Miről szól a görögök tragédiája?

Fotó: AFP / LOUISA GOULIAMAKI

-

Ha napokon belül nem lesz megállapodás a baloldali görög kormány és a nemzetközi hitelezők között, azonnal kézzelfoghatóbbá válik, miről is szól az államcsőd. Csakhogy az sem lesz könnyű, ha végül sikerül kiizzadni a megegyezést. Újabb megszorítások jöhetnek a már évek óta sanyargatott görög lakosságra, kisebb nyugdíjak, alacsonyabb fizetések, banki korlátozások vagy magasabb adók formájában. Íme a hét legfontosabb dilemma.


Majdnem négy hónapja kezdődött a görög csődről szóló tétmeccs a gatyájáig eladósodott athéni kormány és a nemzetközi hitelezők között, és bár már több kemény határidőn túl vagyunk, még javában tart az egyébként a forint árfolyamát is gyengítő cirkusz. Összeszámolni is nehéz, hány hivatalos tárgyaláson, telefonbeszélgetésen vannak túl a felek, és még mindig csak egyetlen dologban született nagyjából egyetértés: ahhoz, hogy Görögország kikeveredjen a szakadékból, mindkét oldalnak, de különösen Alekszisz Ciprasz kormányának kőkemény lépéseket, brutálisan nehéz döntéseket kell meghoznia.


Forrás: EKB, IMF, görög statisztikai hivatal


Hogy melyek ezek a lépések, abban szinte szemernyit sem közeledtek az álláspontok, és ezért természetesen mindenki a másikat okolja. A hitelezők nevében fellépő csapat – az Európai Bizottság (EB), az Európai Központi Bank (EKB) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) – képviselői Athént okolják azért, hogy képtelen belátni, további megszorításokra van szükség, a kormányon lévő baloldali Sziriza vezetői szerint viszont Európának kellene végre elfogadnia azt, hogy a görög lakosság egyszerűen nem bír el több terhet. Az érvek-ellenérvek csatájában a patetikus nyilatkozatok sem ritkák, Ciprasz például a minap azt mondta:


Türelmesen megvárjuk, amíg a hitelezők visszatérnek a realitáshoz. Nekünk ugyanis nincs jogunk eltemetni a demokráciát azon a földön, amelyen megszületett.

Hogy egész pontosan, milyen dilemmák előtt áll az athéni kabinet, és miben gondolkoznak a nemzetközi hitelezők, azt az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok miatt nem mindig könnyű követni. Van azért pár kulcskérdés, amely a görög miniszterelnök, Alekszisz Ciprasz, az ő ellentmondásos pénzügyminisztere, Janisz Varufakisz, az időnként botrányosan viselkedő EB-elnök, Jean-Claude Juncker és a világ egyik legbefolyásosabb asszonyának tartott Christine Lagarde, IMF-vezérigazgató fejében kavaroghat hetek óta. Hét olyan terület, amely alighanem főszerepet játszik a tárgyalásokon, és amelynek rendezése Görögország mellett Európa jövőjét is befolyásolhatja. Ezeket szedtük csokorba.


01

Nyugdíjreform

Az IMF egyik vesszőparipája a görög nyugdíjak csökkentése. „Azért, mert a nyugdíjak és a közszféra bérei az elsődleges állami kiadások 75 százalékát teszik ki, a maradék 25 százalékot pedig már tövig nyesték. Továbbá nyugdíjakra a GDP 16 százalékánál is többet költ Görögország, ebből kellene egyetlen százalékpontnyit lecsippentenie” – magyarázta pár nappal ezelőtti blogbejegyzésében Olivier Blanchard, az IMF vezető közgazdásza.

Ezzel némileg ellentmondó nyilatkozatot tett közzé az Európai Bizottság szóvivője hétfőn, amelyben cáfolta, hogy további nyugdíjcsökkentést követelnének Görögországtól. Annika Breidthardt szerint ez „a tények óriási mértékű elferdítése”, azt azonban ő is megerősítette, hogy ez az egyik legnagyobb kiadási tétel a görög büdzsében, és az egyik legdrágább nyugdíjrendszer az uniós tagállamok között. A nyugdíjrendszer reformja ezért valóban része az Athénnal szemben támasztott elvárásoknak: az egyszázalékos megtakarítást már idén el kellene érniük például a nyugdíjkorhatár felemelésével vagy a korai nyugdíjak szűkítésével.

A görög nyugdíjjavaslatok azonban a GDP 0,04 százalékát érintik csak (és azt is csak 2016-tól), miután Alekszisz Ciprasznak határozott véleménye van a dolgokról. Egy görög napilapnak adott friss interjúban úgy fogalmazott:


Az elmúlt öt év fosztogatásai után egy újabb nyugdíjcsökkentés nem volna más, mint politikai megalkuvás.

02

Bércsökkentés

Egy másik kritikus terület az állami alkalmazottak fizetése. Az elmúlt években itt is több bérbefagyasztást éltek már át a görög közszféra dolgozói, Ciprasz programjába így ez is nehezen férne bele. Az EB szóvivője szerint ugyanakkor itt sem a fűnyíró beindítását követelik, hanem az alkalmazott bértábla korszerűsítését. Annika Breidthardt szerint azt szeretnék elérni, ha a bérek a termelékenységgel összhangban növekednének, figyelembe véve az ország versenyképességét.


03

Áfaemelés

A hitelezők és Athén egyeztetésein az áfarendszer átalakítása is vitás pont, bár az IMF és az EB képviselőinek nyilatkozatai arra engednek következtetni, hogy ebben a kérdésben számukra a végeredmény a fontos. Annika Breidthardt szerint például nyitottak a tárgyalásra, csak a végén stimmeljenek a számok.

Mindamellett szívesen látnák az áfa emelését, és eltöröltetnék a 23 százalékos általános kulcs mellett alkalmazott 6,5 százalékos kedvezményes rátát. A görög kormány azonban elfogadhatatlannak tartja az adóemelés ötletét – ahogy egy Sziriza-párti képviselő nyilatkozta: „az rabszolgasorba döntené a lakosságot” –, és inkább még lejjebb szorítaná a kedvezményes kulcsot. Hatszázalékos kulcsra tettek javaslatot egy bizonyos szűk termékkör (gyógyszerek, könyvek, színház) esetében, és azt ígérik, hogy ezzel 680 millió eurós extra adóbevételt kasszíroznának már az idén, jövőre pedig 1,36 milliárd eurónyit. Janisz Varufakisz indoklása szerint, amelyet hétfőn a német Bildnek fejtett ki:


Őrültségnek hangzik, de tényleg úgy van, hogy minél nagyobb az adóteher, annál kevesebbet fizetnek be az emberek, mert úgy érzik, a magas adó feljogosítja őket arra, hogy ne fizessenek.

04

Banki tranzakciók korlátozása

Ami néhány hete még távoli rémálomnak tűnt, az most egyre közeledik: előbb-utóbb elkerülhetetlenek lesznek a tőkekorlátozások. „Négy-hat hétre vagyunk attól, hogy Görögország kénytelen legyen előírni a bankoknak a pénzfelvétel korlátozását” – egy brüsszeli think tank igazgatója legalábbis így kalkulált a Financial Timesnak


Hogy ez praktikusan mit jelentene? Azt, amit nem is olyan régen (2013-ban) Cipruson – vagy még korábban Argentínában (2001-ben) láttunk: hiába van az embereknek pénzük a bankszámlájukon, legfeljebb kis adagokban, meghatározott napi limitek betartásával juthatnak hozzá. Cipruson körülbelül két hétig teljesen bezártak a bankok, amikor pedig kinyitottak, fejenként legfeljebb napi 300 euróval álltak a betétesek szolgálatára. A legvészesebb időkben a kártyás fizetéseket is korlátozták, és a külföldre indított átutalásokra is külön jegybanki engedélyt kellett kérni. 
Hogy a görög lakosság tart ettől a forgatókönyvtől, az világosan látszik a banki tőkekivonások üteméből. Hónapok óta menekítik a pénzüket az ország betétesei, ami viszont tovább tetézi a bajokat, és akár előrébb is hozhatja a kényszerű kormányzati intézkedéseket.


05

Adósság elengedése, átütemezése

Noha ebben a kérdésben az elmúlt hetekben A-t és B-t is éppúgy lehetett olvasni, maradjunk a görög pénzügyminiszter legfrissebb nyilatkozatánál. A Bildnek adott hétfői interjújában ugyanis egyértelműen fogalmazott: Görögország nem további összegeket kér hitelezőitől, hanem az adósság egy részének elengedését és a törlesztés átütemezését. Varufakisz szerint ugyanis a nemzetközi hitelezők túl sok pénzt adtak Görögországnak, amellyel az utóbbi öt évben egy elhibázott válságkezelő programot finanszíroztak. Ezért „teljesen elölről kell kezdeni” mindent: a hitelezők engedjék el az adósság egy részét, hosszabbítsák meg a futamidőt és a törlesztőrészletek összegét a mindenkori gazdasági teljesítmény alapján állapítsák meg, mondván, Görögország csak így tudja a lehető legtöbb adósság visszafizetését garantálni. Ha pedig ezt a hitelezők elfogadják, soha többet nem kérnek támogatást – ígérte Varufakisz.

Sejthető, hogy ez sem olyan ötlet, amely csont nélkül átmegy a tárgyalásokon. Az ország egyik legnagyobb egyedüli finanszírozójaként Németország gazdasági minisztere és alkancellárja, Sigmar Gabriel elég egyértelműen reagált:


Európa és Németország nem hagyja zsarolni magát, és nem fogjuk a német munkavállalókkal és a családokkal kifizettetni egy részben kommunista kormány eltúlzott választási ígéreteit.

06

A csőd beismerése

Az a körülmény, hogy június 5-én már nem tudták kifizetni az esedékes törlesztőrészletet az IMF-nek, ehelyett kérték a részletek összevonását és június végére halasztását, elég világosan fizetésképtelenségre utal. Hivatalosan ugyanakkor Athén még nem jelentett csődöt, és természetesen azon dolgozik, hogy ezt elkerülhesse. Hogy mikor következik be a csőd, az többféleképpen értelmezhető. Elméletileg megtörténhet, hogy nem fizetik ki a közalkalmazottak fizetéseit vagy a nyugdíjakat, ám ez egy erősen baloldali párttól aligha reális. A Sziriza minden eddigi ígéretével szembemenne, egyet jelentene a politikai öngyilkossággal.

Egy másik elméleti opció, hogy valamelyik nemzetközi hitelezőjének nem fizet – választhat az IMF, az EKB vagy valamelyik uniós tagállam közül –, harmadik eshetőségként pedig az államkötvényeit korábban megvásárló magánbefektetőknek nem adja meg a kölcsönt. Ez utóbbi két megoldás is igen veszélyes: az előbbi az eurózónából való kilépés kockázatát hordozza, az utóbbi pedig azt, hogy a magántőke, a magánbefektetők a jövőben is messze elkerülik az országot.  


07

Az euró feladása

Ez az, amiről egyelőre az athéni kormány és a nemzetközi hitelezők képviselői sem mernek nyilvánosan gondolkozni, így az sem egyértelmű, hogy egy csőd esetén feltétlenül be kell-e következnie az eurózónából való kilépésnek. Mindeddig Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója merészkedett a legmesszebbre, amikor két héttel ezelőtt egyáltalán lehetőségként vázolta a Grexitet, ez már kakukktojásnak számított a hivatalos nyilatkozatok sorozatában.

A nyugat-európai politikusok, valamint Ciprasz és Varufakisz is váltig állítja, hogy ilyesmire nem kerülhet sor (egyébként a görög közvélemény-kutatások 70-80 százalékos támogatottságot szoktak mérni az euró mellett), noha a görög ellenzék hétfőn azzal vádolta meg a pénzügyminisztert, hogy titokban erre játszik. Holott szerintük az euró feladása és a drachmához való visszatérés totális káoszt hozna, a jövedelmek mintegy 30 százalékos leértékelődését és a görög emberek elszegényedését.

A Financial Times egy friss elemzése szerint azonban a kilépés még a kisebbik rossz lehet Athén számára. Így megszabadulhatna az „őrült költségvetési kiigazításoktól”, és mivel a görög gazdaság viszonylag zárt, kisebb megrázkódtatásokkal túlélné a leértékelődést is. Amint pedig a káosz elülne, gyors fellendülésnek indulna. Ugyanakkor egy esetleges csődnek lehetséges, de nem biztosra vehető következménye a Grexit – írja az FT szerzője. Hiszen a hitelezőknek is az az érdekük, hogy legalább valamennyit viszontlássanak a pénzükből, arról a nem elhanyagolható körülményről nem is beszélve, hogy:


Angela Merkel és Francois Hollande a világ legnagyobb pénzügyi bukásával írnák be nevüket a történelemkönyvekbe.