Mit keres az Iszlám Állam Kínában?

Forrás: EyePress News

-

Bár Kína nem veri nagydobra, de az országban évente több százan halnak meg terrortámadásokban. A merényletek jelentős részéért az ujgurok dzsihadista szárnya felelős, amely már a kezdetekkor esküt fogadott az Iszlám Államnak. Kik ők, és mit akarnak valójában?


„Kínai túsz eladó. Az ajánlat korlátozott ideig érvényes” – a gúnyos hirdetés az Iszlám Állam propaganda-magazinja, a Dabiq szeptemberi számában jelent meg. Miután nem érkezett érte váltságdíj, Fan Jinghuit novemberben kivégezték a dzsihadisták, hatalmas felháborodást keltve Kínában.


Noha Jinghui volt az első kínai túsz, akit a „kalifátus” területén elfogtak és kivégeztek, az Iszlám Állam már a kezdetektől fogva legfőbb ellenségei között tartotta számon a távol-keleti országot. „Híressé vált beszédében Abu Bakr al-Bagdadi elsőként nem az Egyesült Államokat, Izraelt vagy a Nyugatot nevezi meg mint országokat, melyeket le kell győzni, hanem Kínát” – mondta Krajcsír Lukács, nemzetközi kapcsolatok elemző és a Szegedi Tudományegyetem doktorandusza egy budapesti előadáson.

De miért pont Kínát, mikor Peking talán az egyetlen nagyhatalom jelenleg, amely nem bombázza aktívan az iszlamistákat a Közel-Keleten?



Iszlamista terror Kínában

Ha a Közel-Keleten nem is, de saját háza táján Kína keményen fellép bizonyos muzulmán kisebbségekkel, különösen a szeparatista álmokat dédelgető ujgurokkal szemben. A különböző felmérések szerint 10-15 milliós ujgur közösség már évszázadok óta küzd egy független államért, amit a 40-es években a Szovjetunió támogatásával el is ért egy rövid időre.

A török népcsoporthoz tartozó ujguroknál is többen vannak a huik, akik a Kína lakosságának 92 százalékát adó hanokkal állnak közeli rokonságban – nem meglepő tehát, hogy sokkal jobban asszimilálódtak és a kormánnyal is barátságosabb a kapcsolatuk. Míg a huik relatív nagy vallásszabadságot élveznek, az ujgurokat szigorú szabályokkal korlátozza az állam, felkeléseiket pedig gyakran brutális megtorlások követik. A feszültség gyakran torkollott erőszakba, 2009-ben pedig 200-an vesztették életüket, mikor Urumqiban – Xinjiang tartomány fővárosában – megmozdulások törtek ki.



Az ujgur ellenállás alapvetően nacionalista alapokra épült, és – akárcsak a huik – a szunnita iszlámnak egy rendkívül békés és toleráns irányzatát követték. Ez a trend az afgán-szovjet háború alatt kezdett megváltozni, mikor közelebbi kapcsolatba kerültek a dzsihadistákkal. Kína ugyanis az Egyesült Államokhoz hasonlóan a mudzsáhideket támogatta a szovjetekkel szemben, a hasonló vallás és nyelv miatt pedig úgy gondolta, hogy az ujgur területeken érdemes kiképezni az afgán harcosokat. Az afgánok valóban jól kijöttek az ujgurokkal, olyannyira, hogy el is vetették az iszlám radikalizmus csíráit.


Ugyan az iszlamista vonal eleinte marginális volt a függetlenségi mozgalmon belül, a világi, nacionalista sodor kudarcai után sok kiábrándult fiatal a vallási radikalizmusban kezdte el látni a megoldást. Hamarosan megalapult a Kelet-turkesztáni Iszlám Mozgalom (ETIM), majd a 90-es évek végén a jogutódja, a Turkesztáni Iszlám Párt (TIP) – egy 2002-es kínai jelentés szerint 1990 és 2001 között ujgur terroristák több mint 200 merényletet hajtottak végre, ami 162 ember halálát okozta a nyugat-kínai Xinjiang tartományban.

A 2001. szeptember 11-ei támadások után Kína elindította a saját terrorellenes hadjáratát, azt állítva, hogy az – ujgurok által Kelet-Turkesztánnak hívott – Xinjiangban harcoló iszlamisták egy nemzetközi terroristahálózat részei, akiket a Közel-Keletről pénzelnek és Pakisztánban képeznek ki. Az ujgurok eközben a helyzet eltúlzásával vádolták a pekingi vezetést, amely így akart jogalapot szerzeni az ellenállás drasztikus elnyomásához.



A helyzet azóta sem javult, sőt az ujgurok már nem kizárólag Xinjiangban hajtanak végre akciókat. 2013-ban például egy öngyilkos merénylő öt embert ölt meg a Tiananmen téren – a hatóságok szerint ez volt az első terroristatámadás Peking modern kori történelmében. Az akciót a TIP vállalta magára.

A robbantások helyett azonban az ujgur szeparatisták jellemzően a késeket részesítik előnyben, melyekkel zsúfolt és szűk helyeken követnek el csoportos támadásokat. 2014 márciusában 29 ember halt meg, amikor a kunmingi pályaudvaron nyolc ujgur terrorista hosszú pengéjű késekkel a tömegre rontott. 2015 júniusában Kashgarban egy rendőrségi ellenőrzőpontot támadtak meg a szeparatisták, akkor 18-an vesztették életüket. Szeptemberben egy xinjiangi szénbányában 60 bányásszal végeztek. A kínai hadsereg válaszul a szervezet 28 tagjával végzett, még lángszórókat is bevetettek.


Miért fontos Kínának Xinjiang?

Bármennyire is kitartóak az ujgurok, nem valószínű, hogy Kína engedné egy független állam kialakítását a közel 22 milliós Xinjiang tartományban. A terület ugyanis nemcsak az ország gyapottermelésének több mint egyharmadát adja, de a térségben fekvő Tarim-medencében nemrég Kína legnagyobb kőolaj lelőhelyére bukkantak.


Emellett Peking attól is tart, ha az ujguroknak engednek, akkor az feltüzelheti más kisebbségek – például a tibetiek – függetlenségi mozgalmait is. Xinjiang ráadásul nyolc másik országgal szomszédos, így diplomáciai, kereskedelmi és katonai jelentősége felbecsülhetetlen.



Elemzők szerint viszont az alapvetően nacionalista aktivisták brutális elnyomásával Kína könnyen egy Csecsenföldhöz hasonló helyzetet alakíthat ki Xinjiangban. A csecsen szeparatista törekvések kezdetben szintén nacionalista jellegűek voltak, és csak a 90-es éveket követően, a kegyetlen orosz katonai megtorlásra reagálva kaptak radikális dzsihadista színezetet.


Az ISIS hívó szava

Akárcsak az oroszországi csecseneket, a kínai ujgurokat is egyre nyíltabban környékezi meg az Iszlám Állam. És akárcsak korábban oroszul, decemberben mandarinul is megjelent az Iszlám Állam védjegyévé vált hadba hívó dal.


Az ETIM hamar esküt fogadott az ISIS-nek, és Peking becslései szerint mintegy 300 ujgur és hui harcol a soraikban a Közel-Keleten (más szakértők ezt a számot 1000 körülire teszik). Sőt, az Iszlám Állam legidősebb harcosa egy 80 éves, Mohamed Amin nevű ujgur férfi. Illetve csak volt, mert az iraki kormány szerint egy koalíciós légicsapás végzett vele.



Krajcsír Lukács szerint azonban – más dzsihadista csoportokkal ellentétben – az ETIM legfontosabb céljai közt nincs ott a Nyugat- és Izrael-ellenesség, hanem vallási és etnikai háborút akarnak kirobbantani Xinjiang tartományban, ami reményeik szerint egy független Turkesztán létrejöttét eredményezné. A többi, mérsékeltebb ujgurt szintén ellenségnek tekintik, akiknek legyőzése vagy megtérítése után bevezetnék a saría jogot.


Végső céljuk pedig egy közép-ázsiai szuperkalifátus létrehozása, amely magába foglalná az öt közép-ázsiai, egykori szovjet tagállamot (Kazahsztánt, Kirgizisztánt, Tádzsikisztánt, Türkmenisztánt és Üzbegisztánt), valamint Pakisztánt és Afganisztánt. Arról azonban nem tudni, hogy az Iszlám Állam tervez-e kínai „provinciát” (wilayatot) létrehozni az ETIM segítségével, mint, ahogy azt tette más fiókszervezeteivel.



Noha akadnak arra utaló jelek, hogy a kínai vezetés kezd ráébredni, puszta erővel nem lehet megoldani kérdést, a megoldás még igen távolinak látszik. Megkezdték az első teljes értékű egyetem építését Xinjiang Kashgar nevű területén, tavaly óta pedig az állami vállatok alkalmazottainak legalább negyedének valamilyen etnikai kisebbség tagjának kell lennie.


A vallási elnyomás feloldása azonban még várat magára, holott ezzel pont a kívánt hatás ellenkezőjét éri el Kína, és a radikálisok soraiba kergeti a még mérsékelt ujgurokat is.