Mire elég pár millió dollár és néhány bunkó beszólás?

Fotó: Getty Images / John Moore

-

Donald Trump sok mindent megtestesít abból, amitől a Republikánus Párt szabadulni próbálna, jelenleg azonban az a helyzet, hogy ő vezeti a most még 17 főt számláló jelölti listát, így képtelenség nem figyelni rá. És Trump imádja a reflektorfényt. A héten kiderülhet, hogy csak showmanként sikeres-e, vagy képes hiteles politikusként is fellépni.


A 2016-os elnökválasztásra készülő Republikánus Párt jelenleg 17 jelöltnél tart, érthető hát, hogy ebben a sűrű mezőnyben tényleg meg kell küzdeni azért, hogy a választók felfigyeljenek valakire. Donald Trump az elmúlt hetekben a jól irányzott beszólásaival és a Twitteren szabadon engedett 140 karakteres állásfoglalásaiban ezt tökélyre fejlesztette. Azóta, hogy két hónapja, a róla elnevezett épületben bejelentette, hogy ő is színesíteni fogja a jelöltek listáját, olyannyira felhívta magára a figyelmet, hogy egyszer csak a republikánusok listavezetője lett. Ebben a minőségében pedig az egyik leginkább várt szereplője lesz a republikánus jelöltek első, csütörtökön esedékes televíziós vitájának.


Trump csinálja a hangulatot


Ehhez a gyors és látványos sikerhez persze rendesen el kellett merülni a kampánymocsárban, de Donald Trump igazi bozótharcosként mindent beleadott, és menet közben nem sajnált kiosztani néhány pofont a republikánus mezőnynek. Az ingatlanmágnás, szórakoztatóipari szakember, márkanév-tulajdonos és híresség – ez mind Trump – a nagy esélyesként jegyzett volt floridai kormányzót, Jeb Busht túlságosan is gyengének nevezte ahhoz, hogy szembeszálljon az Iszlám Állammal, a volt texasi kormányzó Rick Perry IQ-ját pedig egyszerűen nem tartotta elégségesnek ahhoz, hogy részt vegyen a republikánus jelöltek első vitáján. Az igazi mélyütést azonban a párt egyik óriási idoljának, John McCain szenátornak vitte be, amikor a maga keresetlen módján tett egy kérdőjelet a 2008-as republikánus jelölt vietnami múltjához. Trump szerint ugyanis McCain csak azért lett háborús hős, mert elfogták. Ő pedig azokat tiszteli, akiket nem fognak el. McCain életéből egyébként öt év ment el a vietnami börtönre azok után, hogy a repülőgépét lelőtték, őt pedig elfogták – Trump azonban azok után is ragaszkodik a háborús hősökről kialakított álláspontjához, hogy erre több ízben is felhívták a figyelmét.

A népszerűségi listák hihetetlen ostroma ellenére Trumpot még mindig inkább showmannek tartják, mint politikusnak. A Huffington Post például egész egyszerűen nem hajlandó komolyan venni a kampányát, ezért a Trumpról szóló híreket a lap nem a politikai rovatban hozza, hanem a szórakoztatóipari szekcióban. A New York Times egyik cikkében pedig így foglalja össze az egész Trump-jelenséget: „Ő a karnevál, amelyet beengedtünk a városunkba”.


Gondoskodik a szórakoztatásról


De miért?

Trump meghökkentő népszerűségét a lap azzal magyarázta, hogy az amerikai közélet mostanra összemosta a szórakoztatóipart és a politikát, a celebritást összetéveszti a tekintéllyel, és nem tud különbséget tenni a személyi kultusz és a politikai szerepvállalás között. A saját nevét márkává alakító Trump pedig ezt nagyon profin kijátssza. (A New York-i Trump Tower nyilvánvaló példája ennek a brandingnek, de talán kevesebben tudják, hogy létezik Trump ruhakollekció, Trump csokoládé és Trump parfüm is. A Trump életérzés tehát nagyon is piacképes.)

Bármennyire ügyesen zsonglőrködik is a szavakkal Donald Trump, az mégiscsak rejtély, hogy a hétköznapi gondokkal küszködő amerikaiak mit esznek egy milliárdoson. Márpedig Trumpra nagyon is vevők: a Washington Post/ABC legutóbbi felmérése szerint a fehér, főiskolai végzettség nélküli republikánusok egyharmadát meggyőzte Trump, miközben a 74 százalékuk meg van győződve arról, hogy az amerikai gazdasági rendszer a gazdagokat részesíti előnyben.



A demokraták egyik közvélemény-kutatója, Stanley Greenberg fedte fel a New Yorkernek ennek az ellentmondásos jelenségnek az összefüggéseit. Ezek a szavazók ugyanis a legnagyobb problémát a politikai rendszer korruptságában látják: a nagyvállalatok megveszik a hatalmat, az átlagembereket pedig kizárják a rendszerből. Itt jön a képbe Trump, akiről az irdatlan vagyona miatt úgy gondolják, hogy nem megvásárolható, és aki mellett az ellenfelek úgy tűnnek, mintha a támogatóik rabszolgái lennének. Vagyis, amikor Trump azt mondta, hogy „leszarom a lobbistákat”, az nagyon sok, magát kívülállónak érző szavazónál betalál. Trumpra ráadásul sokan úgy tekintenek, mint aki megvalósította az amerikai álmot, és megcsinálta a saját szerencséjét – nyilván sokat segített, hogy ingatlanfejlesztő családba született, de ez olyan apróság, ami a legenda táplálásában elenyésző jelentőségű.

A Bloomberg becslése szerint Trump 2,9 milliárd dolláros vagyonon ül, a Forbes 4,1 milliárdra becsüli a vagyonát, Trump saját számításai szerint viszont az összeg közelebb van a kilencmilliárdhoz.


Valaki mondja ki!

Trump őrült kampánya tökéletes önreklámozásnak tűnik, választási szakértők viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy végső soron ő is azt a kártyát dobja be, amivel páran mások már megpróbálták áttörni a szavazók ingerküszöbét: ugyanúgy a status quo-ellenes érzelmekre játszik, mint Ross Perot 1992-ben vagy Ralph Nader 2000-ben. Kimondja azt, amit a jól ismert politikusok nem mondhatnak ki, és ez az egyenesség nagyon sok amerikainak bejön.

A szókimondás persze kétélű fegyver. Amikor bejelentette, hogy indul az elnökjelöltségért, Trump szükségét érezte, hogy valamiféle markáns üzenetet is célba juttasson, és a bevándorlás erre alkalmas témának ígérkezett. A keményvonalas bevándorlóellenességét rögtön olyan érvekkel támasztotta alá, mint hogy a Mexikóból érkezők drogokat hoznak be az országba, bűnözők és megerőszakolják a nőket. (A bűnügyi adatok egyébként az mutatják, hogy az amerikai születésű állampolgárok nagyobb eséllyel követnek el bűncselekményeket, mint a Mexikóból érkező bevándorlók.)

Az amerikaiak egy része issza Trump minden bevándorlásellenes szavát – őket kényeztette a bevándorlókat feltartóztató fal ötletével is –, a Republikánus Párt viszont nagyon is tisztában van azzal, hogy a latin szavazatok nélkül nem lehet elnökválasztást nyerni, a republikánus vezetők közül többen így igyekeztek elhatárolódni Trumptól, és az olyan támogatók is hátat fordítottak neki, mint az Univision spanyol nyelvű televízió, az ESPN vagy a Macy's, ami becslések szerint sokmilliós kiesést jelent Trump kampánybüdzséjében.



Ami a nemi erőszakot illeti, Trumpnak megvan a maga csomagja, és ezt az ügyvédje egy elhibázott kijelentéssel csak még súlyosabbá tette. A Daily Beast idézte fel azt az 1989-es történetet, amely állítólag Donald Trump feleségének, Ivanának a szájából hangzott el a meglehetősen csúnyára sikeredett válásuk idején. Ivana Trump arról beszélt, hogy a férje egy alkalommal fizikailag és szexuális bántalmazta, és kimondta azt is, hogy megerőszakolta. Ivana – és Trump ügyvédje – később hozzátette, hogy nem szó szerinti nemi erőszakról beszélt. A félévszázados történetnek a Daily Beast adott egy csavart, amikor Trump ingatlancégének a jogászától kért egy kommentárt az ügyhöz, és ezt Michael Cohen azzal a frappáns válasszal intézte el, hogy „a felesége ellen nem követhet el nemi erőszakot”. Ezzel szemben a valóság nyilván az, hogy a nemi erőszak házasságban is nemi erőszak.


Donald Trump és Ivana Trump 1989-ben

Ivana és Donald Trump


Donald Trump szerint a világ

Donald Trump a politikai karrierjét ugyanarra építette, mint a szórakoztatóiparit: az ütős mondatokra. Természetesen már akkor voltak feltűnést keltő megnyilvánulásai, amikor még nem akart republikánus elnökjelölt lenni. Nehezen dolgozta fel például azt, hogy Barack Obamából elnök lett, ezért hosszadalmas vizsgálatot indított annak a kiderítésére, hogy a demokraták politikusának valódi-e a születési bizonyítványa. Trump vevő az oltások és az autizmus közötti kapcsolat tudományosan többször is megcáfolt elméletére, és híresen pesszimistán viszonyul a klímaváltozás kérdéséhez is, a globális felmelegedést konkrétan kamunak tartja, és vizuálisan sérti a szélerőművek látványa. A fiatal lányok látványával viszont nincs semmi baja. Nagyon komolyan veszi az általa jegyzett szépségversenyek, a Miss Universe és a Miss USA minőségét, ezért sokszor saját maga szórja ki a szerinte alkalmatlanokat.


Donald Trump

Trump és a királynők


Összeakadt már Cherrel, akinek a Twitteren üzente meg, itt lenne az ideje, hogy felhagyjon a plasztikai műtétekkel, a színésznő Rosie O'Donnellt undorító kövér disznónak nevezte, és a mostani kampány hevében megtalálta Hillary Clintont is, akiről a következő bejegyzést osztotta meg a Twitteren:


Ha Hillary Clinton nem tudja kielégíteni a férjét, miből gondolja, hogy ki tudja elégíteni Amerikát?

A republikánusok feszengenek

Trumpot a hatalmas előnye ellenére is nehéz komoly jelöltnek venni. A szakértők is valószínűtlennek tartják, hogy övé lesz majd a republikánus elnökjelöltség, és a felmérések szerint Hillary Clinton amúgy is simán verné. Viszont pont azokat a választókat képes megszólítani, akikre a többi, az elnökjelöltséggel kompatibilisebb republikánus jelöltnek szüksége lenne. Vagyis nemcsak azzal okoz gondot a Republikánus Pártnak, hogy olyan témákat hoz fel, amelyeket inkább nem feszegetnének, és Trump miatt mégis foglalkozniuk kell velük, hanem már azzal is, hogy egyáltalán ott van, és kampányol.


Donald Trump

Hollywoodban már csillaga van


Donald Trumpnak a héten először kell az elnökségről valódi elképzelésekkel rendelkező politikusként ütköztetnie a nézeteit a republikánusok többi jelöltjével, és a végkifejlet kétesélyes: vagy képes lesz mérsékeltebb és kulturáltabb hangnemmel vitában maradni, vagy tényleg képtelen elnökjelöltként viselkedni, és ezzel kiszórja magát a versenyből.

A republikánusok az elmúlt években próbálták megfogalmazni a saját gondjaikat, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy visszaszerezzék a Fehér Házat a demokratáktól, és arra a következtetésre jutottak, hogy a szavazók szemében a gazdag, a valóságtól elszakadt fehér férfiak pártja lettek, akik elidegenítik a latin szavazókat és a nőket. Jon Stewart érezte meg a poént abban, hogy ezek a problémák mennyire egybecsengenek Donald Trump személyiségével, amikor a műsorában megjegyezte: a republikánusok jelenlegi listavezetője épp azokat a vonásokat testesíti meg, amelyektől a párt szabadulni próbál. Egyelőre tehát inkább csak Donald Trump gondolja úgy, hogy ő kész főnyeremény.