Mintha a férfi a fagyi helyett a nő testét ízlelgetné

Fotó: VS.hu / Mudra László

-

Andrasev Nadja MOME-n készült diplomafilmjének a világpremierje a cannes-i filmfesztiválon lesz. A nyalintás nesze című animáció az egyetlen magyar meghívott produkció a fesztivál hivatalos programjában, igaz, a rendezője még most sem akarja elhinni, hogy bekerült. A rendezővel az alkotásában erotikusan nyaldosó növényekről, a titokzatos idegen kilétéről és Bodor Ádám reakciójáról is beszélgettünk.


A zágrábi Animafestre, aztán az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztiválra is meghívták A nyalintás neszét (itt írtunk róla röviden), itthon pedig elnyerte a Magyar Filmkritikusok díját. Ennyi pozitív visszajelzés után számítottál rá egy kicsit, hogy a következő meghívót Cannes-ból kapod?


Egyáltalán nem számítottam rá. Az annecy-i fesztivál a világ első számú és legrangosabb animációs fesztiválja, ezért mindenki azt szeretné, hogy az animációs filmjével bekerüljön oda, én is az elejétől fogva nagyon reménykedtem ebben. Cannes egész más, az inkább csak egy titkos vágy, amit az ember talán nem is mer megosztani másokkal. Azért mégis adtam neki egy sanszot, mivel a filmemet már korábban meghívták Lisszabonba, amit végül azért mondtam vissza, hogy nevezhessem Cannes-ba. Gondoltam, nyilván nemet fognak mondani rá, de legalább a lehetőség legyen meg.

Hogyan tudtad meg, hogy kijutott a filmed, és mi volt az első dolog, amit örömödben csináltál?

Pont Párizsban voltam az Animáció Határok Nélkül (Animation Sans Frontiéres) nevű nemzetközi workshopon, amikor egy vasárnap késő délután kaptam egy e-mailt a Cinéfondation nevű szekció – ahova a filmem is kikerült – igazgatónőjétől. Első körben feltett pár kérdést, például, hogy ez volt-e a diplomafilmem a MOME-n, és bemutattam-e már más fesztiválon. Válaszoltam neki, majd nagyjából fél óra telt el a következő e-mailig, ami idő alatt gyakorlatilag végig remegtem, annyira izgultam, hogy mit reagál. Éppen ott volt velem egy francia producerlány, a csoporttársam és egyben a filmbeli szereplőnőm hangja, akinek megmutattam az e-mailt, és ő viszont elég higgadtan kezelte a dolgot. Ettől egy kicsit lecsillapodtam, mondván, hogy ha egy francia sem reagálja túl ezt, hát akkor ez nem is olyan nagy szám, igazából ez csak a diákfilmes mezőny. Aztán jött a válasz, benne a jó hírrel, én pedig először csak ültem döbbenten. Azóta sem hiszem el igazából, hogy ez megtörténik velem, annyira szürreális az egész.



A Cannes-ba kikerült animációd egy Bodor Ádám-novella, a Megbocsátás adaptációja. Látta Bodor Ádám a munkádat? Ha igen, mit szólt hozzá?

Igen, az előtt mutattam meg neki, hogy a Magyar Filmkritikusok díját hivatalosan bejelentették volna. Nagyon féltem, hogy mit fog mondani, de végül egy kedves üzenetet írt, tetszett neki a film, azt mondta, szereti az olyan adaptációkat, amelyek csupán inspirációt gyűjtenek az eredeti műből, de nem egy az egyben emelik azt át. Bodor Ádám elismerését legalább olyan fontosnak tartom, mint a kritikusok díját.

Miért éppen ezt a novellát választottad?

Az utolsó szénégetők című kötetet már eleve azzal a szándékkal olvastam, hogy hátha valamelyik szöveg alkalmas lesz arra, hogy animatikot, azaz időzített storyboardot készítsek belőle egy egyetemi feladatra. Amikor ehhez a kétoldalas, rövid novellához érkeztem, rögtön tudtam, ezt szeretném feldolgozni. Van benne ugyanis egy számomra nagyon bizarr és egyben humoros jelenet, amikor egy idegen, fekete kucsmás, fagylaltot nyalogató férfi figyeli a nőt, ahogy az a nappalijában locsolgatja a növényeit. Ebből a jelenetből indultam ki, és A nyalintás neszében ennek az előzményeit mutatom meg.

Én még szexuálisan ennyire túlfűtött növényeket nem láttam. Honnan jött az ötlet, hogy a nő testét növények nyaldossák?

Nem az erotika volt a fő szempont, amikor elkezdtem a történetet fejleszteni, ez csak kialakult a készítés során. Bár a novellában nincs semmilyen utalás arra, hogy a nő milyen viszonyban van a virágaival, de azt azért egy elég perverz helyzetnek láttam, hogy éppen abban a tevékenységében figyelik meg őt, amikor a szobanövényeit locsolja. Valahogy ebben az is érződik, hogy a nő jól megvan a maga magányosságában, mert a növényein éli ki azt, amire szüksége van. Az én szereplőm a novellával ellentétben nem sudár, a mai értelemben vett jó nő, hanem teltkarcsú, ugyanakkor erős szexuális kisugárzása van, és láthatóan élvezi az életét. Sőt, idővel teljesen be is zárkózik a saját világába, amit én úgy próbáltam érzékeltetni, hogy megnőnek körülötte a növényei, és egy idő után már nem mozdul ki a lakásából.


Részlet a filmből


A novellában szerinted ki lehet a fagyit nyalogató férfi? Ez ugye nem derül ki egyértelműen, lehet valóban egy ismeretlen idegen, vagy akár a volt férj is.

Valóban, a férfi személyét illetően a novella kétségek között hagyja az olvasót. Viszont Bodor Ádám az eredeti novellát később átírta, és ha a harmadik, kapcsolódó írást veszem figyelembe, az Imola asszony megkísértését, akkor abból számomra az derül ki, hogy a férfi talán egy olyan idegen, aki mást állít magáról, mint ami valójában, és ezzel férkőzik be a nő kegyeibe.


Azok az animációk, amiket korábbról láttam tőled, mind stop motion animációk voltak. Most viszont rajzoltál, és szándékosan meghagytad azt a naivitást vagy esetlegességet, ami a rajzolással járhat.

Igen, csináltam ugyan vázlatokat, amik más irányba mutattak, de ezekhez a karakterekhez végül ezt a stílust választottam. Azt pedig már az elején tudtam, hogy mindegyik szereplőnek kell, hogy legyen egy-egy alapszíne. A nő például legyen teljes egészében testszínű. A filmidő nagy részében ő csupán egy átlátszó alsóneműt visel otthon. Ez azért is volt fontos, hogy a macska meg a férfi szemében a nő át tudjon alakulni egy teljesen meztelen testté. Hogy az ő meztelensége előtérbe kerüljön, és ne érezzük, hol van a ruha és a csupasz test határa. A fagyi színét is a nő alapszínéhez igazítottam, mert azt akartam, hogy kicsit olyan legyen, mintha a férfi a fagyi helyett a nő testét ízlelgetné.



Az IMDB-n egy tekintélyes lista van már arról, hogy milyen filmekben dolgoztál másodasszisztensként, szerepel ott például Gigor Attila A nyomozója és a The Duke of Burgundy is. Ezekhez képest az animációs munkáidból jóval kevesebb van. Melyik irány a fontosabb az életedben: a filmezés vagy a rajzolás?

Egyértelműen a rajzolás. Már gyerekkoromban is imádtam rajzolni, még a Pannónia Filmstúdió egy táborába is elmentem, de utána a rajztudásom fejlesztése ennyiben maradt. Főiskolára Amerikában jártam, bölcsészkaron tanultam, majd amikor hazajöttem, beiratkoztam a Budai Rajziskolába egy animációs kurzusra Rofusz Ferenchez. Ő aztán a második órán megkérdezte, hogy nem akarnék-e inkább a filmjében, a Ceasefire!-ben dolgozni. Ez egy féléves munka volt, és bár szívesen maradtam volna az animáció területén, pont akkor szűnt meg egy csomó stúdió, mindenki új munka után nézett. Engem ekkortájt kerestek meg Salamon András Getno című filmjéből, hogy dolgozzak ott, ekkor szippantott be a filmszakma.


Ettől függetlenül az animáció mindig is egy vágyott dolog volt a részemről, csak az az igazság, hogy átvettem én is azt a mentalitást, ami itthon sokakra jellemző. Azaz, hogy azt kell csinálnod, amit gyerekkorod óta tanulsz. Ez Amerikában másként működik, ott az embereket még negyven éves koruk után is arra biztatják, hogy nyugodtan váltsanak karriert, mert sosem késő. Úgyhogy én is az előbbi hozzáállás miatt halogattam a MOME-t, nem hittem, hogy felvennének. Majd egyszer csak azon kaptam magam, hogy már a filmezésnél is a napi diszpók aljára rajzolgatok, és rá kellett jönnöm, az animáció még mindig érdekel. Végül – már harmincon túl – megpróbáltam az egyetemet, és elsőre felvettek.



A forgatáskor szereztél olyan tapasztalatot, amit át tudsz ültetni az animációs rendezéseidbe?

Inkább az animációs gyártásvezetésben tudom hasznosítani a filmezésből szerzett tapasztalataimat, mert szerintem az animációs filmben a gyártásvezető egy kicsit asszisztens is, aki figyeli, hogy minden időben megtörténjen, és mindenki dolgozzon. Animációs rendezőként pedig inkább az szokott beugrani, hogy a kapcsolódási pontokra figyeljek, holott ez inkább az élőszereplős filmekben fontosabb. Egy animációban például nem feltétlenül jelent problémát, ha a virág nincs pont ugyanott, ahol az előző snittben volt.

Filmet szívesen rendeznél?

Abban szerintem nem lennék jó, meg számomra az animáció sokkal nagyobb szabadságot ad, nincs meg az a kötöttség, amit egy forgatáson tapasztalni lehet. Engem az érdekel, hogy egy sajátos látványt miként tudok megteremteni, miként tudok valamilyen hangulatot az elképzeléseim szerint átadni, és szerintem ehhez egy élőszereplős filmben kevesebb eszközöm lenne.


Andrasev Nadja


Korábban Kreif Zsuzsanna és Zétényi Borbála Limbo-Limbo Travelje a Sundance-re, Bucsi Réka Symphony No. 42-ja a Berlinaléra, a te filmed pedig májusban Cannes-ba megy. Szerinted mitől ennyire erősek most nemzetközi viszonylatban a MOME-s munkák?


Fontos leszögezni, hogy nem csak ezek a filmek erősek, sok-sok nagyon tehetséges alkotó van az egyetemen, csak éppen úgy alakult, hogy ezeket emelték ki a fesztiválok. Van például olyan évfolyamtársam, akit már hét fesztiválra meghívtak, neki remélhetőleg most indul majd be a fesztiválszezonja. Szóval érdemes a többi filmre is odafigyelni. De a kérdésed egyébként felmerült már külföldön is, sokszor kérdezték tőlem. Szerintem a MOME-ra az a jellemző, hogy az alapképzés után a mesterképzésen elég nagy szabadságot kapunk. Nagyon különböző filmötletek és változatos technikai megoldások érkeznek a diákok részéről, és általában kifejezetten örülnek a tanárok, ha azok bizarr vagy őrült ötletek. Emiatt elég eklektikus a repertoár, és erre felfigyelnek kint is. Vannak ugyanis iskolák, ahol nincs olyan nagy szabadság. Van, ahol például a 3D-animációt részesítik előnyben, míg máshol megszabják, hogy mondjuk, nem lehet több 7 percnél a diplomamunka.

Tervezed már a következő animációd?

A következő vegyes technikával készül majd, ami azt jelenti, hogy lesz benne ugyanúgy 2D rajzanimáció, amit viszont vegyítek pixillációs elemekkel, amitől kollázsszerű lesz. A történetről pillanatnyilag csak annyit árulhatok el, hogy a férfi-női kapcsolatokról szól, és én írom.


Andrasev Nadja


Ha újra úgy adódna a helyzet, hogy adaptálnál valamit, akkor mi lenne a következő?

Van még jó pár Bodor Ádám-novella, amit szívesen megrajzolnék, akár egy minisorozatot is el tudnék képzelni belőlük, de ezt még nem mondtam senkinek. Nagyon régi vágyam volt, hogy adaptáljam Az elvarázsolt egérkisasszony című mesekönyvet, de sajnos a jogokat már megszerezte más. Ugyancsak jó lenne egy Parti Nagy Lajos-novellát vagy Boris Viantól az Újrajátszás című novellát feldolgozni.

Ne haragudj, de utolsó kérdésként nem tudok elmenni a neved mellett. Akad esetleg orosz felmenő a családodban?

Eredetileg Andrasevics a családnevem, amit a nagyapám rövidített le Andrasevre, és ettől valóban nagyon oroszos hangása lett. Főleg a keresztnevemmel együtt. A felmenőim között egyébként vannak szerbek, talán örmények is, és székelyek; kolozsvári része is volt a családnak, de mindkét szülőm magyar.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!