Figyelem! Felnőtteknek szóló tartalom.

Elmúltam 18 éves, Belépek. Még nem vagyok 18 éves.

Mit üzenünk, ha egy kitömött medve mellett kefélünk?

Forrás: Poppy Jackson

-

Tojásokat tojó nő, vaginakajak és orgia a múzeumban. Vannak művészek, akik előszeretettel feszegetik a határokat, botránkoztatjak meg az arra járókat, rángatják a hatóságok vagy éppen Vlagyimir Putyin bajuszát. Meddig művészet egy performansz, és mettől kezdve magamutogatás vagy szimpla őrültség?


Nemrégiben Poppy Jackson, brit performanszművész meztelenül kiült egy londoni háztetőre, és a hűvös novemberi napon hosszú órákig, egyfajta tetődíszként szinte mozdulatlanul ücsörgött a magasban. Akciója a hétvégén véget ért SPILL performanszfesztivál keretében történt, ezért nem jöttek ki a rendőrök, és nem vezényelték le őt a tetőről. A ház aljánál álló közönségnek pedig alapvetően tetszett az alakítás, a Guardian egyik újságírója azt írta, hogy csodálatos volt, amiként a művésznő teste eggyé vált az épülettel, és a téglafal kiterjesztésévé lett. Ugyanakkor volt olyan járókelő is, aki nem értette Jackson szándékát, és megjegyezte, hogy ennyi erővel ő is sétálhatna kénye-kedve szerint pucéran az utcán, mégsem teheti meg, mert azonnal letartóztatnák.



Alighanem ebben igaza is volt, ahogy abban is van valami, hogy sokszor nehéz megítélni, hol húzódik a határ a puszta őrültség, az exhibicionizmus, az egyszerű provokáció, valamint a művészet között. Bár Poppy Jackson békatávlatból nézve természetfeletti nyugalmat áraszthatott ott a magasban, egy rakás – Jacksonénál jóval merészebb, önsanyargató vagy csak simán arcpirítóan szemérmetlen – performanszról magunk sem tudjuk eldönteni, hogy az mire volt jó, és elérte-e célját a művész a felhajtással.

Mindenesetre összegyűjtöttük az elmúlt néhány év legvitatottabb performanszait.


Másként akarta, de így lett igazán átütő

A 26 éves Hilde Krohn Huse felkötötte magát a bokájánál fogva egy fára, és felvette videóra, ahogy ott lóg anyaszült meztelenül. A kamera azonban azt is rögzítette, hogy a norvég lány nem tudott kiszabadulni a saját csomójából, és vagy 3 és fél órán keresztül szerencsétlenkedett, vergődött a kötélen függve, a végén pedig már segítségért kiáltott. Szerencséjére nem történt semmi baja, a barátai kiszabadították, és az elkészült videó is villámgyorsan bejárta a netet. Bár Huse nem pont így képzelte a performanszát, szerinte munkája mégis úttörő alkotás lett, mert a néző végre szemtanúja lehet annak, hogy a valóság miként befolyásolhatja az előre kitalált előadást.



Ezzel aztán nagyon odavágott a szelfinek

Milo Moiré svájci performanszművészt őrizetbe vette nyáron a párizsi csendőrség, miután a hatóság számára nem volt nyilvánvaló, hogy az egyébként bombatestű Moiré pusztán művészi célból készít meztelen szelfiket az Eiffel-toronnyal a háttérben. A művésszel bárki lefényképezhette magát, bár elsősorban férfiak éltek a lehetőséggel. A nő hiába állította, hogy akciójával csupán kritikát szeretett volna megfogalmazni a tömegkultúra legújabb jelenségével, a szelfizéssel szemben, közszeméremsértés miatt bevitték a rendőrségre.

Moirét végül kiengedték, nem kellett bírságot sem fizetnie, és azóta a szelfis kísérletét is többször megcsinálta, legutóbb Berlinben turnézott vele.



Nyugodt és koncentrált a tojás kinyomásakor

A pucér szelfiknél voltak durvább húzásai is a művésznőnek, a szintén nagy visszhangot kiváltó tojásos performansza például kevésbé nyújt esztétikus látványt, mint a párizsi képei.


Az Art Cologne kortárs művészeti vásáron történt, hogy festékkel megtöltött tojásokat helyezett fel a hüvelyébe, amiket aztán egy fehér vászon fölött nyomott ki magából. A tojások széttörtek, a festék szétfolyt, és már kész is volt a kortárs műalkotás. A tojásos képekből aztán sorozatot gyártott, de a további festményeit már a műtermében készítette.

Művészetéről azt mondta, hogy sokkal többről szól, mint az ő meztelen testéről és vaginájáról, de elfogadja, ha valaki nem érti a sajátos önkifejezésmódját. „A művészet személyes. Mikor kiállok az emberek elé, akkor azonos vagyok saját magammal, koncentrált vagyok és nyugodt. Erősnek érzem magam, mivel teljes mértékben meg vagyok győződve arról, amit csinálok” – idézi az artFido.



Beleülni a saját vaginádba, ez már valami

A vaginatémát mégsem Moiré járatta a csúcsra, hanem egy Rokudenasiko művésznévre (jelentése nagyjából: mihaszna kölyök) hallgató japán képzőművésznél. Rokudenasiko a saját puncijáról vett mintát, hogy aztán 3D-nyomtatással elkészítsen egy prototípust, majd azt felnagyítva megalkossa a vaginakajakot. A művésznőt a rendőrség őrizetbe vette, amiért elküldte a nemi szervéről készített 3D-szken digitális képét azoknak az embereknek, akik közösségi finanszírozás útján támogatták a kajak megvalósítását. Ez a hatóságok szemében közszeméremsértésnek minősült.


Súlyosbította a vádat, hogy a művésznő nemcsak a saját vaginájába ült bele mindenki szeme láttára, hanem készített és kiállított tájkép-diorámákat is, amelyek alapját szintén a saját nemi szerve képezte. Így született meg a pinákkal szabdalt apró golfpálya és a műanyag csokitorta is.

A kajak és ezek a cuki vaginagiccsek azonban nem ok nélkül készültek el. Rokudenasiko arra akarta felhívni a figyelmet alkotásaival, hogy Japán még mindig tabuként kezeli a női nemi szervet.



A farka rángatja Franciaországot, vagy Franciaország rángatja a farkát?

Nemcsak Moiré célpontja volt az Eiffel-torony, hanem egy Stephen Cohen nevű dél-afrikai művészé is, aki huszonvalahány centis magassarkúban, tollakkal és fűzővel feldíszítve állt ki a látványosság elé, a péniszéhez pedig hozzákötött egy kakast. Így aztán kénytelen volt bizarr tűsarkújában abba az irányba egyensúlyozni, amerre éppen a nemzeti jelképnek számító állat nekiindult.


Sajnos a párizsi hatóságok az ő művészi szándékát sem értették meg, és bevitték egy éjszakára. Cohen – aki korábban hasonló módon felöltözve egy óriási fogkefével pucolta fel Bécs kövezetét – azonban több interjúban is megvédte az igazát. Azt mondta, hogy a nacionalista franciákat gúnyolta ki, péniszének hangsúlyozása pedig egyáltalán nem a dugásról szólt, mert a farka az ő identitásának szimbóluma. Egészen pontosan annak, hogy ő nemcsak férfi, de egyben egy zsidó származású fehér dél-afrikai is, aki ráadásul meleg.



A megfestett vaginát már észre sem vesszük

Deborah De Robertis luxemburgi művészt másfél évvel ezelőtt vezették ki a párizsi d’Orsay Múzeumból, mert széttárta lábait Gustave Courbet A világ eredete című festménye előtt, és nem volt rajta bugyi. A látogatóknak nagyon tetszett a markáns állásfoglalás, a múzeumőröknek viszont már kevésbé. Pedig De Robertis az Eredet tükre című performanszával csak arra akarta felhívni a figyelmet, hogy az 1866-os festmény – amely a maga korában szintén elég merész alkotásnak számított – már elavult, az emberek még csak fel sem figyelnek rá, vagy szemellenzősen esetleg azt gondolják, hogy a festmény nem az, aminek látszik, hanem van valami átvitt értelme. Pedig nincs, Courbet megfestett egy vaginát, és kész. A művész szerint ezért kellett a közönségnek egy hús-vér nemi szervet is felmutatni, továbbá arra is fel akarta hívni a figyelmet, hogy a kép maga is szemérmeskedő, mivel pont a lényeget nem mutatja, a festményen a széttárt lábak ellenére a világ eredetének sötét rése zárva marad.



Meg akarta tudni, hogy Jézus mennyire szenvedett

Most egy kicsit elkanyarodunk a nemi szervektől, és két fájdalmas, önsanyargató performanszt is bemutatunk. Ezek tipikus példái azoknak az akcióknak, amelyek láttán akaratlanul is felmerül bennünk a kérdés: miért kell nekünk mindezt végignézni? Nem garantáljuk, hogy kielégítő választ adnak erre a művészek.


Egy Sebastian Horsley nevű brit festő például keresztre feszítette magát a Fülöp-szigeteken, ahol egyébként is minden évben több tucat keresztény hívő teszi ugyanezt. Csakhogy Horsley nem azért fizetett be kétezer fontot, és verette szögre kezeit, mert hívő, hanem mert hitelesen akarta megfesteni Jézus keresztre feszítését. Kálváriáját és fájdalmát videóra is vette, és bemutatta közönségének. A rítusról később be is számolt, azt mondta, hogy a közel félórás procedúra során érzett fájdalomtól elvesztette az eszméletét, de még előtte hallucinációi voltak, és úgy érezte, hogy endorfin szabadult fel a testében.



Agyonkínozza magát, mégsem figyelnek rá

A szentpétervári Pjotr Pavlenszkij művész és aktivista a minap azzal került be a hírekbe, hogy felgyújtotta a moszkvai Lubjanka téren lévő Szövetségi Biztonsági Szolgálat központi épületének egyik ajtaját. Mint mondta, így akart tiltakozni a biztonsági szolgálatok „véget nem érő terrorja” ellen. A férfit még a helyszínen őrizetbe vették, és vandalizmus vádjával eljárást indítottak vele szemben. Büntetésként akár három évig terjedő szabadságvesztésre is ítélhetik.


Pavlenszkijnek talán ez volt az orosz kormányzattal szemben megfogalmazott eddigi legélesebb kritikája (korábban a kijevi tüntetőkkel szolidaritást vállalva gumikat égetett), de a művésznek akadtak ennél radikálisabb megnyilvánulásai is, amelyekkel a putyini rezsimmel szembeni közömbösségre akarta felhívni a figyelmet. Összevarrta az ajkait; meztelen testére szögesdrótkerítést tekert; odaszögezte herezacskóját a Vörös tér kövezetéhez, Lenin mauzóleuma mellé. Szerinte mindez dühös kiáltás volt a csendes apátiában, amivel az oroszok tűrik a hatalomtól elszenvedett megaláztatásokat, a korrupciót és a megfélemlítést.



Basszunk Medvegyevért!

Pavlenszkij jelenleg a leghíresebb orosz performanszművésznek számít, de radikális megnyilvánulásainak komoly hagyománya van az országban, például bőven merített inspirációt a Vojna (Háború) nevű művészcsoport akcióiból.


Mi pedig a Vojna egyik formabontó demonstrációjával zárnánk a sort, a Fuck for heir puppy bear! (Basszunk a trónörökös mackóért!) című performansszal.

2008-ban választották meg Putyin emberét, Dmitrij Medvegyevet elnöknek, és a Vojna ennek apropóján bevonult az állami Biológiai Múzeumba. Abba a terembe, ahol egy kitömött medve állt, és ennek a preparált állatnak a társaságában csaptak a múzeumban egy kisebbfajta orgiát. Az aktust felvették videóra és fotóriportereket is hívtak az esemény megörökítésére, úgyhogy az teljes egészében mindmáig megtekinthető a neten.

A valódinak tűnő orgia többszörösen is kiszámított volt. Egyrészt a Vojna azt gondolja, hogy az orosz kormányzat gyakorlatilag „seggbe dugja” az orosz embereket, akik ezt élvezik. Másrészt nem volt véletlen a terem kiválasztása sem, mivel a kitömött medve Medvegyevre utalt (akinek a vezetékneve a medve szó orosz megfelelőjéből származik), és a valóságot csak imitáló preparátum egyben szimbóluma Oroszország színlelt demokráciájának is.