Minden századik cég könnyedén korrumpálható

Fotó: Thinkstock / Thinkstock

-

Nincs nagy változás az EY által mért korrupciós indexben: a cégek 12-18 százaléka elgondolkodna korrupciós ajánlaton, s több mint egy százalékuk különösebb mérlegelés nélkül hagyná is magát megvesztegetni.


Bár nincs változás a korrupció megítélésében Magyarországon, valamiért az EY legutóbbi felmérésére jóval kisebb lelkesedéssel válaszoltak a hazai vállalatok. Míg a korábbi években a megkeresett cégek fele volt hajlandó részt venni a felmérésben, addig az idén csak minden harmadik társaság mutatott érdeklődést.

A cégek 12-18 százaléka fogadna el és mérlegelne korrupciós ajánlatot – 1,2 százalék azonnal elfogadná, nagyjából 12 százalék komolyan elgondolkodna, a maradék hezitált választ adni. Tipikusan ide tartozhatnak a pályázati ajánlatok, ahol az ajánlattevő sikeresen ajánl fel némi kenőpénzt a kedvező bírálatért cserébe.

A vállalatok 54 százaléka tudott legalább egy olyan esetet, amikor korrumpálni próbálták valamilyen hivatalos szerv ügyintézőit. Ez az arány tavaly 24, azt megelőzően pedig 30 százalék feletti volt. Ez meglehetősen magas növekedés.

A legnagyobb korrupciós kockázatot a cégek a raktározáshoz, készletkiadáshoz társítják, ezt követi a beszerzési terület. Az arány 20 százalék körüli, ami nem feltétlenül reális megítélés, az EY szakértői csapata szerint ennél azért nagyobb a visszaélés mindkét területen.


Csúszik ez-az


A cégek 82 százaléka egyáltalán nem ellenőrzi az összeférhetetlenséget, s csupán 40,5 százalékuk végez rendszeres kockázatelemzést. Az összeférhetetlenséget csak formálisan vizsgálják a cégek, ám annak nem nagyon mennek utána, hogy az adott nyilatkozatok helytállóak-e. Tipikusan idetartozik, ha a munkavállaló valamilyen társas vállalkozásban tag vagy tisztségviselő. Nagyban segítené a vállalatok helyzetét az etikai kódex felállítása, ám ennek is csak akkor van értelme, ha ez nem egy feladat technikai kipipálása. A megkérdezett cégek 54 százaléka rendelkezik etikai kódexszel – kérdés, ezen kódexek közül melyik tekinthető valódi és hatékony eszköznek.

A cégek fele nem alkalmaz beszerzési szabályzatot, sokuk pedig beszerzéseit nem pályázati úton bonyolítja, illetve ha így is tesz, 70 százalékban egyszemélyi döntés születik. Természetesen ezek akkor jelentenek kockázatot, ha a cégvezetés és a tulajdonosi kör nem ugyanaz, hiszen ez esetben más az érdeke a cégvezetésnek és a tulajdonosnak. Az is igaz ugyanakkor, hogy nagyon sok esetben hamis illúzió, hogy a kisebb cégeknél a tulajdonos-cégvezető irányít mindent, hiszen egy sor ügy lehet, amiről nem tud. Ez esetben pedig nem épülnek be védelmi mechanizmusok a vállalat biztonságának megőrzésére.


Nincsenek felkészülve az adóügyekre


Az információbiztonság papíron rendkívül fontos a vállalatoknak, ám a megvalósításban ez nem nagyon mutatkozik meg. A cégek 61 százaléka azt gondolja, hogy a kilépő kolléga soha nem visz el adatot a vállalattól, s ez a tendencia folyamatosan emelkedett az évek alatt – négy éve még csak 36 százalék volt ez az arány. A vállalatvezetők ugyanolyan kockázatnak tekintik a külső támadást, a munkavállalók adatszivárogtatását, az adathamisítást és a kilépő dolgozó által elvitt adatokat.

Ez azt jelenti, hogy a cégek nincsenek tisztában azzal, milyen információk forognak a cégen belül, ehhez ki és hogyan fér hozzá, illetve milyen kárt okoz az illetéktelen turkálás. Egyelőre nincs protokoll a cégeknél arra, hogy a kényes adatokhoz ki és milyen módon férhet hozzá. Pedig az adatok azt mutatják, hogy azon vállalatok fele, ahonnan adathalmaz (beszállítói, vevői lista) kerül ki, egy éven belül megszűnik. Vagyis a kockázat rendkívül magas.

Külön kérdés az adókockázat, amelyet alapból természetesen minden cég nagyon komolyan vesz. Tipikusan ilyen eset, ha egy cég áfacsalási láncba kerül tudtán kívül, azaz olyan társasággal is kapcsolatban van, amelyik áfacsalásban is részt vesz. A cégek több mint ötöde nem tudja, mit tenne, ha tudomására jutna, hogy egyik partnere áfacsalásban vesz részt, több mint negyede pedig nem foglalkozna ezzel. A cégek fele tehát akár vétlenül is gigantikus adóbírságra számíthatna, hiszen a NAV nem mérlegeli a jó szándékot – ha a cég nem tudja bizonyítani, hogy vétlen, akkor fizetni fog.