Minden hétre jut egy kórházi járvány, a betegek tizede bele is hal

Fotó: MTI / Beliczay László

-

Hétfőn az 1001 orvos a hálapénz nélkül nevű Facebook-csoport nyílt levelet tett közzé, amelyben többek közt azt követelik, hogy hozzák nyilvánosságra a kórházi fertőzések és azok halálozási adatait. Az ÁNTSZ Országos Tisztiorvosi Hivatal közleményben reagált, hogy az adatok nyilvánosak. Megnéztük, mit lehet ezekből az adatokból kiolvasni és igaz-e, hogy ebben az ügyben rosszabb a helyzet az egészségügyben, mint korábban.


Az orvosok nyílt levelét itt lehet elolvasni, ők egyebek mellett azt állítják a Népszabadság korábbi cikkére hivatkozva, hogy az ÁNTSZ belső vizsgálata szerint a kórházakban "elharapóztak a súlyos bakteriális fertőzések". Egy másik cikkre hivatkozva azt írják, hogy a felelősök és a kormány az adatokat titkolja, és azt követelik, hogy azokat hozzák nyilvánosságra.

Az ÁNTSZ sajtóközleményben reagált az állításokra, és azt írták, hogy az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések adatai nyilvánosak, mindenki számára szabadon hozzáférhetők az Országos Epidemiológiai Központ honlapján. „A jelentések közérthető, a nem szakértő közönség számára is értelmezhető módon összegzik a rendelkezésre álló információkat" - írják a közleményben.


Az adatokat 2007-től az úgynevezett Nemzeti Nosocomiális Surveillance Rendszerbe (NNSR) gyűjtik. Ez azoknak az adatoknak a tárháza, amelyek az egészségügyi ellátás során elkapott fertőzésekről (ezt jelenti a nosocomiális) adnak tudást.

Az egészségügyi ellátás és a kórházi kezelés során kétfajta fertőzést lehet elkapni: olyanokat, amelyek nem a kórházi ellátáshoz fűződnek (pl.: influenza), és olyanokat, amelyeket csak a kórházi ellátáshoz fűződően lehet elkapni. Ezeket hívják specifikus fertőzéseknek.

Ilyen például a műtéti heg elfertőződése, a műtét során a véráramba bejutó baktérium, vagy az antibiotikum-kezelés miatt a végbélben elterjedő ártalmas baktériumfertőzés, a sokszor halálos kimenetelű Clostiridium difficile.


Ha csak az egészségügyi ellátás során elkapható specifikus járványok és fertőzéses megbetegedések számát nézzük, akkor azt látjuk, hogy azok valamelyest nőnek. A tendencia szerint tehát több specifikus járvány üti fel a fejét évente, és több a megbetegedés is. A grafikonon két különböző léptéket használtunk, és jeleztük a hétéves átlagokat is.



A vizsgált hét évben összesen 165-en haltak meg specifikus kórházi fertőzésben, a kiugró év 2013 volt, akkor egy év alatt 60 elhunytat regisztráltak. A legmagasabb halálozási arány 2013-ban volt, akkor az összes speciális fertőzött 21 százaléka hunyt el. Egyértelmű tendencia azonban nem látszik az adatokból, vagyis nem mondható, hogy egyre többen halnának meg kórházi fertőzésekben. A halálozási ráták (letalitás) pedig a 2009-es évet kivéve nagyjából együtt mozogtak az elhunytak számával. Vagyis kevesebb elhunyt kisebb halálozási arányt, több elhunyt nagyobb halálozási arányt is jelentett.



Az összes haláleset több mint negyedéért a fentebb már említett Clostiridum difficile felelt, de az Acinetobacter baumanni és a Klebsiella pneumoniae is sok áldozatot szedett. Az alábbi grafikonról leolvasható, hogy melyik évben milyen baktériumfertőzésbe hányan haltak bele.



Az összes kórházi járvány, valamint az összes járványos megbetegedés teljes száma viszont csökkent 2008 és 2014 között. Ebben tehát benne van a például egy-egy kórházban végigsöprő influenza is. A jobb összehasonlíthatóság kedvéért ezeket is duális tengelyen mutatjuk be, vagyis két külön léptéket használtunk. Külön jeleztük a hétéves átlagokat is.



Az adatokból egyetlen világos trendet lehetett csak kiolvasni. Azzal, hogy az összes kórházi megbetegedés száma folyamatosan csökken, a speciális, csak kórházban megkapható megbetegedések aránya a teljeshez viszonyítva nő.