"Mindenkit törlök (az életemből), aki nem érez együtt"

Fotó: VS.hu / Kummer János

-

Az elmúlt napok, hetek menekültválságára a magyar művészek és hírességek közül is sokan reagáltak a Facebookon vagy más csatornákon. Volt, aki arra emlékeztetett, hogy maga is volt már menekült, mások a civil segítők munkájára hívták fel a figyelmet, vagy a bevándorlókkal kapcsolatos személyes történeteiket osztották meg. Ezekből a bejegyzésekből válogattunk.


„Próbáljuk elképzelni, milyen volna elindulni”

Dragomán György író, A fehér király és a Máglya szerzője Marosvásárhelyen született, 1988-ban települtek át családjával Magyarországra. A múlt héten komoly figyelmet kapott a bejegyzése, amelyben arra kéri az olvasót, képzelje el, milyen érzés lenne maga mögött hagyni az otthonát:


Az egész életemet meghatározta, hogy el kellett hagynom a hazámat. Pedig csak 700 kilométert tettem meg, viszonylag...

Posted by Dragomán György on 2015. szeptember 1.

Marge (Mészáros Zsuzsanna) énekesnő arról posztolt saját FB-oldalán, hogy ő is élt menekültként, ezért természetes, hogy szolidaritást vállal velük, különösen a nőkkel, családanyákkal:

"Ausztria / Belgium / Írország / Egyiptom menekültje voltam rövidebb és hosszabb ideig. Nagyon hálás vagyok azért, ahogy velem bántak. Mélységesen szégyenlem, ami itt történik,


megszakad a szívem naponta százszor,

és mindenkit törlök (az életemből), aki ennek a szikrájával sem érez együtt. Millió szeretetet küldök a legerősebb nőknek, akik olyat tesznek éppen, amit mi elképzelni se tudunk!"


Volt, amikor a magyarok indultak útnak

Nyáry Krisztián, a népszerű íróportrék (Így szerettek ők) szerzője a menekültügy kapcsán arra figyelmeztetett, hogy volt idő, amikor a magyarok voltak kénytelenek nagy számban elhagyni a hazájukat.


166 évvel ezelőtt több ezer menekült gyalogolt nagyjából ugyanazon az úton, amely ma is tele van az országukat elhagyni...

Posted by Nyáry Krisztián on 2015. augusztus 29.

Ugyanerre hívja fel a figyelmet az Alföldi Róbert hivatalos FB-oldalán található bejegyzés, a napjainkban tapasztalható kivándorlási hullámra vonatkoztatva:


Magyarok a nagyvilágban1873-1913 között átlagosan évi 32.500 fő (összesen majdnem 1.500.000 ember) hagyta el...

Posted by Alföldi Róbert on 2015. szeptember 1.

Nem az ő nevükben

Több művész felhívást fogalmazott meg a menekültek melletti kiállás fontosságáról, vagy a kormány menekültpolitikája ellen. Erdős Virág költő bejegyzése:


NOT IN MY NAMEÉn, Erdős Virág, magyar állampolgár, szeretném kifejezni a kormány menekültpolitikájával szembeni leghat...

Posted by Virág Erdős on 2015. augusztus 31.

Fliegauf Bence filmrendező (Dealer, Csak a szél) pedig mozgóképeket, videófelvételeket készít és gyűjt, amelyek a menekültek mostani kálváriájáról tudósítanak:


Ünnepeljünk! Ezek az emberek megérkeztek Európába, és életben vannak, de még mennyire! Fekhetnének holtan a lebombázott...

Posted by Bence Fliegauf on 2015. szeptember 2.

„Búcsúzkodunk, mintha régi ismerőseinktől búcsúznánk”

Többen nemcsak az interneten fejezték ki szolidaritásukat a menekültekkel, hanem a Keleti pályaudvaron vagy más helyszíneken igyekeztek segítséget nyújtani. Palya Bea rögtönzött koncertet adott a Nyugatiban összegyűlt embereknek:


Music is connection. Connection can give birth to softness. Softness can give birth to understanding. (Pictures from...

Posted by Palya Bea on 2015. szeptember 5.

Szalóki Ági énekesnőnek pedig rajzolt is egy afgán kisfiú:


szalóki ági rajza


Fátyol Hermina színésznő (Fekete leves) pedig jól beszél arabul, így tolmácsként segített az embereknek a Keletiben. Élményeiről a Magyar Narancsnak számolt be:

„Másodpercek alatt belekerültem a közepébe, egyszer csak rengeteg ember jött. Például egy egyedülálló apuka a lázas kislányával, akinek gyógyszert kellett beadnunk – ez az apuka mesélte, hogy még Szíriában az egész család meghalt, ők ketten maradtak életben és indultak útnak… Egyik dolog jön a másik után, amire szükség van, azt megveszed, megszerzed, ilyenkor nincs min gondolkodni, egyértelmű, hogy így van, vészhelyzet van minden pillanatban. Ezt csinálom, segítek, ahol tudok.”


Keleti Pályaudvar, menekültek


Szabó Simon filmrendező, színész (Papírrepülők, Moszkva tér) személyes FB-oldalán írta le, hogyan vitt el Ausztriáig egy szír családot:

„Kiszálltunk az autókból, de a biztonság kedvéért járva hagytam a motort, mert láttam egy rendőrt. A nők és a gyerekek hátulról csak nagyon lassan másztak elő, ugyanis 14 fokra hűlt le a levegő, és fáztak. Én a sráccal, aki mellettem ült végig az úton, odamentem a másik kocsihoz. Kézzel-lábbal, Google-fordítóval elmagyaráztam, hogy megvárjuk a többieket, aztán meglátjuk, mi lesz. Jött a rendőr. Mondom, majd én.

Tiszteletem. Jó estét. Azok ott milyen állampolgárok? Mondom, szírek. Hogy kerültek ide? Mondom, felvettük őket, hogy ne kelljen gyalogolniuk. Kamu. Azt tudja, hogy idáig sem hozhatták volna őket, és lecsukhatnám az egész brancsot. Mondom, de maga nem olyan szőrös szívű. Mindjárt megjönnek a többiek, és már itt sem vagyunk. Többiek? Igen, még egy kis busz meg egy személyautó. Segítene, hogy merre menjünk? Itt átmennek az árkon, és ott, ahol látja a fehér útjelzőt, na ott végig egyenesen, és pont beérnek a táborba, csak ne az autópályán menjenek mert azt mondta az osztrák, hogy lezáratja az autópályát, ha egy embert is meglátnak ott. Nagyon köszönjünk. Lets go.


migráció, a gyalog vonuló menekültek Biatorbágynál, vasút, vonat, MÁV


Lassan elindultak a kimerült, elfáradt, álmos, fázó gyerekek és a szüleik, rokonaik. Eljutottunk az árokig, ott mindenkit átsegítettünk, és már egy gyorsabb tempóban haladtunk az osztrák oldal irányába. Az ottani épület ablakaiból láttam, hogy figyelnek minket, de nem csináltak semmit. Az úton elhagyott pokrócok és teli ásványízes flakonok.

Megérkeztünk. Hát akkor bye bye, ciao, szevasztok. Magukhoz ölelnek. Megcsókolnak a férfiak. A nők szeme csillog. A gyerekek mosolyognak, mi meg csak búcsúzkodunk, mintha régi ismerőseinktől búcsúznánk. Az utolsó fiatal apuka sír. Két kislány és felesége már előre mentek. Folynak a könnyei. Nehezen állom meg, hogy ne csatlakozzak. Elmennek. Na gyerünk, igyunk egy kávét. Így az egyikünk. Én még tudnék egy kört menni. Így a másikunk. Nem tudsz elég kört menni. Így én. Azzal becéloztuk a HunOil-t. Ittam egy kólát. A két kissrác a kocsiban hagyta a kisautóit. Emlékbe elteszem, már nem tudok utánuk szaladni.