják át az előző év legjobbjainak járó Alfabéta-díjakat, külföldi alkotókat hívnak, beszélgetéseket szerveznek, és persze megjelenik egy rakás újdonság. Ezek közül ajánljuk most a tíz legizgalmasabbat, a cseh színikritikusok berkeiben játszódó krimitől kezdve a paksi atomerőművet védelmező magyar szuperhősön át a gyerekkorukban bántalmazott bűnözőkről szóló, brutális Pókember-történetig.


Pierre Wazem: Barangolás(ok)

A svájci Wazemnek már szerepeltek munkái hazai kiállításokon, de önálló képregénye még nem jelent meg. Nagyon örülünk, hogy ez a helyzet megváltozik, mivel az előzetes oldalak alapján okos, visszafogott és személyes képregényt olvashatunk majd. Úgy kezdődik, hogy a szerző alteregója felébred a fürdőkádban, és egy pingvin társaságában kezdi felidézni a legfontosabb emlékeit: azt, hogy mennyire szeret a kopott karfájú foteljában olvasgatni, vagy azt, hogy mit érzett a volt barátnője utolsó üzenetét olvasva, amiben a lány arra kérte őt, a holmija mellett a szerelmét is vigye magával, hogy végre kitakaríthassa a szívét. Ez alapján, meg a finom vonalakból összeálló, egyszerűségükben kifejező rajzokat elnézve lehet, hogy egy csomag papírzsepit is érdemes bekészíteni a képregény mellé.



Koska Zoltán: A Titkos Társaság 1.

Koska Zoltán a kedvenc magyar képregényeseink közé tartozik, aki kamaszkora óta folyamatosan jelen van saját kiadványaival a börzéken és fesztiválokon. Ezekben általában önéletrajzi ihletésű történeteket, iskolai sztorikat rajzolt meg, az első szerelem szépségét és kínjait pedig a Hey, Jude! című munkájában dolgozta fel megejtő közvetlenséggel. Tavaly új utakra indult: lezárta évek óta futó sorozatát, a Firka-Comicsot (az utolsó részt mi is az év legjobb képregényei közé soroltuk), és csinált egy laza Borges-adaptációt A halál és az iránytűből. A Titkos Társaság ennek a folytatása, amely még jobban elszakad az argentin szerző műveitől, de remélhetőleg megőrzi a rá jellemző intellektuális-játékos hangvételt, ami Koskához is nagyon közel áll.



Dylan Dog 3.: A démon szépsége

Az olasz képregények fájóan hiányoznak a hazai palettáról, ezért nagyon örültünk, mikor az 1986 óta futó Dylan Dog sorozatot tavaly elkezdték magyarul is kiadni. Az előző kötetet, az Anna Never kísértetét rá is tettük év végi listánkra, és nincs okunk kételkedni abban, hogy A démon szépségén hasonlóan jól fogunk szórakozni és borzongani. Megint két történet kapott helyet a kötetben, a címadó sztoriban egy 1945-ben kivégzett bérgyilkos (vagy a szelleme) bukkan fel a főhős lakásán, bosszúra szomjazva, ráadásul az is kiderül, hogy annak idején beleszeretett a nőbe, akit meg kellett volna ölnie. A gyilkosokban pedig London békés polgárai változnak egyik napról a másikra vérengző fenevadakká. Nem kizárt, hogy a kánikulai hőség tehet a dologról, de a biztonság kedvéért egy H. G. Wells nevű úr megbízza Dylan Dogot, hogy nyomozzon az ügyben. A két fejezet közé egy rövidebb történet ékelődik Akárki, senki, mindenki címmel, amelynek a rajzolója, Fabio Celoni a fesztiválra is eljön dedikálni és beszélgetni.



Lucie Lomová: Lőttek az előadásnak

A cseh Lucie Lomovának korábban egy rövidebb története jelent meg nálunk, saját kötete még nem. A szerző színházi dramaturgként végzett és dolgozott egy ideig, ez pedig a képregényein is meglátszik: a Lőttek az előadásnak egyik főhőse a jeles színikritikus, Dita Oulibská, aki betegsége miatt éppen lemarad egy fontosnak ígérkező premierről. Így viszont nem kell végignéznie, ahogy elsül a főszereplő fejének szegezett kellékpisztoly. A prágai színházi világ berkeiben játszódó krimibe már szokatlan alaphelyzete miatt is érdemes lesz belelapozni, Lomová pedig van olyan magabiztos történetmesélő, hogy biztosra vehetjük, a folytatás sem alakul unalmasan. Régimódi, Miss Marple stílusú bűnügyi sztorira számítunk, kelet-európai látásmóddal.



Pertti Jarla: Cserep kapitány

A képregényfesztiválokban az a jó, hogy mindig megjelenik teljesen indokolatlanul valamilyen ismeretlen, egzotikus képregény, amiről viszont időnként kiderül, hogy csodás, és nem is tudjuk, hogyan élhettünk eddig nélküle. Idén a finn Cserep kapitány okozhat meglepetést. A ritkán tárgyalt történelmi téma minden esetre kíváncsivá tesz: az orosz polgárháború idején, az 1910-es évek végén járunk, a címszereplő pedig a vörösök ellen harcol. Ennél többet még nem tudunk Jarla munkájáról, ami nem is csoda, mert eddig csak Finnországban adták ki. De az már önmagában jó hír, hogy európai történelmi képregényt olvashatunk: legutóbb Jason Lutes Berlin sorozatának első része jelent meg hasonló műfajban, és ha a Cserep kapitány a közelébe ér annak, akkor máris megérte kiadni magyarul.


Cserep kapitány


Ptiluc: Sötét tükör

Csak néhány napja derült ki, hogy a francia szerzői képregény egyik sztárjától is megjelenik valami a fesztiválra. Sokat még mindig nem lehet tudni a Sötét tükörről, annyi biztos, hogy Ptiluc legismertebb sorozatához, a Rat’shoz kapcsolódik majd: ezekben az albumokban az író-rajzoló egy csapatnyi patkány kalandjairól mesél, erős társadalomkritikai éllel. Mindez nagyon hasonlít a Disznóól című kötetének koncepciójára, csak abban patkányok helyett sertések szerepeltek, és mindegyikük egy neves történelmi személyiség reinkarnációja volt, Napóleon, Victor Hugo és Émile Zola adtak egymásnak randevút a moslékos vályú mellett. A malacperspektívából láttatott történelmi folyamatok és szereplők kisszerűségén remekül lehetett szórakozni – reméljük, az új Ptiluc-képregény is kíméletlenül és viccesen szembesít minket saját pitiánerségünkkel.


Sötét tükör


Épregény antológia

A fesztiválra megjelenő magyar képregények közül erre a gyűjteményre vagyunk a legkíváncsibbak. A Műegyetem építészmérnöki karán Cserkuti Dávid rajzoló vezetésével tavaly indult képregénykészítő kurzus, a diákok legjobb munkái kerültek bele a kötetbe. Az ilyen antológiák vonzerejét a stílusok és látásmódok sokfélesége jelenti, az előzetes oldalak alapján most is találkozhatunk majd önéletrajzi ihletésű történetekkel, irodalmi adaptációkkal (Edgar Allan Poe, Isaac Asimov és J. G. Ballard egy-egy műve alapján), középkorban játszódó műfaji sztorival, na meg minimalista, manga- vagy karikatúraszerű rajzokkal is. Biztos, hogy nem mindegyik képregény lesz jó, de az is, hogy új tehetségeket fedezünk fel.


Épregény


Fritz Zoltán: Fritz'Strips

Fritz évek óta a magyar képregényes élet egyik motorja, külföldi és hazai fesztiválokon lép fel, rajzot tanít, tanácsokat ad a pályakezdőknek. Ehhez képest érthetetlen, hogy miért csak egy 24 óra alatt készült, rövid munkája jelent meg önállóan (Tiszavirágzás). A helyzet most változik, az új kötet az elmúlt években készített képsorait gyűjti egybe. Ezeknek egy része filmes ihletésű, és eredetileg a Filmvilágban jelent meg, a másik fele pedig közéleti témájú, a kérészéletű Nevem Senki hetilap közölte őket. És persze lesznek nyomtatásban meg nem jelent stripek is. Noha a szerzőt nyilván lefoglalja számos egyéb projektje (animátorként és grafikusként is dolgozik), azért nagyon örülnénk neki, ha a képsorok mellett egyszer hosszabb képregényeket is olvashatnánk tőle.


Fritz'strips


Titánember 1.

Megint indul egy sorozat, ami megpróbálja kibontani a sokszor feldobott, de meg nem valósult „magyar szuperhős” koncepciót. Ráadásul a Titánember kapható lesz majd az újságosoknál, ami merész ötlet, bár az, hogy az alkotók eleve csak kilenc részre terveznek, némi józan belátásra vall. De legyünk optimisták, a hétköznapokban Szigeti Attilaként ismert szuperhős kalandjai jó esetben paranoiathrillereket idéző, aktuálpolitikai áthallásokkal fűszerezett izgalmakat tartogatnak. Egy olyan Magyarországon járunk, ahol a környező országokkal ellentétben még nem tört ki a polgárháború, ám amikor a terroristák megtámadják a paksi atomerőművet, az oroszokkal üzletelni igyekvő kormány a címszereplő nyakába varrja a felelősséget. Ebből még bármi lehet, a rajzoló, Vadas Máté mindenesetre már bizonyított az Epicline magazinban. Az íróról, Caaroy Carville-ről viszont semmit nem tudunk azon kívül, hogy az álneve a kilencvenes évek eleji vadkapitalizmusban megjelent puha borítós krimik szerzőit juttatja eszünkbe.


Titánember


Peter Parker - Pókember 21.

Folytatódik a hazai Pókember-rajongók kedvenc sorozata, amiben a magyar kiadásból annak idején kimaradt, 80-as, 90-es években megjelent sztorikból szemezgetnek. Az új füzet megjelenése azért megy eseményszámba, mert ebben indul a klasszikus Bennünk lakozó gyermek című történet, amit minden idők egyik legkomorabb, legsötétebb Pókember-képregényeként szokás számon tartani. Ráadásul nem is az erőszak ábrázolása miatt, hanem elsősorban pszichológiai szempontból: J. M. DeMatteis író a főhős életét megkeserítő gonosztevők gyermekkorára koncentrál, és a saját apja által megerőszakolt, felnőttként patkányokkal diskuráló Vermin múltja mellett azt is bemutatja, milyen traumát okozott a kis Harry Osborn számára, hogy apja, az első Zöld Manó dühöngő elmebeteg volt. 18-as karika nincs a füzeten, de a borító és a rövid leírás alapján nem ezzel a résszel kell rászoktatni a gyerekeket a képregényolvasásra.


Pókember 21.


További infók a képregényfesztiválról itt találhatók.

Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!