Mint a szocializmusban - interjú az ELTE rektorával

Fotó: VS.hu / Hirling Bálint

-

Döntő szava van a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának a felsőoktatás átalakításában, pedig a Parragh László vezette testület szemlélete a dialektikus materializmust idézi – mondta a VS.hu-nak adott interjújában Mezey Barna. Az ELTE rektora szerint a felsőoktatás az egyetemi autonómia szempontjából határponthoz ért.


Megszűnhet az átalakítások nyomán az ELTE társadalomtudományi kara (TáTK)?

A határozott válaszom az, hogy nem. Az egyetem sem engedné, másrészt a karnak nagyon komoly szakjai vannak, amelyekkel tovább tudna működni. Kétségtelen, hogy a társadalmi tanulmányok és a nemzetközi tanulmányok szak jelenti a TáTK két fő képzési oszlopát, így komolyan érintené a változás. Szerintem máshol sem fenyeget karok megszűnése, még akkor sem, ha netán egy-egy szakot nem indíthatnak többet. De már jobbára ez a veszély is elmúlni látszik.

Az igaz, hogy három órát kaptak arra, hogy a nemzetközi tanulmányok szak új képzési rendszerét kidolgozzák?

Nem, itt valami félreértés lesz. Nem három óra, hanem három nap volt. Pénteken küldte ki a Magyar Rektori Konferencia (MRK) az intézményvezetőknek az Emmi elképzeléseit a szakok újraszervezéséről, és erre nekünk hétfőn kellett valamit mondanunk, mert másnap már a felsőoktatási kerekasztalon kellett képviselni az elképzeléseket. Nyilván így nem lehetett minden véleményt időben begyűjteni. A tárgyalás azonban tovább tartott: a felsőoktatási államtitkárság csak úgy járult hozzá nemzetközi tanulmányok szak megtartásához, ha a Rektori Konferencia a minőség emelése érdekében javaslatot tesz arra, hogyan alakítsák át a képzést, és hogyan lehetne azt kevesebb helyen meghirdetni. Erre múlt kedden kért minket Palkovics László államtitkár, vasárnap volt a határidő.

Ön a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, illetve a Corvinus Egyetem rektorával közösen írt egy levelet Balog Zoltán miniszternek a szak megtartása érdekében. Kaptak választ?

Én magam nem, de rektortársaim talán igen. De azért a levélnek is lehetett szerepe a tárgyalásokon.


„Szoftos” volt a Rektori Konferencia korábbi javaslata, el kell ismerni


A tárgyalások idejét, módját tekintve mennyire volt lehetőségük átgondolt, szakmailag kiforrott elképzeléseket kidolgozni?

Amit itt érzékelni kell, hogy egy időben zajlik a felsőoktatási törvény módosítása és a szakok felülvizsgálata. Rengeteg nagyon fontos változás jelenik meg egyszerre az intézmények irányításától, az intézménytipizálástól kezdve a doktori képzésen, a duális képzésen keresztül a szakképzés átalakításáig. Ezekről folyamatos egyeztetés zajlik, így ezek végigtárgyalt ügyek, még akkor is, ha nem mindenben értünk egyet a kormánnyal. A szaktisztítás már a Széll Kálmán-terv indulásakor felvetődött. De az ok még régebbi: a rendszerváltás után a társadalom hihetetlenül éhes volt a társadalomtudományokra, így az intézmények sorra hirdették meg ezeket a képzéseket, a nép pedig tódult.

A rendszerváltással az egyetemi autonómia helyreállítása azzal is járt, hogy a hallgatói létszám vált a finanszírozás egyik alapjává. Ez később sem változott. Orbán Viktor is beszélt arról korábban, hogy a hallgatók a lábukkal szavazzanak, és ők vigyék a pénzt az egyetemekhez. Így igazi intézményi burjánzás következett be. Volt olyan szak például, amit negyvennél több helyen oktattak az országban – nyilván nem egyenletes színvonalon, és nyilván józanul nem lehet erre azt mondani, hogy ez így jó. A szaktisztításra tehát szükség van. Ebbe a folyamatba szállt be még az előző kormányzati ciklusban a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) is a maga rendkívül sajátos szemléletével. Amikor az MRK vállalta a vizsgálatot, és valljuk meg, igen szoftos javaslatot tett az asztalra, végül is nem sok érdemi döntés született, ezt be kell ismerni. A Palkovics László nevéhez fűződő felsőoktatási stratégia sem véletlenül tartalmazta a szaktisztítást.

A papírra vetett végső elgondolásokat végül csak három nappal a Felsőoktatási Kerekasztal keddi ülése előtt ismerték meg az intézmények. Én például szombat estére kértem be a véleményeket, és így is csak hétfő délután öt órára tudtuk összeállítani észrevételeinket, majd ezután hétfőn este a Rektori Konferencia tartott még egy ülést. Ezért született meg ott az a döntés, hogy javasoljuk Palkovics Lászlónak a szaktisztításra vonatkozó tárgyalások elhalasztását, ami a dolog sürgősségére tekintettel végül mégsem történt meg. Államtitkár úr azonban betartotta ígéretét, a tárgyalások tovább folytak, s a felsőoktatási intézmények javaslatait összefoglaló, írásba foglalt MRK véleményt is befogadta az államtitkárság. „Túlegyeztetett” folyamatról persze így sem beszélhetünk, de a konszenzuskeresés zajlik.

Palkovics László azt mondta, az ELTE maga kérte, hogy ne legyen osztott a pszichológusképzés, illetve a rektori konferencia kérte a társadalmi tanulmányok szak megszüntetését. Az intézmény részéről Tausz Katalin dékán ezt cáfolta. Itt mi történhetett?

Biztosan ezúttal is félreértésről van szó. Ilyet az ELTE sosem javasolt. Információim szerint annyi történhetett, hogy a Rektori Konferencia szakbizottságában szóba került a társadalmi tanulmányok szak megszüntetése. Akkor felmerült, hogy a szociológiába lehetne beolvasztani az alapszakot, amire dékán asszony, másokkal egyetértve elfogadta, hogy ha mindenképpen a megszüntetés a cél, akkor számára az elfogadható, de csak ha nem érinti a szakterületi intézményi kapacitásszámokat a döntés. (Azóta a tárgyalásokon még a társadalmi tanulmányok szak megőrzése is lehetséges megoldássá lett, az MRK újabb szakbizottsági egyeztetésre kapott lehetőséget.) A pszichológia esetében pedig Demetrovics Zsolt dékán úr egyértelműen cáfolta, hogy bármi ilyesmit is kezdeményezett volna.


Az van, amit az MKIK akar


Mit lehet tudni a konzisztóriumokról? Még az is felmerült, ezek a testületek lehetnek valamilyen ellensúlyai a kancellároknak.

Először is: használjuk a fenntartói testület kifejezést, ha kérhetem. A konzisztórium Európa történeti nyelvezetében kifejezetten egyházi jellegű szerv, a fenntartói testület ellenben híven kifejezi az új intézmény célját. Egyébként az eredeti elképzeléseket az MRK tette az asztalra, amikor a kancellári intézmény bevezetése még csak napirend előtt volt, Akkor a cél az volt, hogy a korábban egyébként jól működő gazdasági tanácsok megszüntetését követően is legyen valamiféle testület, amely iránymutatást ad, és gazdaságilag kompetens, segíti az egyetemet.

Most megkapták mind a kettőt.

Igen, és ebben a helyzetben valóban volt olyan rektortársam, aki már úgy tekintett a testületre, mint amelyik ad absurdum korlátozhatja majd a kancellárt. Ez amúgy politikailag értelmetlen feltételezés, miért kellene jelen helyzetben a felsőoktatás-politikai kormányzatnak a kancellárt korlátoznia? Ez az intézmény inkább erősíti a kancellárt, hiszen a fenntartói testület öt tagjából hármat a miniszter nevez ki, az egyetemet a kancellár és a rektor képviseli. Remélem, a három kinevezett valódi gazdasági vezető lesz majd. Vagyis az egyetem összes lényeges ügyében a rektor és négy kormányzati kinevezett dönt majd.

Jó lesz ez így?

Önmagában nem lenne gond az új testülettel, hiszen a világban számos hasonló szerv működik. Indokolható, hogy a fenntartó bele akar látni az egyetem ügyeibe, s még az is feltételezhető, hogy tanácsaival, kapcsolataival, eseteleges szponzorálás-szervező tevékenységével hasznára lehet az intézménynek. A kormányzati igény pártfüggetlennek látszik, hiszen az már az SZDSZ koncepciójában is benne volt. A megszüntetett gazdasági tanácsok egyébként nagyon nagy segítséget jelentettek, az ELTÉ-nek például bizonyosan. Csak a plánum olyan nyögvenyelős módon jött, összefűződve a kancellári rendszer bevezetésével, világosan kommunikált üzenet nélkül.

Ez csak a gazdálkodásról szólna?

Összességében valóban az egyetem autonómiáját érintő intézkedésről van szó, mert a fenntartói testületek hatáskörébe végül nem gazdasági ügyek is bekerültek. Oktatási, fejlesztési kérdések, a rektor személyének kiválasztása. Ebbe az irányba mutat az egyetemi szenátus döntéseinek esetleges felülbírálata is.


A rektorok is beleálltak a tiltakozásba


De csak egyetértési joguk lesz, nem?

Igen, de ha a testület, nem ért egyet, akkor máris vétójogról beszélhetünk. Egyelőre mindenki bizalmatlanul méregeti a másik felet, de ez könnyen feloldható. Az MRK tett egy javaslatot, mely szerint a miniszter az egyetem által javasolt személyek köréből választaná ki és bízná meg a három tanácstagot. A felsőoktatási államtitkárság ezt a kezdeményezést meglehetős idegenkedéssel fogadta, attól azonban nem zárkózott el, hogy törvénybe foglalják a felsőoktatási intézmény vezetőivel folytatott, kinevezés előtti konzultációt. Az ELTE Hallgatói Önkormányzatának kezdeményezésére Palkovics László államtitkár vállalta a nyílt vitát az intézmény jellegéről, tisztázandó az esetleges félreértéseket, elhárítva a félreértelmezéseket. A kerekasztal-beszélgetésre szerdán kerül sor.

A kancellári rendszerrel mik az első tapasztalatok? A kiválasztás enyhén szólva nem feltétlenül szakmai alapon folyt.

Ez kódolva volt a rendszerben. De az államtitkárnak és a miniszternek fenntartották a lehetőséget az esetleges hibás döntés korrigálására is. Még kevés idő telt el, nincsenek igazán értékelhető átfogó tapasztalatok a rendszer működéséről. Magam az ELTE rektoraként nyugodtan mondhatom, képzett, tudományos fokozattal rendelkező, értő gazdasági szakembert kaptunk (Scheuer Gyulát, akinek az életrajza itt olvasható - a szerk.), akivel jól tudok együttműködni. Vannak rektortársaim, akik hasonlóan nyilatkoznak, mások problémákról számoltak be.

Miért volt kódolva a rendszerbe a bizalmatlanság vagy az esetleges működési zavar?

Mert a törvényi szabályozás eredményeképpen nagymértékben a rektor és a kancellár személyiségén múlik, hogy jól tudnak-e együttműködni, vagy sem. A törvény azt is kettejükre bízza, hogy az egymás közötti hatásköri vitákat „meccseljék le”, nem ad ehhez érdemi segítséget.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) részvétele mennyiben határozza meg a kormány felsőoktatási politikáját?

Döntő mértékben. Önmagában az, hogy a kamara ott ül a Felsőoktatási Kerekasztalon, és megnyilatkozik felsőoktatás-politikai szakkérdésekben, oktatási ügyekben is, már meghatározó.

Mennyire kompetensek ezek a megnyilatkozások?

Van, amikor azok.

Értem.


Nem csak kancellárt, konzisztóriumot is tettek a rektorok mellé


De ettől függetlenül az MKIK ötleteiből szinte mindig valóság lesz. Parragh úr vétója elég volt ahhoz, hogy az egyetemi vezetők, szakemberek által egyébként támogatott felsőoktatási stratégia, amit még Klinghammer István államtitkár dolgozott ki, megbukjon. Az MKIK részvételének az lett volna a lényege, hogy a piac egy része valóban megjelenjen a felsőoktatásban, ami ellen semmi kifogásunk nem lehet. Klinghammer éppen ez okból az MKIK mellett az MTA, a Magyar Mérnöki Kamara, az Európai Üzleti Tanács véleményére, szakértelmére is számított.

„A felsőoktatás legyen a gazdaság kiszolgálója” – most ez a fő csapásirány.

De ez így nem helyes, mert csak a felsőoktatás egy részére igaz. A felsőoktatásban egyébként nehéz meghatározni, mi az, hogy piac. Nem csak az iparkamara piacáról van szó ugyanis, a felsőoktatás a társadalom minden létező igényét igyekszik kielégíteni. Lehet azt mondani, hogy csak a megtermelt materiális javakat lehet egy társadalomban újraosztani – ilyet utoljára a dialektikus materializmus környékén hallottam. Csak ennek nincs köze ahhoz, hogy a felsőoktatás a társadalmat a megfelelő műveltségi szinten tartsa, mentse a nemzeti értékeket, ápolja a kulturális hagyományokat. A társadalom megszervezésének a módja is a felsőoktatás által kibocsátott szakemberektől függ. Aligha vitathatja bárki, hogy ez fontos kérdés. Mindehhez pedig kellenek a társadalomtudományok. Még ha oly kevés materializálható javat írhatnak is közvetlenül jóvá.

Most miért voltak aktívabbak az egyetemek vezetői a tiltakozásoknál, mint 2012-ben, amikor a keretszámok miatt voltak tüntetések?

Így látja? Szerintem a rektori felelősségvállalás ily módon aligha értékelhető. Akkor is jelen voltak az intézmények vezetői a hallgatói tiltakozásoknál, és a rektori konferencia is véleményt formált.. És persze voltak már olyan megnyilvánulások is, amelyekkel kétségtelenül nem tudtunk azonosulni. A hallgatóságnak szíve joga, hogy radikálisan fogalmazza meg véleményét. De a rektornak az a feladata egy ilyen helyzetben, hogy felelősségénél és kapcsolatainál, helyzeténél fogva az utolsó pillanatig tárgyaljon, fenntartsa a párbeszédet.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem helyzetét hogy látja? Egyértelműnek tűnik, hogy a kormány akár a többi intézmény kárára is szeretné helyzetbe hozni.

Ezt így nem mondanám, de kétségtelen, hogy számos kérdésben külön szabályok vonatkoznak rá, más fenntartó kör működteti, bizonyos értelemben nem is tartozik a hagyományosan értelmezett állami felsőoktatási intézményi körhöz. A finanszírozása is független a felsőoktatási büdzsétől. Nagyon dinamikusan fejlődik, kollégáink sora igazol át hozzájuk, mert olyan feltételeket kínálnak, amelyekkel nem tudunk konkurálni. De ez valahol természetes is egy épülő rendszerben. Attól azért óvnám a mindenkori felsőoktatási kormányzatot, hogy csak azért tiltson vagy korlátozzon szakokat, hogy ezeket csak a közszolgálati egyetemen lehessen hallgatni, mert ez sem a minőségnek, sem az intézménynek nem tenne jót. Palkovics államtitkár úr ugyanakkor határozottan cáfolta, hogy a nemzetközi tanulmányokat azért akarták volna megszüntetni, mert a Közszolgálati Egyetemen megnyitották a nemzetközi kart.

A hallgatói önkormányzatok helyzetén is változtatna a kormány. Erről mit gondol?

Emlékeim szerint a legtöbb felsőoktatás-politikai kormányzat kísérletet tett arra, hogy a rendszerváltás után kialakult helyzeten módosítva csökkentse a HÖK-ök befolyását, és általában mindig hasonlóképpen végződött a történet. Most is volt egy javaslat, hogy maximum két cikluson át lehessen valaki önkormányzati mandátum birtokosa, de lehet, hogy végül ezt az egyébként HÖK-vezetőkre vonatkozó kiterjesztő értelmezést is visszavonják. A szenátusi szavazati jog korlátozásából sem lett végül megállapodás. Úgy látom, alapvetően nem fog változni a HÖK-ök helyzete. A HÖK az egyetemi hallgatóság olyan rendkívül stabil szervezete, amelyre a felsőoktatásnak szüksége van. Bármi történik a hallgatókkal az egyetemen, a rektornak hivatalos tárgyalópartnerre van szüksége. A bázisdemokráciával nem lehet intézményt irányítani. Most is, amikor elmentem az oktatói-hallgatói fórumra, a szervezők a jelenlévőkkel megszavaztatták, hogy egyáltalán szólhatok-e.

Idén mennyiben lesz más egy ELTE-s gólyatábor, mint tavaly?

Van, ahol más lesz, van, ahol nem. A nyári történések során az egyébként jól működő intézményrendszer egy pontján megesett bűncselekmény országos botránnyá dagadt, és visszahullott az egész intézményre. A eseményekben érintett két kar, az ÁJK és a TÓK nem szervez gólyatábort. Orientációs hetet terveznek, amikor napközben a gólyákat az egyetem épületében, oktatói jelenlét mellett informálják majd az egyetemi életről. Lesz olyan gólyatábor is, ahol a korábbiakhoz képest nem lesz változás, hiszen nagyon jól működik évek óta, nem érkezett panasz miatta. Amiben az ELTE nagyon következetes, az a követelményrendszer, amelyet kidolgoztunk a gólyatáborok megszervezéséhez. De a gólyatáborra szükség van, a középiskolákból kikerülő fiatalok teljesen más közegbe csöppennek, kell a közvetítő közeg, mely átvezeti őket az egyetemi életbe, s kapcsolatokat alakít ki köztük, megismerhetik egymást, közelebb hozza őket egymáshoz.

Ha az ön által ideálisnak tartott egyetemi autonómiaszintet száznak vesszük, most mekkora lesz az autonómia?

Aligha adható ilyen százalékos mutató. Nincs adekvát definíciója az autonómiának, pedig ezzel tudományos szempontból is sokat foglalkoztak. Ha az akadémiai, (képzési, kutatási, társadalmi szolgáltató funkciók) a gazdasági szférától és a fenntartótól többé-kevésbé függetlenül tudnak működni, akkor az jó helyzet. A lényeg, hogy a forrásokat az akadémiai igényeknek megfelelően használják fel. Az új modellben vannak olyan kockázatok, amelyek komoly veszélyeket hordoznak, de alakulhatnak kedvezően is a dolgok. Jelenleg még nem tudom, merre tartanak. Az ELTE-n jó kilátásaink vannak. De még csak most derül majd ki, hogy a politika milyen módon akarja érvényesíteni konkrét formában is a saját szempontrendszerét. Ha a kancellári intézményen keresztül, az nagyon elnyomhatja az autonómiát. Ha a szakpolitikán keresztül, az Alaptörvény rendelkezéseinek tiszteletben tartásával, akkor az akadémiai autonómia erősítésével is járhat. Határponton vagyunk, ha fél év múlva újra megkérdez erről, lehet, hogy már beszélhetünk majd konkrétabb értékről is.