Mindenki arra használja a népszavazást, amire csak akarja

Fotó: MTI / Czeglédi Zsolt

-

Október 2-án a nagy kérdés mellett sok egyéb kérdésre is választ kapunk, amelyek főleg a pártok jövőjéről szólnak.



Az október 2-ai népszavazás alapvető kérdése, hogy a választók ötven százalékánál többen érvényes szavazatot adnak-e le, vagy sem. Az eredmény mellett a Policy Agenda hét szempontból vizsgálta meg a népszavazás belpolitikai tétjét.

Az első, hogy mekkora lesz az érvénytelen szavazatok száma. A széles közvélemény előtt ezt az álláspontot leginkább a Magyar Kétfarkú Kutya Párt képviselte. A párt számára két fontos visszajelzést ad a referendum. Egyrészt, képesek-e országos kampányhoz aktivistahálózatot szervezni, és mennyire képesek befolyásolni a választókat. Az első kérdésre már látható a válasz: ha nem is egyenletesen és országosan, de több településen is képesek voltak megjelenni a plakátjaikkal. Az érvénytelen szavazatok akár 4-5 százalékos arányából pedig azt a következtetést is levonhatják, hogy országos választáson nem elérhetetlen a parlamenti küszöb, de legalábbis az állami párttámogatást biztosító 1 százalék elérése.

A második szempont, hogy mennyire lesz tetten érhető az adatokon belül (akár a részvételben, akár a nemek számában) a településtípusok közötti különbség. Az elemzőcég szerint 2014 óta három részre szakadt az ország. A fővárosban képes a baloldali ellenzék versenyre kelni a Fidesszel; a nagyvárosokban domináns a kormánypárt, de nincsen elérhetetlen távolságban, míg a 10 ezer fő alatti településeken a Fidesz első helye megkérdőjelezhetetlen, és a Jobbik a második erő. Ez a törésvonal úgy képződhet le a most vasárnapi választásokon, hogy a fővárosban akár érvénytelen is lehet a szavazás, míg a kormány stabil hátországát jelentő kistelepüléseken képesek lesznek a választók többségét elvinni a szavazófülkékhez. A kérdés az, hogy a kettőnek az átlaga, azaz az országos eredmények mennyire egyenlítik ki egymást.

A harmadik vizsgálandó kérdés, amely főleg a Magyar Liberális Párt későbbi kommunikációját határozza meg, az igenek aránya. A pártok közül ők az egyetlenek, akik arra biztatják támogatóikat, hogy szavazzanak igennel. Amennyiben ezeknek az arány 5 százalék körüli lesz, akkor nyilvánvalóan az lesz az MLP érdeke, hogy felnagyítsák ennek jelentőségét, és a 2018-as választások előtt megpróbáljanak pozíciót fogni a többi ellenzéki párttal való alkudozás előtt.


Lesz-e területi különbség?

Negyedik kérdés, hogy a határon túli szavazók mekkora arányban vesznek részt a szavazáson. Ez a közeg az országgyűlési választásokon a Fidesz aranytartalékát jelenti. Nélkülük nem lett volna kétharmados többségük két évvel ezelőtt, és biztosan számolnak ezekkel a szavazókkal 2018-ban is. Az előző országgyűlési választáson 66,4 százalékos volt a részvétel a levélben szavazó határon túli kettős állampolgárok körében. Ha ez most kevesebb lesz, akkor az jelzés a Fidesznek, hogy a mozgósítási erejük ebben a térségben problémás lehet. És külön figyelmeztető lehet, ha az igen és az érvénytelen szavazatok aránya meghaladja majd a 2014-ben nem a Fideszre és a nem a Jobbikra leadott szavazatok arányát (3 százalék), mivel azt mutatja, hogy növekedik az ellenérzés a kormánypárttal szemben.

Az ötödik szempont, hogy lesz-e különbség a baloldali vezetésű városok (Szeged, Salgótarján vagy Kazincbarcika) és a kormánypárti városok részvételi, érvényességi aránya között. Amennyiben nem, vagy akár magasabb lesz a részvétel és az érvényes nem szavazatok aránya az ellenzéki településeken, mint a kormánypártiakon, akkor kijelenthető, hogy működött a kormány megfélemlítő retorikája. Ebben ugyanis azzal érveltek, hogy ha elbukik a kötelező kvóta elleni népszavazás, akkor baloldali városokba hoz az Európai Bizottság migránsokat.

A hatodik szempont a Jobbik és a kormánypárti települések közötti esetleges eltérés. Ugyan nincsen sok település, ahol a Jobbik adja a város vezetését, de mégis visszajelzést ad a választói magatartásról, hogy milyen szavazati arány lesz például Tapolcán, Ózdon vagy Tiszavasváriban. Amennyiben ez rosszabb lesz a kormány szempontjából, mint a kormánypárti városokban, akkor azt mutatja, hogy ezeken a településeken a kormányellenesség erősebb, mint a migrációtól való félelem.

A hetedik kérdés pedig, hogy lehet-e mérni különbséget a migrációval érintkező területek és azok között, ahol csak a tévében, a hírekben találkoztak ezzel a problémával. Azaz a kvótanépszavazás eredménye a kormány számára kedvezőbb lesz-e a déli határvidéki településeken, mint például borsodi falvakban, vagy éppen ennek ellenkezője lesz megfigyelhető.