Minek vetkőzik ez a sok nő?

Fotó: AFP / MIGUEL MEDINA

-

Ha értetlenül áll az előtt, hogy a meztelenség a női jogokért folytatott harc bevett eszköze lett, teljesen megértjük. Megpróbáljuk megfejteni, hogy a vetkőzés hatalmat ad-e a nőknek, vagy csak egy újabb lehetőség a férfiaknak, hogy pucér melleket lássanak.


Mennyire lepődik meg, ha a női egyenjogúság nevében egy lelkes aktivista vagy egy belevaló híresség levetkőzik? Ha médiafogyasztóként is jelen volt az elmúlt években, akkor feltehetően nem nagyon. A női jogokért folytatott harc bevett eszköze lett a meztelenség, és már-már az tűnik furcsának, ha valaki állig felöltözve kezd el a feminizmusról értekezni. De minek ez a sok magamutogatás, amikor már néhány bulvárlap is lemondott arról, hogy meztelen nőknek rovatot tartson fenn, sőt már a Playboy is vett egy 180 fokos fordulatot, és száműzte az addig a védjegyének számító pucérságot?

Ha értetlenül áll az előtt, hogy a prostitúció, a pornó, a jogfosztás és a nemi erőszak ellen miért pont a meztelenül folytatott harc a legcélszerűbb, teljesen megértjük. Még azt is, ha kikéri magának. De szerencsére a vetkőzésnek rengeteg elágazása és lehetséges értelmezése van.

Hihetetlenül sokoldalú és termékeny vitatéma ugyanis, hogy a meztelenség feminista vagy elnyomó aktus-e, hatalmat ad-e a nőknek, vagy csak egy újabb lehetőség a férfiaknak, hogy pucér melleket lássanak. Az mindenesetre elbizonytalanító lehet, hogy ha ma meztelen női testeket lát, nem tudhatja, hogy a nők kizsákmányolásának vagy éppen a nők önrendelkezésének a lenyomatát látja-e. Teszünk egy kísérletet, hogy eligazítsuk a fedetlen mellek erdejében.


When you're like I have nothing to wear LOL

A photo posted by Kim Kardashian West (@kimkardashian) on


Szexi vagyok, szálljatok le rólam!

Amikor nem olyan rég Kim Kardashian pucér szelfijére ráugrott a fél internet, és számon kérte rajta, hogy egyrészt mégis mit képzel, másrészt, micsoda szégyent hoz a női nemre, hiszen aláássa a női egyenjogúság ügyét és a patriarchátus kezére játszik, mert azt mutatja, amit a férfiak látni akarnak, a történet szinte felkínálta magát a sarkosításra, pedig a vetkőzésen keresztül megvalósuló küzdelemnek rengeteg árnyalata van – Kim Kardashian pedig azt állítja, hogy ő küzd valamiért. Kínzó kérdés, hogy miért.

Nemcsak mellek vannak ugyanis, hanem üzenet is, és Kardashian ezt is odatette később a meztelen szelfije mellé, különösen, hogy kollégái a hírességbizniszben Pinktől Miley Cyruson át Bette Midlerig kiakadtak, hogy szerintük megint pucérkodással hajt a lájkokra. Kardashian szerint viszont 2016 van, elég a testszégyenítésből és a ribancozásból, ő anya, feleség, nővér, lány, vállalkozó, és minden joga megvan ahhoz, hogy szexi legyen.

Persze ettől még nagyon sokan azt veszik le az egészből, hogy itt van egy tök meztelen nő. Vagy éppen kettő. Az első szelfi után ugyanis Emily Ratajkowskival és egy „kapjátok be!” gesztussal emelte a tétet.



Rengeteget lehet vitatkozni azon, hogy hol van az a finom határvonal, amely a női test megjelenítésénél elválasztja a szexuális lényt a tárgytól, de talán jobban meg lehet ragadni a különbséget, ha azt vesszük alapul, hogy az adott ábrázolásnál a nő ura-e saját szexualitásának, vagy alárendelt, tárgyiasított helyzetben van – mint nagyon sokszor a médiában vagy a reklámokban. Kim Kardashian nyomában Emily Ratajkowski is azt mondja, senkinek sincs joga megszégyeníteni egy nőt azért, mert ő maga gyakorol hatalmat a saját teste és testisége felett.

Ratajkowski is azt üzente, hogy sokkal több van a képen, mint két meztelen női felsőtest (a közösségi oldalak előírásainak megfelelően természetesen két fekete csíkkal kitakart mellbimbóval) – ez ugyanis nem egyszerű pucérkodás, hanem kiállás a nők jogaiért. Ezeket a jogokat hajlamosak vagyunk politikai, gazdasági vagy társadalmi keretek között értelmezni, Kardashian és Ratajkowski azonban ebbe az elképzelésbe hangsúlyosan beleveszi a szexualitáshoz való jogot is. „Többek vagyunk, mint csupán a testünk, de ez nem jelenti azt, hogy szégyenkeznünk kellene a szexualitásunk miatt. Még ha lealacsonyító is, hogy a társadalom tekintete szexualizálja őket, lennie kell egy olyan térnek, ahol a nők akkor élhetik meg a szexualitásukat, amikor akarják” – fejtette ki Ratajkowski.

Az üzenetnek azért van súlya, mert ebből a térből ma nagyon kevés van. A demonstrációkra, kampányokra vagy személyes megnyilvánulásokra adott reakciókból ítélve a nőknek nincs könnyű dolguk akkor, amikor beszólások, mocskolódások, rágalmazások nélkül akarják felvállalni a testüket.



A meztelenség mint fegyver

Természetesen nem Kim Kardashian az, aki felfedezte, hogy a meztelenségbe üzenetet lehet csomagolni. Az egyik legtekintélyesebb portfólióval ebben a műfajban kétségtelenül a Femen rendelkezik. Az ukrajnai nőjogi mozgalom a pornográfia, a prostitúció és a patriarchátus ellen vette fel a harcot azzal, hogy félmeztelenre vetkőzött. Szintén a meztelenséget, vagy legalábbis az alig öltözöttséget veti be a nemi erőszak kultúrája ellen a Ribancmenet (Slutwalk) elnevezésű mozgalom, amely az áldozathibáztatás még ma is makacsul velünk élő érvelését próbálja kiirtani: nem, az öltözék nem lehet indok vagy magyarázat a nemi erőszakra.



A topless demonstrációk a kukkolás kultúráját felépítő férfitekinteteket próbálták meg nevetségessé tenni, a meztelen női testet pedig hatalommal felruházni. A Femen álláspontja szerint ugyanis a fedetlen mellek nemcsak arra alkalmasak, hogy sebezhetővé tegyék a nőket, hanem arra is, hogy fegyverként használják ezt a rengeteg jelentéssel bíró testrészüket. A meztelen női testet szexuális tárgyból politikai eszközzé alakították. És valóban van abban valami megdöbbentő, hogy női mellekkel nem egy terméket, hanem üzenetet akarnak eladni.

Persze a Femen is tisztában volt a női meztelenséget kísérő, a patriarchális társadalom által diktált jelentéstöbblettel. Az első demonstrációkon, még 2008-ban, csak provokatív ruhákkal sokkoltak, de akkor még szó sem volt meztelenségről. Az ebben rejlő erő akkor vált nyilvánvalóvá, amikor az egyik aktivista csak úgy felfedte a melleit – a sajtó azonnal kíváncsi lett a mozgalomra. És már itt felsejlik, mennyire kétélű fegyverről van szó: a Femen ragaszkodik ahhoz, hogy a meztelenség mögött fontos üzenet van, az üzenet címzettjeinek a jelentős része viszont csak a csupasz bőrt látja, és lehet, hogy közben még a kamaszos vihogást is nehezen tudja elnyomni magában.


Femen


Idézzük fel például a Femen aktivistáinak a 2013-as akcióját a hannoveri világkiállításon: Vlagyimir Putyin ellen tüntettek Vlagyimir Putyin előtt, de az orosz elnök csak mosolygott, és a tetszésnyilvánítás egyezményes jeleként felemelte a hüvelykujját, miközben a körülötte lévő férfiak elégedetten bámulták. Jogos kérdés tehát, hogy a társadalom készen áll-e bármilyen üzenetre, amelyet egy ruhátlan női test közvetít. Amennyire sikerült felhívnia magára a figyelmet a Femennek, épp a mozgalom példája miatt annyira kételkedik sok feminista abban, hogy a meztelenség valóban hatékony eszköze-e a nőjogi aktivizmusnak. Például azért, mert a patriarchális társadalom közben tulajdonképpen a fotelben hátradőlve figyeli, ahogy a női egyenjogúság jegyében a nők anyaszült meztelenre vetkőznek.


Magamutogatás másként

Arra, hogy a meztelen test micsoda csatatér, és mi értelme meztelenséggel harcolni a meztelenséggel, két nagyon plasztikus példát említenénk. Egy olyan környezetben, ahol a női test a bosszú eszköze lehet a visszautasított, sértődött férfiak kezében, a saját jogon és saját feltételek alapján megvalósított vetkőzésnek különös jelentősége van, és nyilván túlmutat a mellbimbók látványán. Az egyik harctéri sztori főhőse az úgynevezett bosszúpornó egyik áldozata, Emma Holten dán újságíró. A bosszúpornó egy zátonyra futó kapcsolat csúnya és szomorú mélypontja, ahol az egyik fél az ex meztelen képeinek a nyilvános megosztásával próbál meg elégtételt venni vélt vagy valós múltbeli sérelmekért. Emma Holtennel éppen ez történt, és a nyilvánosságra hozott pucér képei mellett el kellett viselnie a mocskolódó kommentárokat és emaileket is. Ő azonban egy első látásra meghökkentőnek tűnő módszerrel kirántotta magát az áldozat szerepéből, és a rendszer hibáztatása vagy az exe megszégyenítése helyett saját döntéséből és akaratából kitette a melleit az internetre. A bosszúpornó áldozatainak a 90 százaléka nő.


Hasonló fegyvert vetett be Jennifer Lawrence is, aki a fappening elnevezésű hackerakció eredményeként szembesülhetett azzal, hogy a magán célokra készített fotói a beleegyezése nélkül kerültek fel a netre. A színésznő szexuális bűncselekménynek nevezte a történteket, majd, akárcsak Emma Holten, ő is megpróbálta átvenni az irányítást: meztelenül pózolt a Vanity Fairnek – értelemszerűen a saját beleegyezésével, „az én testem, az én döntésem” jelszóval. A módszer lényege, hogy a saját jogú meztelenség semlegesíti a kikényszerített meztelenséget.



Az üzenet tehát nem a meztelenségről szól, hanem a választás jogáról: azért rántják le magukról a leplet, mert úgy gondolják, hogy ezzel passzív, a férfitekinteteket kiszolgáló tárgyakból autonóm alanyokká válnak. Ha nehezen megfoghatónak tűnik a különbség, akkor érdemes végignézni néhány reklámot, amelyben a társadalom szexualizáló reflexe szó szerint tárgyat csinál a nőkből.



A sok, üzenettel megpakolt vetkőzés közben – legalábbis a nőjogi aktivisták szándéka szerint – a szexualitással átitatott képek megszűntek szexistának lenni, és helyette egy feminista forradalom alapjait képezik. Az érvelés egyik iránya, hogy a meztelenség tulajdonképpen félelmet kelt, ezért megfelelő fegyver, ha harcról van szó. Ez az érvelés nyilván már azzal támadható, ha mellétesszük a sok megbabonázott férfitekintetet. A másik irány az, hogy a nők most végre megszégyenítés nélkül visszaszerezhetik a szexualitásukat. A férfitekinteteken keresztül ezt az üzenetet is nehéz megfogni. Ettől viszont ezek az üzenetek még ott vannak, és egyre többet fogják ismételgetni őket.

Az egymást érő vetkőzések nyomán sokakban ágaskodik persze a kérdés, hogy miért akarja valaki megmutatni vagy megnézni egy nő melleit, ha ennek nincs szexuális töltete. Ennél viszont sokkal fontosabb, hogy kinek a joga meghatározni, hogy mit jelent egy női mell, és ki, hogyan és milyen körülmények között láthatja. Ez ugyanis már hatalmi kérdés.