Mindegy, hogy mit énekel, csak jöjjön!

Fotó: Müpa / Gregor Hohenberg

-

Egy operaénekes, aki úgy néz ki, mint egy fotómodell. Momentán a legnagyobb név, akiért ölnek az operaházak. 2014-ben már úgy volt, hogy fellép Magyarországon, de a menedzsment betegségre hivatkozva lemondta. Most mindenki várja, mint a Messiást. Már végre az sem titok, mit énekel majd, de egy rajongó számára ez mindegy is. Csak jöjjön! Portré.


Az operaénekesekről még mindig az a kép él bennünk, hogy csúnyák és kövérek. Jonas Kaufmann ügyeletes sztártenor rendesen felülírja ezt a sztereotípiát. Ő speciel úgy néz ki, mintha egy divatlap címlapjáról lépett volna a pódiumra.


Kaufmann kétségekkel kikövezett úton jutott el a hírnévig


Megrekedt a vokális krízis közepén

Valahányszor cikkeznek róla, mindig úgy állítják be, mintha szerencsesütivel a szájában született volna. A valóság azonban az, hogy Kaufmann kétségekkel kikövezett úton jutott el a hírnévig. Első fellépései alatt Saarbrückenben még azzal a gondolattal is eljátszott, hogy lemond a profi énekesi karrierről.

“Megrekedtem egy vokális krízis kellős közepén, millió tanáccsal látott el számtalan tanár, de senki sem tudott tartós segítséget nyújtani. Bizonyos estéken még abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán képes leszek végigcsinálni az előadást, és az opera templomai, mint a Scala vagy a New York-i Metropolitan olyan távolinak tűnt, mint maga a hold” - nyilatkozta egy interjúban.


A klasszikus zene iránti rajongását a családból hozza


Kaufmann a klasszikus zene iránti rajongását a családból hozza. Apja, aki egy biztosítótársaságnál dolgozott, elképesztő lemezgyűjteményt halmozott fel. A kis Jonas húgával együtt izgatottan várta a vasárnapokat, amikor a teljesen átlagos müncheni bérház ötödik emeletén, a nappaliban, a barna kanapén ücsörögve Brucknert, Mahlert, Sosztakovicsot vagy épp Mozartot, Schubertet, Haydnt hallgathatott.

Velük élt a nagyapjuk is, aki gyakran odaült a zongorához és Wagnert játszott. Képes volt önmagát kísérve teljes felvonásokat végigénekelni, a női szólamokat falzettben imitálta. A nagyapa Wagner iránti lelkesedése egyébként nagy hatással volt az ifjú Kaufmann lelki-zenei fejlődésére.


Rendszeresen járt aztán a Bajor Állami Operaház gyerekelőadásaira, később az iskolai kórusban, majd pedig München második operaháza, a Gärtnerplatztheater kórusába.

Az egyértelmű volt számára, hogy az éneklés az életcélja, ennek ellenére engedett szülei kérésének, hogy “valami tisztességes szakma” is legyen a kezében. Pár szemesztert lehúzott az egyetemen, de hamar rájött, hogy nem született elméleti embernek, és sosem lesz belőle íróasztalhuszár.

Egy szép napon felszívta magát és hátat fordított az egyetemi életnek. Eljárt meghallgatásokra, és 1989-ben a Müncheni Színház- és Zeneakadémián elkezdett felkészülni az énekesi karrierre. “Törpe”-szerepekben már akkor is fellépett a Bajor Állami Operaházban. Ez a szakzsargon amúgy a pár mondatos jelenésekre.


Nem akarta, hogy a jövőben mások mondják meg neki, milyen szerepeket énekeljen


Full extrás BMW-vel sofőrködött

Első komolyabb szerepét a Regensburgi Operában énekelte, Johann Strauss Egy éj Velencében című vígoperájában. Először élte át az éneklés és színjátszás valódi örömét, arról nem is beszélve, hogy annyi gázsit kapott a fellépésért, amennyiből megvehette első zöld Volkswagen Golfját. Örült annak is, hogyha komolyabb szervizre szorul a kocsi, van miből kifizetnie a javításokat. Amúgy részmunkaidőben csilivili, full extrás BMW-vel sofőrködött. Egyetlen komoly vesztesége volt csupán, a meló miatt le kellett vágatnia a haját, mivel túl hosszúnak ítélték munkaadói. Ezt azóta már visszanövesztette. Szerintünk nem áll jól neki.


1994-ben diplomázott, rögtön utána kiközvetítették a Saarbrückeni Állami Színházba, ahol rengeteg szerepet tanult és elkezdett komolyan dolgozni a vokálakrobatikán. Az első évad után vette észre, hogy egyre több baja van a saját hangjával.

1996 állandó szerződést kínáltak neki, de köszönte szépen, nem élt a lehetőséggel. Tudta, hogy rizikós, de nem akarta, hogy a jövőben mások mondják meg neki, milyen szerepeket énekeljen. A szerepei sorsát a saját kezébe vette:


Elhatároztam, hogy mostantól én választom ki magamnak a megfelelő szerepeket. Kizárólag olyanokat, amik illenek a hangom pillanatnyi állapotához.

Merész húzás volt, de bejött. A következő évben már Mozart Cosi fan tutte című operájában énekelt Giorgio Strehler rendezésében.

Könnyű lírai tenorját olyan szerepekkel fényezte tovább, mint Almaviva gróf A sevillai borbélyból, Jaquino Beethoven Fideliójában, egészen a Traviata Alfredójáig.

A romantikus repertoárt fokozatosan, okosan hangi kvalitásainak fejlődéséhez mérten tette magáévá. Verdi Otellójából Cassiót Chicagóban 2001-ben. Mégsem erre, hanem Mozart Szöktetéséből Belmonte szerepére volt a legbüszkébb, amikor Peter Ruzicka 2003-ban meghívta a Salzburgi Ünnepi Játékokra.

2006-ban James Levine meghívására a New York-i Metropolitanban ismét Alfredót énekelte a Traviatából.

Innentől már nem volt megállás. Levine pálcája alatt elénekelte Wagner Parsifaljának címszerepét is.



Kaufmann elképesztő pályát futott be eddig. A Schubert-dalok világában éppen olyan otthonosan mozog, mint amikor Mozartot, Verdit, Wagnert énekel. Bármihez nyúl, arannyá válik a torkában. Kevés olyan énekes akad manapság, aki a különböző stílusú operai hangot mindig a legmagasabb minőségben tudja megszólaltatni, anélkül, hogy valamelyik stílus mellett elkötelezte volna magát.

Dalénekesi repertoárját is folyamatosan csiszolja, Schuberttől Mahlerig bármit képes hitelesen megszólaltatni, ebben sokat segít neki a Müncheni Zeneakadémia zongoratanára, Helmut Deutsch, akivel az évek során szoros barátságot kötött.


A vokális ábrázolás kihívásai mellett a daléneklés szerintem párbeszéd az énekes és a pianista között. A pillanat költészetéből táplálkozik az ihletett előadás

- mondta egy interjúban.

Kaufmann sohasem arcoskodik, nincsenek hisztis botrányai, mint mondjuk Roberto Alagnának. Nem hagyja, hogy az operaipar hamar elhasználja, mint ahogy hagyta Rolando Villazón. Határozottan úgy tűnik, ő tényleg maga irányítja a sorsát. Ügyesen menedzseli magát, anélkül, hogy visszatetszést keltene. Persze azért sokan utálják, magyar operaénekes szájából hallottuk már fröcsögve, hogy Kaufmann nem is tud énekelni.


Nincs meg a szopránunk!

Áprilisban volt egy kisebb malőr a bécsi Staatsoper színpadán, de arról sem ő, hanem a partnere tehetett. A Tosca ment. Kaufmann érzékenyen és szirupmentesen elzengte az E lucean le stelle kezdetű áriát és várta, hogy végszóra betoppanjon a szoprán. A zenekar Tosca belépőjének elejét játszotta, ám egy darab szoprán sem érkezett.

Kaufmann feltalálta magát, elkezdte énekelni a Puccini zenére: Nincs meg a szopránunk! A közönség dőlt a röhögéstől. Mivel a híres díva, Angela Gheorghiu továbbra sem érkezett meg, Kaufmann németül elnézést kért a közönségtől.



Akkor végre betoppant Tosca és folytatták az előadást. Az olasz lapok úgy kommentálták az eseményt, mintha az opera történetében soha ilyen nem esett volna meg. Ez nyilván túlzás. Rossz nyelvek szerint Gheorghiu irigységből késett, mert partnerének láthatóan nagyobb sikere volt, mint neki. A közönség ugyanis annyira el volt ájulva Kaufmanntól, hogy megismételtette vele az áriát. Ez ma már ritkán fordul elő.



Tavaly a tenor közzétett a Facebook-oldalán egy levelet ezzel a felhívással: „Drága barátaim, ne hagyjátok magatokat megtéveszteni!” Felháborodása annak szólt, hogy a Decca egyeztetés nélkül adott ki egy lemezt Jonas Kaufmann – Puccini kora címen, miközben az énekes épp a Sonynál készítette elő új Puccini-lemezét, ami azóta már meg is jelent. Kaufmann szerint a Decca-korong megtévesztő volt, mivel zömében régi felvételeket tartalmaz, amit már ismerhetnek a rajongók, míg a Sony-lemez Puccini- áriái a legfrissebb előadásból származnak.

A világhírű német tenort Helmut Deutsch, egykori tanára kíséri zongorán a Müpában, 2016. június 7-én. Ez lesz Jonas Kaufmann első egész estés műsora Magyarországon.