Mit változtat Simicska haragja a magyar médiában?

Fotó: VS.hu / Zagyi Tibor

-

Ellenzéki-e már a Heti Válasz, mibe szólhat/szól bele a hirdető, mibe a politikus, építhet-e egy kormány „saját médiát”, ha igényt lát rá, mi lesz most, hogy Simicska Lajos szakított Orbán Viktorral? Ezekről is szó volt Egerben a Média Piac 2015 konferencián.


Bátorfy Attila, a Kreatív újságírója a februárban megjelent, „Hogyan működött Orbán és Simicska médiabirodalma?” című tanulmányáról beszélt. Bátorfy éveken keresztül gyűjtötte és rendszerezte az állami médiaköltéseket, hogy összehasonlíthassa a Gyurcsány-Bajnai kormányok alatti, és 2010 utáni időszak médiapiaci, reklámköltési trendjeit.

Eszerint 2010 után több szempontból is jelentős koncentráció figyelhető meg az állami reklámköltségek címzettjei között. Bátorfy legfontosabb megállapításai a kommunikációs tárgyú közbeszerzésekkel kapcsolatban, hogy

  • ezek közel felét egy induló mellett, verseny nélkül osztották ki,
  • a teljes összeg kétharmadát három cég, az I.M.G, a Vivaki és a Bell & Partners nyerte,
  • a legtöbb pénzt nyerő tíz médiaügynökségnél hatnál lehet kormánypárti kötődést kimutatni a Kreatív szerint.
  • ezek az ügynökségek a pénz jelentős részét a kormányközeli médiumokban költötték el.


"A médiatér változott meg"

Az előadás után a közönség soraiban ülő Borókai Gábor szót kért, és azt mondta, szerinte az egész cikk egy rossz percepción alapul, mert 2002-ben az „alternatív nyilvánosságot” a Heti Válasz, Magyar Nemzet, Demokrata jelentette, pár tízezer olvasónyi eléréssel, míg a másik oldalnak ennél tízszeresen több olvasója volt.

„Ezzel kellett valamit csinálni, mert az egyik tér már be volt rendezve, a másikon semmi nem volt” - mondta, majd számokat sorolt annak bizonyítására, hogy a Gyurcsány-Bajnai kormányok alatt azért volt 80-20 százalékos a baloldali-jobboldali költések aránya, mert „úgy volt leosztva a médiatér”, az arányok szerinte azért is változhattak meg, mert a médiatér is megváltozott.

„Nem vonom kétségbe Attila megközelítésének jogosságát, de más megközelítésben más következtetésre juthatunk, ami talán nem annyira maffiaszerű” – mondta. Borókai szerint „semmi rendkívüli nincs abban, hogy egy kormány politikai médiát épít, ha megvan hozzá a politikai közönség is”.

Bátorfy Attila annyit mondott, megérti Borókai Gábor mondanivalóját, de nem ért vele egyet, neki állampolgárként semmi köze nincs ahhoz, hogy egy akármilyen médiabirodalom kiépül, de miért az ő pénzéből? „Az állam erről szálljon le” – mondta. „A politika pénzbe kerül, úgy tenni, hogy a politikai rendszer működtetése megoldható nulla fillérből, az álságos megközelítés” – válaszolt Borókai.


Ellenzéki már?


Balog Ákos Gergely, a Mandiner főszerkesztője szerint nem túl biztató jövő előtt áll a közéleti magyar sajtó egy jelentős része. Úgy véli, egy-két éven belül olyan médiatermékek szűnhetnek meg, elsősorban a nyomtatott sajtóban, „amelyekről úgy érezzük, mindig velünk voltak”. Ennek oka, hogy „negatív spirálba kerültek a lapok, olyanok is, amik a 90-es években nagyon futottak, a kevesebb példányszám, a veszteség miatt költséget kell csökkenteni, emiatt kisebb lesz a terjedelem, még kevesebb lesz a reklám és az olvasó – és így tovább.

Eközben az online piac nem tudja kompenzálni a print büdzséből eltűnt bevételeket, ráadásul a globális technológiai cégek, elsősorban a Facebook és a Google óriási tempóban szivattyúzzák ki az internetes hirdetési bevételeket, ami egyelőre a tartalomszolgáltatók működésének a legfontosabb pillére.

A Mandiner főszerkesztője szerint a Jobbikot 2010-2014 számos szerkesztőségben szisztematikusan próbálták bojkottálni, attól a feltételezéstől vezetve, hogy „ebbe majd jól belerokkan a párt”, miközben a Jobbik köszönte, szépen fejlődött a keletkezett mesterséges médiavákuumban.


Dominaként a hallgatókkal

Balogh Ákos Gergely szerint érezhető egyfajta bizalmatlanság a jobboldalon a médiával szemben, az ehhez a táborhoz tartozó politikusok egy jelentős része nem fogadja el a média közeledését, a „Fidesz médiaszocializációja egyenesen szörnyű”, de ebben „benne vannak vastagon a 90-es évek alapélményei, az oda lökünk vissza benneteket, ahonnan felemeltünk élménye” a liberális közeg, így a média részéről, mondta.

A Balogh előadása utáni kerekasztal beszélgetésen Borókai Gábor és a Népszabadság főszerkesztője, Murányi Marcell beszélgetett egymással arról, a politika mennyiben befolyásolja a médiatartalmakat. Borókai szerint „ma már egyre többen a saját véleményüket tolják csak a fogyasztó arcába, nem feltétlenül ismereteket közölnek”. Ő elborzadva hallgat rádióműsorokat, ahol „egyébként jól felkészült újságírók dominaként bánnak a hallgatóikkal”.


Tüntetés a média szabadságáért: mennyi maradt belőle?


Murányi Marcell szerint ez igaz, de a sajtó a közeg és a fokozódó hírverseny ellenére is rákényszerül, hogy ellenőrzött információkat közöljön. Ha másért nem, az esetleges jogkövetkezmények miatt. Borókai Gábor szerint viszont a hírverseny miatt kockáztatásra kényszerülnek, ennek velejárói a rendszeres feljelentések, de ők a pereik 80-85%-át megnyerik.


Fetisizált oknyomozás

Murányi Marcell szerint az oknyomozó újságírás egy „fetisizált valami, egyfajta mánia, ami néhány évente előjön a magyar sajtóban, mindenki egy új watergate-et vár”, de ilyen nincs, a Schmitt-ügy volt az egyetlen amibe komoly politikus belebukott. De a Népszabadság főszerkesztője szerint „az sem volt igazi oknyomozás”. Ma ráadásul „termelnie kell egy újságírónak”, emellett van egy ésszerű mértéke annak, hogy valaki mennyit foglalkozhat oknyomozó anyaggal”.

Borókai Gábor szerint az oknyomozó újságíró „kétszeresen drága”, egyrészt kevesebbet ír, kiemelt fizetésért, mint sok kollégája, másrészt a „lap hirdetőit is elijesztheti”: mint mondta, a Strabagról ők is írtak olyan cikket, ami után a társaság lemondta az összes hirdetését a Heti Válaszban.

Szóba került a most indult, bakikkal teli M1 is, Murányi Marcell szerint ez egy „tipikus szocialista nagyberuházás, csak nem április 4., vagy november 7., hanem március 15 volt a határidő”. Szerinte „iszonyú nagy rombolást jelent ez”, elsősorban a kormány megítélésében.

Borókai Gábor azt mondta, nagy hiba, hogy a legnézettebb közszolgálati csatornára „tettek rá egy tematikus csatornát, ami rétegigényeket elégít ki”, és az is, hogy fiatal embereket tettek ki olyan helyzetnek, amit nem tudtak megoldani. A Hír Tv-re 2002-ben szerinte volt egy jelentős igény, a Heti Válasz főszerkesztője most nem lát ilyet egy tematikus M1-re.


Üdv az ellenzéki klubban

Ellenzéki-e már a Mandiner vagy Heti Válasz? – hangzott a következő kérdés, mire Murányi Marcell lecsapta a magas labdát: „Isten hozott a klubban!” – köszöntötte a némileg feszengő Borókait. A Népszabadság egy éve kinevezett főszerkesztője szerint „a rossz hír az, hogy a Népszabadság abban a 8 évben nem igazán volt ellenzéki”.

„Gábor, nem tudom, ti hogy fogtok megbirkózni az ellenzéki lét problémáival” – ironizált ismét.

Borókai erre azt mondta, éppen a beszélgetés közben kapott egy SMS-t egy kollégájától, miszerint immár ők is rajta vannak a Fidesz „ellenzéki listáján”, de ő személy szerint „még nem biztos benne”, hogy valóban azok lennének.

Murányi szerint a jelenlegi helyzet talán a szolidaritást erősíti a a szakmában, Borókai szerint a „politikai térben kötelező a másik gyalázása, ezért hülyézik, nyaloncozzák egymást az újságírók”, miközben a tartalomra nem figyelnek.

És, hogy „Mit módosít Simicska haragja a magyar médiában?”. Borókai Gábor szerint „mi csak nézni fogjuk, ami zajlik”, míg Murányi Marcell azt mondta, várja az újabb bombákat. Szerinte „ez nem harag, ez józan cselekvés”, Borókai szerint viszont a gecizés „őrület volt”, egy feszítő indulat, ami „váláskor is előjön az emberből”.