Mindenkit kinevet és politikai hatalma van, ki az?

Fotó: Getty Images / Andrew Toth

-

Az ingatlanmilliárdosból republikánus politikussá lett Donald Trump szerepeltetése az NBC humorműsorában sokakat feldühített múlt hétvégén – egy jogvédő szervezet pénzt is ajánlott, ha valaki rasszistának nevezi őt az adásban. A rasszistázás ezek után nem is akárkitől jött, hanem az amerikai tévézés egyik legfontosabb és leginkorrektebb alakjától, Larry Davidtől. Hogy kitől?


Az amerikai politika és a szórakoztató tévézés egymástól elválaszthatatlanok. A két világ közötti átjárás mindennapos, a verseny párhuzamos: egyszerre folyik a nézettségért és a választópolgárokért. Az idén februárban véget ért Parks and Recreation (Városfejlesztési osztály) fináléjában például egyszer csak megjelent az Amy Poehler által játszott karakter plátói szerelme, az Egyesült Államok alelnöke, Joe Biden. De hat év alatt nem ő volt az első politikus, aki megfordult a sorozatban, mások mellett John McCain és Madeleine Albright is szerepelt benne.



A Homeland aktuális évadának középpontjában a szíriai konfliktus és az európai menekültválság áll, a Veep (Az alelnök) és a Putyint is képbe hozó House of Cards (Kártyavár, itt írtunk róla) is összemossa a fikciót a valósággal. Az egyik fájdalmasan viccesen, utóbbi komor cinizmussal mutatja be a legfelsőbb amerikai vezetés működését.


A viccek választásokat döntenek el

Ha kell, Barack Obama elnök is képes jópofa standup komikusként és médiasztárként viselkedni: ő volt az első elnök, aki elment egy késő esti beszélgetős műsorba (2009-ben a Tonight Show-ba Jay Lenóhoz), hogy aztán több hasonló műsort végigturnézzon; ő volt az első elnök, aki leült Zach Galifianakisszal; aki a vadonba ment Bear Gryllsszel; a színész Kal Pennt pedig azért kellett kiírni a Dr. House-ból, mert hivatalnoki állást kapott az Obama-adminisztrációtól.


Barack Obama Marc Maron podcastjában


Ezek után szinte természetes, hogy Obama megfordult már az NBC idén negyvenéves varietéműsorában, a Saturday Night Live-ban is. Egyrészt több komikus megszemélyesítette – régebben Fred Armisen, manapság Jay Pharoah –, de 2007 novemberében, még elnökaspiránsként egy alkalommal ő maga mondta be a műsor hagyományos kezdősorát: „Live from New York, it's Saturday Night”.

Obamán kívül sok elnökaspiráns megjelent korábban a műsorban (itt van róluk egy összeállítás), ami ismét csak a politika és a szórakoztatóipar összefonódását mutatja.

Nem véletlenül válik az alapvetően szórakoztató műsorként működő Saturday Night Live akkor a legpolitikusabbá, amikor az Egyesült Államokban kitalálják a pártok, hogy kit indítanak az elnökségért.

Az SNL-ben bemutatott szkeccsek pedig nem egyszerűen parodizálnak egy-egy politikust, hanem komolyan befolyásolják a választók döntését is – ezt már tudományosan is kutatják. Ilyen eset volt a műsor első évében, amikor Chevy Chase figurázta ki a regnáló elnököt, Gerald Fordot, sokak szerint emiatt is nyert végül Jimmy Carter.



De van közelebbi példa is, mégpedig 2008-ból, amikor Tina Fey annyira bravúrosan személyesítette meg az alaszkai republikánus kormányzót, Sarah Palint, hogy sokan még ma is azt gondolják, a politikus maga mondott olyasmiket, hogy „Oroszországot látni a házunkból”.



Így érkeztünk el 2015 első novemberi hétvégéjéhez, amikor az SNL készítői úgy döntöttek, hogy legyen Donald Trump a műsor házigazdája. Ezt a posztot mindig meghívott vendégek töltik be, zenészek, színészek, sportolók, vagy olyan vállalkozók, mint Trump, aki 2004-ben egyszer már vezette a műsort. Azonban most nem mint híres-hírhedt ingatlanmogul, hanem mint ellentmondásos republikánus elnökjelölt jelent meg (erre olvasható portrénk az egyre népszerűbb „bunkó milliárdosról”).


Republican Candidates Take Part In Debates At Reagan Library In Simi Valley

Donald Trump


Ez már a műsor előtt is nagy felháborodást keltett, többen vádolták az SNL-nek otthont adó csatornát, hogy mindent feláldoz a nézettségért, és egyáltalán, hogyan lehet egy nőgyűlölő rasszistát odaengedni. A leghangosabban a különböző, latin-amerikai származású lakosságot képviselő jogvédő szervezetek tiltakoztak, ugyanis Trump elég meredek véleményéket fogalmaz meg a latin-amerikai bevándorlókról, és leginkább Mexikóról.



Aztán jött a Deport Racism nevű szervezet, és 5 ezer dollárt ígért annak, aki bekiabálja élőben, hogy Trump rasszista. Innentől minden a régi szabály szerint ment: ha belengetnek egy rasszistázást, akkor lesz is rasszistázás.


Larry David

Larry David


És Trumpot nem egy névtelen senki, hanem maga Larry David rasszistázta le. A történetben nem is volt több, Trump annyit mondott az adásban, hogy megérti Davidet, mert ő is üzletember, és ezzel le is tudták a nagy „botrányt”.

Az viszont sokkal érdekesebb, hogy ki Larry David, és mi az ellentmondásos háttere az ő rasszistázásának.


Vakok, zsidók, mozgássérültek – senki sincs biztonságban

Larry David az elmúlt húsz év egyik legfontosabb amerikai komikusa. Elsősorban nem színészként, hanem íróként. Az 1947-ben, New Yorkban született David a nyolcvanas években kezdett a tévének dolgozni, írt és szerepelt az ABC varietéműsorában, a Friday’s-ben, és egy évadot az SNL-nél is eltöltött, igaz, csak egy szkeccse került adásba.


Larry David

Larry David


Aztán 1988-ban összeállt Jerry Seinfelddel, és megcsinálták a Seinfeld című sorozatot, ami kilenc évadot élt meg, rekordnézettséget hozott (a ‘98-as sorozatzárást 76 millióan nézték élőben), és azóta is minden idők legjobb sorozatai között tartják számon. A készítők nagyon meggazdagodtak, és ma sem panaszkodnak: a Seinfeld összes, 180 epizódjának streames sugárzási jogait tavasszal vette meg a Hulu, darabonként körülbelül 900 ezer dollárért.

A Seinfeld, ahogy mindig elmondják, „a sorozat a semmiről”. Ezt ma már nehéz értelmezni, de akkor elég váratlan volt egy országos adón (NBC), hogy van egy sorozat, aminek a főhősei leginkább csak beszélnek összevissza, és emiatt nincs is benne rendes cselekmény. A szereplőket általában Jerry otthonában (Seinfeld önmaga fikciós változatát játssza, egy standup komikust) vagy a kedvenc kávézójukban gyűlnek össze és lökik a dumát. Mindannyian a harmincas éveikben járnak, nárcisztikusak, tesznek a politikailag korrekt viselkedésre, gyakran munkanélküliek, és valahogy mindig úgy alakul, hogy katasztrófákat okoznak mások életében.



David a hetedik évadig dolgozott a Seinfeld írójaként, majd a fináléra visszatért. 2000-től pedig saját sorozatot indított az HBO-n, Curb Your Enthusiasm (Félig üres) címmel. Itt még kegyetlenebb volt, mint a Seinfeldben, ráadásul nemcsak írta a sorozatot, hanem saját magát tette meg főszereplőnek.

A sorozat az ő látszólag békés hollywoodi mindennapjairól szól, a barátokról, a családról és a munkáról, egyszóval minden olyasmiről, ami felbosszantja Davidet. A Curbben nagyon csúnyán kinevetnek mindenkit és mindent. A vakokat, a zsidókat (David is zsidó), a keresztényeket, a mozgássérülteket, a társas érintkezés íratlan szabályait, a nőket, a férfiakat – nincs kivétel.


A demokraták kampányembere vagy simán rasszista?

A Curb egyelőre utolsó, nyolcadik évadja 2011-ben futott le. Jelenleg nem tudni, hogy lesz-e folytatás. David viszont nem vonult vissza, csinált például egy filmet egy elektronikus autóról Jon Hamm-mel (Előzmények törlése), főszerepet játszott egy Woody Allen-filmben (ráadásul talán az egyetlenben az utóbbi évtizedekben, ami nem került a magyar mozikba, feltehetően azért, mert itthon senki nem ismeri Larry Davidet), illetve egy sikeres Broadway-darabot, és ami számunkra a legfontosabb: idén visszatért a Saturday Night Live-ba is.


Larry David

Larry David a Tony-díjkiosztón


Októberben elég nagy sikert is aratott, mondhatjuk akár azt is, hogy „ellopta a show-t”, amikor eljátszották a demokrata elnökjelöltek vitáját, és ebben a független szocialista szenátort, Bernie Sanderst személyesítette meg. A szereplés, amellett, hogy nagyon vicces volt és nagyon hihető (jól jött, hogy eléggé hasonlít egymásra a két férfi), nagyon sok olyan emberhez is eljuttatta Bernie Sanders üzenetét, aki vagy nem hallott róla, vagy egyáltalán nem érdekli a politika. Sandersről tavasszal írtunk hosszabban, ő maga pedig azt mondta Davidről viccesen, hogy a következő kampányra felbérelik, mert sokkal jobb Sanders, mint az igazi. (David később a rasszistázós adásban a rasszistázás mellett újra belebújt Sanders bőrébe, és ugyanakkora sikert aratott, mint a lenti videóban.)



Az ügyben persze van ellentmondás is.

Itt van Larry David, a megkerülhetetlen tévés komikus és elkötelezett demokrata (ezt nemcsak azért mondjuk, mert most növelte Sanders népszerűségét, hanem mert például a Huffington Post születésénél is bábáskodott), aki most lerasszistázta a republikánus veszedelmet. Másrészt Larry David sorozatait számos bírálat érte, amiért gyakorlatilag csak fehérek vannak benne, és aki pedig nem az, azt hátrányosan, sztereotipizálva ábrázolják és nevetik ki. A Seinfeldet emiatt sokan nem az egyik legjobb, hanem az egyik legrasszistább sorozatnak tartják, és a Curb sem járt jobban, ahol szintén nincsen túl sok fekete. Illetve az egyik utolsó évadban igen, amikor Larry összejön a fekete nővel, akivel hiába szakít, az egyik „suttyó” rokona beköltözik a házába, és nem lehet levakarni.


Larry David

Larry David Jimmy Fallon műsorában


A Seinfeld kritikusai mindig megemlítik Danny Hooch esetét, a színészét, aki a sorozat hetedik évadjában a Pool Guy című epizódba jelentkezett, és egy zavarodott latin-amerikai medencetisztítót kellett volna játszania, azaz egy jellegzetesen politikailag inkorrekt mexikói sztereotípiát. Ezt ő etnikai előítéletnek gondolta, és próbálta megváltoztatni a karaktert, de hiába, végül nem kapta meg a szerepet. (A Salon idén ezt a tíz Seinfeld-epizódot találta a legrasszistábbnak és legszexistábbnak.)

A kolumbiai születésű színész, John Leguizamo is megmondta a magáét a mostani adással, illetve úgy általában a mexikóiakkal és latin-amerikaiakkal szembeni inkorrektség társadalmi elfogadottságával kapcsolatban. Szerinte, ha Trump más etnikai csoportokról mondott volna olyan dolgokat, mint a mexikóiakról, akkor sose hívták volna meg a Saturday Night Live-ba.

Mindenesetre meghívták, lerasszistázták, az adást sokan nézték, az amerikai tévét pedig továbbra is a fehér fejek uralják.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!