Minek szembenézni a problémákkal, ha elmenekülhetünk a vadonba

Forrás: Campo Santo

-

Rádió, zseblámpa, hátizsák megvan, irány az erdő! A Firewatch elvben arról szól, milyen pár tíz négyzetkilométernyi parkot vigyázni, le ne tarolja a futótűz, mégis van benne kaland, feszültség és érzelem is bőven.


Ahogy az évek telnek, úgy hoz egyre több olyan döntést az ember, amire később visszagondolva elbizonytalanodik. Jól választottam egyetemet? El kellett volna fogadni azt az ajánlatot? Más lenne minden, ha jobbra lapozom a Hufnágel Pistit a Tinderen?

A Firewatch című, a napokban megjelent játék körülbelül az első öt percben visz át minket egy raklapnyi ilyen választáson. Hősünk, a videojátékoktól nem megszokott módon Henry, egy negyvenes férfi háta mögött egy majdnem teljesen véget ért, de még fájó házassággal.


A pixelvadon nem akar nagyon hasonlítani az igazira és ez nagyon jó


Henry egy nap meglát egy álláshirdetést, a 10 ezer négyzetkilométeres – nagyjából akkora, mint Somogy meg Zala együtt – Shoshone Nemzeti Erdőbe keresnek tűzőrt a nyári szezonra. Kap egy tornyot, pár négyzetméter erdőt, ellátmányt, madárdalt és a világ összes magányát. Henry pedig fogja a hátizsákot, feldobja a pickupjának a platójára és elindul a vadonba.

A játék azzal kezdődik, hogy kiderül, a magány ígérete túlzás volt. A tűzőri torony asztalán ott villog egy rádió, amelyen a főnökkel, Delilah-val lehet beszélni. A nő a horizonton még épp látszó szomszédos tűztoronyban lakik és az egyetlen emberi kapcsolatunk az egész játékban. Amikor nem a madárdalról és a nyírfákról szól a Firewatch, akkor Delilah-ról és az életbeli választások a témája a játéknak.


Ezt a munkát csak valamilyen módon törött emberek vállalják be, neked mi a bajod - kérdezi rögtön a bemutatkozás után Delilah


Természetesen nagyon sokat lehet sétálni a nekünk jutó pár tíz négyzetkilométernyi erdőben. A viszonylag kis játékterületbe sikerült a játék tervezőinek vadregényes kanyont, lubickolásra csábító erdei tavat, több ezer éves nyírfaligetet. Az embernek viszont tényleg csak a nyomai vannak jelen: üres tűzoltótábor, leveleket, fenyőtobozt és néhány hasznos cuccot tartalmazó lelakatolt dobozok, évekkel korábban totálkárosra tört motoros szán. A játék legelején összefutunk ugyan két rendesen besörözött turista lánnyal, de nekik is csak a hangjukat lehet hallani a tóból, amiben pancsolnak.


A játék fejlesztői meg sem próbálkoztak a fotorealisztikus, a valóságot tökéletesen visszaadó grafikával, helyette kicsit képregényes, kicsit festményszerű, sárgás-vöröses tónusú, mégsem művi világot ad a Firewatch. A régi nyáreste színű tájakhoz tökéletesen passzol, hogy a sztori is a nyolcvanas években játszódik. Ráadásul így azoknak a modern tárgyaknak a hiányát sem kell megmagyarázni – például az okostelefonét – amelyek másodpercek alatt romba döntenék a sztorit.


A rádió az egyetlen kapcsolatunk a világgal, a világ pedig egy emberből áll


Indulj el egy úton

A legmélyén a Firewatch egy sétálásszimulátor. Ne nevessenek, tényleg van ilyen. Azért kell elsétálnunk helyekre az erdőségben, hogy továbbgördítsük a sztorit. Fejtörők, rejtvények gyakorlatilag nem bukkannak fel a játékban. Számzáras dobozok ugyan vannak szétszórva a nemzeti park területén, de Delilah már az egyik első beszélgetésben elmondja, hogy 1234 a kód az összeshez.


A sétálgatás idővel talán unalmassá válna, de apró történések mindig jelzik, hogy roppantul törékeny az erdő nyugalma. Egy megoldandó rejtély miatt a sztori hirtelen fordul át hol thrillerré, hol lélektani krimivé. Ráadásul nyár közepére kitör az a tűz is, aminek a megfigyelésére az erdőbe rendelték Henryt, Delilah-t és a többi tűzőrt.



A történetről bűn lenne ennél többet elmondani. Kevés, de nagyon jól időzített fordulatra van felépítve a sztori. Őszintén lehet benne aggódni a saját testi épségünk és a soha nem látott, de nagyon kellemes hangú – ezért Cissy Jonest kell szeretni –
Delilah-ért.

És ezzel érkeztünk meg oda, hogy miről is szól a Firewatch: két ember ismerkedéséről és olyan ügyek kibeszéléséről, amikről inkább hallgatni szoktunk. Ha találunk valami izgalmasat az erdőben – például egy kajáló mosómedvét – mi is rászólhatunk Delilah-ra, és ő is ránk rádiózik, ha éppen olyanja van. Azt pedig a Henry (az ő hangja Rich Sommer) illetve a játékos dönti el, hogy viccelődik, komolyan beszél, vagy inkább elhallgatja, hogy mi jár éppen a fejében. Ezeknek a kérdéseknek az eldöntésére nincs sok időnk. A rádió ikonja mellett épp csak kicsit türelmetlenül elkezd csökkenni az időt jelző csík minden bejelentkezés után. A játékbeli beszélgetés olyan, mint a valódi: nincs idő megvárni, míg eszünkbe jut a legviccesebb válasz, nem nagyon van idő mérlegelni, hogy elmeséljük-e a Hufnágel Pistinket.


firewatch videojáték

Nyugalmat sőt unalmat ígér a tűzőri munka: egyiket sem kapjuk meg


A játék nemcsak beszélgetésre biztat, nagyon ügyesen a kezünkbe nyom egy másik eszközt, amitől kedvünk támad felfedezni az erdőt. A játék legelején talál Henry egy egyszer használatos fényképezőgépet, amelyből a képek nagy részét még nem lőtték el. Tízen valahány kockánk van arra, hogy az erdőben töltött nyarat végigfotózzuk. Azt pedig még a játék kiadása előtt közölte a fejlesztőstúdió, hogy a játékosok meg is rendelhetik a játékban készített fotóikat kinyomtatva a legvégén.


Így néz ki az egy csomag nyári fotó


Félbehagyni nem lehet

Bármennyire erős a Firewatchban a látvány, a játék mégis inkább egy jó könyvre hasonlít. Arra a fajtára, amit hajnal kettőkor még továbbolvasunk, mert csak ötven oldal van már hátra, tudván tudva, hogy a következő nap elindításához dupla adag kávéra lesz szükség. Utoljára ezt talán csak a 80 days, Verne Nyolcvan nap alatt a Föld körül című regénye alapján készült sztorimesélős kalandjátéka tudta. Abban is mindig tovább kellett menni egy várossal, akármennyit mutatott is az óra.


Bár kívülről soha nem látjuk a karaktert, valamennyit alakíthatunk Henryn. Az egyik rádiós beszélgetés során elmondhatjuk Delilah-nak, hogy szakálla van-e vagy bajsza, vidám-e vagy inkább fáradt a tekintete. De nem is ez a lényeg. A karakterrel úgy lehet azonosulni, mint egy könyv szereplőjével, és annyira is lesz fontos a játék végére. Együtt sírunk, együtt nevetünk.


firewatch videojáték

Csak három-öt óra bóklászás van a játékban, de megéri belevágni


Piszkos anyagiak

Már most látszik, hogy a játékkal elégedetleneknek két problémájuk van. Az egyik tábor szerint a történet lezárása vacak, erre vaskos spoilerek nélkül semmit sem lehet mondani. A másik csapat a játék rövidségét kifogásolja, nekik van is némi igazuk. A gyakorlott túrázók akár három óra alatt végigsétálhatnak a játékon, de még eltévedős és tájnézős túrákkal sem lehet hosszabb a játék négy-öt óránál. Valamennyi újrajátszási lehetőség van benne, érdekesnek tűnik végigpróbálgatni, hogy miről lehet még beszélgetni Delilah-val, milyen hatásai vannak a döntéseinknek a világra, de a sztori nagy csavarjait csak egyszer lehet megtapasztalni. Ehhez képest a hatezer forintos (húsz eurós) ár tényleg soknak tűnhet.


A gyönyörű tájak, a remek beszélgetések és az egyedi játékélmény mégis a Firewatch felé billenti a mérleget. Ha most nem veszik meg a PC-re, Mac-re és Playstation 4-re megjelent játékot, várják meg amíg 25-50 százalékkal leárazzák fél-egy éven belül. Ki viszont semmilyen körülmények között ne hagyják. Ahhoz túl jó a magányos, problémáktól terhes negyvenéves férfi szimulátor.