„Minden nap a hobbimmal foglalkozom, csak kevesebbet alszom” (X)

-

Tavaly ősszel írt róla a sajtó, hogy egy végzős Metropolitan-hallgató animációs filmje bekerült a UK Music Video Awards 6 legjobb alkotása közé. A Nils Frahm zenéjére készült videoklip azóta feltűnt az amerikai SXSW fesztiválon is. Az alkotó, Simon Balázs azóta sem dőlt hátra.


Simon Balázs


Hogyan talált meg a feladat, hogy animációt készíts erre a számra?

A saját ötletem volt. Nagyon szeretem Nils Frahm zenéjét, és amikor Magyarországra jött koncertezni, megírtam neki az elképzelésemet. Annyira tetszettek neki a referenciáim, hogy szabad kezet adott a klip elkészítésében. Ez eléggé meglepett.

Ez azt jelenti, hogy egyedül hoztad össze a filmet?

Tulajdonképpen igen. A munkahelyem, az Umbrella stúdió segített a technikai háttérrel, a főiskolán pedig meg tudtam beszélni a tanáraimmal, hogy a diplomafilmem mellett erre a projektre is időt akarok szánni. Meggyőztem őket, hogy ha támogatnak, akkor a főiskola és a stúdió neve is szerepelni fog az alkotás mellett.

Nem jártak rosszul, hiszen a filmemet beválogatták a 20 legjobb videoklip közé az SXSW fesztiválon is, amelyek között ez volt az egyetlen animációs. Én is kint voltam, és egészen szürreális élmény volt együtt bulizni a példaképeimmel, a leghíresebb videoklip-rendezőkkel.



Mikor döntötted el, hogy animációval szeretnél foglalkozni?

Apukám rendszeresen vásárolt számítógépes magazinokat, és először ott olvastam egy rövid cikket az animációról. 14 éves koromtól kezdve próbálgattam, és kisebb munkákat is elvégeztem a gimnázium alatt. Érettségi előtt egy évvel határoztam el, hogy ebből akarok megélni, nem pedig mérnöknek megyek. A felvételinél már céltudatosan jelentkeztem a Metropolitan (akkor még BKF) Animáció szakára.

Ha már előtte is dolgoztál animációval, akkor mi újat adott neked ez a képzés?

Sok embert ismerhettem meg a szakmában, beleértve a csoporttársaimat is, akik közül páran most a munkatársaim. Ugyanolyan hangulatban dolgozunk együtt, ahogy régen a főiskolán. A tanárok amellett, hogy szakmailag felkészültek voltak, családias hangulatot hoztak magukkal. Sok területbe belekóstoltunk, voltak például kísérleti filmes feladataink, amit nagyon élveztünk. Akik erre a szakra jöttek, azok szinte mind megtalálták azt, ami érdekli őket, és amiben tehetségesek.

A csoporttársaid is meg tudták valósítani az álmaikat szakmai téren?

Ez mindig kétoldalú. Egyrészt a főiskolán megkaphatod, amire vágysz, de ez csak akkor működik, ha te is beleteszed a szükséges energiát. Néhány embernek abszolút bejött, és sokan maradtak a mesterképzésre is. Akik úgy érzik, hogy nem azt kapták, amit vártak, valószínűleg nem is raktak bele eleget.



Ki volt rád a legnagyobb hatással az oktatók közül?

Gauder Áron és az ő megzabolázhatatlan alkotói lendülete. Nem fogadja el a szakmában jelen lévő visszatartó erőket, hanem inkább megkerüli őket, vagy egészen formabontó módon ellenük megy. Nehéz időt szakítani arra, hogy az ember ne csak megrendeléseket teljesítsen, hanem foglalkozzon a saját projektjeivel is. Áron ezt jól kezelte, és ebben a szellemben tanított minket is.

Milyen saját projekteken dolgozol most?

Több filmet készítek elő, pályázatokra írunk forgatókönyveket. Az eddigi munkáimmal inkább hangulatokat próbáltam átadni, ezúttal jobban szeretnék fókuszálni a történetre. Nem csak az animáció jöhet szóba, több ötletnél érzem úgy, hogy az élőszereplős forma jobban működne.

Hogyan kell elképzelni a „hétköznapi” munkahelyi feladataidat?

Fél éve foglalkozom rendezéssel, most éppen egy TV csatorna új arculatán dolgozom. Kiadhatnám másnak az animáció mechanikus részét, de néha annyira elkap a lendület, hogy leülök és megcsinálom. Ezek is inspiráló feladatok – gyakorlatilag minden nap a hobbimmal foglalkozom, csak kevesebbet tudok mellette aludni.