Milliók szegényedtek el, míg ezek a srácok meggazdagodtak a válságon

Forrás: UIP-Duna Film

-

Jelenleg A nagy dobásnak van a legnagyobb esélye, hogy elnyerje a legjobb filmnek járó Oscart. Azért érdemelné meg a díjat, mert ötletesen és érthetően mutatja be a 2008-as gazdasági válsághoz vezető utat, és ügyesen látja meg a hőst a brókerben. Észre sem vesszük, Hollywood máris mítoszt farag az amerikai történelem legújabb fejezeteiből.


A 2008-ban kirobbant gazdasági világválságról nem könnyű élvezhető filmet forgatni, mert ha az alkotók komolyan veszik a témát, akkor sajnos kénytelenek elmagyarázni a nézőnek, mi okozta az előbb Amerikában, majd jóformán az egész világon súlyos problémákkal járó folyamatokat. Másrészt mi van, ha sikerül megértetni a nézővel a jelzálogkötvények, subprime-hitelek és AAA-minősítések fogalmát? A számítógépek előtt görnyedő, idegesen telefonálgató nyakkendős férfiakból akkor sem lesznek azonosulásra késztető, vonzó hősök.


Steve Carell és Ryan Gosling A nagy dobás című filmben


Az öt Oscar-díjra jelölt, jelenleg a legjobb film kategória nagy esélyesének számító A nagy dobás mindkét nehézséget magabiztosan küzdi le. Szabálytalannak és fésületlennek ható, valójában nagyon is átgondolt formanyelvet használ, amelybe beleférnek a 8 mm-es családi videókból származó részek és más „talált” snittekből vágott montázsok, a képre írt feliratok és a közvetlenül a nézőhöz intézett monológok. A film első félórájában az is megkérdőjeleződik, hogy hagyományos játékfilmet látunk-e, annyiféle képtípus és narratív technika váltja egymást.

Mindez arra szolgál, hogy pörgősen és átélhetően mutassa meg, miként kapcsolódik össze az amerikai fogyasztási kultúra, az önmegvalósításba vetett hit és a gátlástalan pénzhajhászás, amelyek végül együtt bedöntötték a gazdaságot.


Hátul Ryan Gosling nyújtogatja a nyakát


A válsághoz vezető út kulcslépéseit és a bonyolultabb pénzügyi fogalmakat úgy magyarázzák el a nézőnek, hogy megszakítják a sztorit, és a fürdőkádban pezsgőző Margot Robbie vagy a kaszinóban kártyázó Selena Gomez saját magukat alakítva, találó hasonlatokkal mutatják be a shortolást vagy a szintetikus CDO-kat. Így nagyjából érthetővé válnak a gazdasági mechanizmusok – én például nem a szintén remek, 2011-es Krízispont után, hanem most éreztem azt, hogy össze tudnám foglalni a válság lényegét –, az Annie Hall Marshall McLuhan-es jelenetét idéző gegek pedig frissebbé és viccesebbé is teszik a filmet.


Christian Bale


A nagy dobásban mégsem ez a legjobb dolog, hanem az ügyes hősválasztás. Bár érthető okokból Ryan Gosling és Brad Pitt nevét is kiemelik az összes reklámban, a film két igazi főszereplője Steve Carell és Christian Bale. Mindketten nehezen szerethető csodabogarat alakítanak, akik bizonyos okokból előre látták a készülődő válságot. De nem megakadályozni vagy mérsékelni akarták – a film alapját adó tényregény szerint erre esélyük sem nyílt volna –, hanem keresni rajta.

A Bale által játszott antiszociális befektetésialap-kezelő és Carell embergyűlölő brókere csak ki szeretnék használni, hogy okosabbak és figyelmesebbek, mint a környezetükben lévő emberek. Ennek ellenére beszélhetünk némi jellemfejlődésről, Carell figurája a végén már kifejezetten rosszul érzi magát, hogy most fog meggazdagodni, miközben amerikaiak milliói veszítik el az otthonukat és az állásukat. Nehéz szívvel, de azért a mesés vagyon mellett dönt.


Steve Carell jelentkezik


A karakterek nem különösebben szimpatikusak, de pont így tűnnek hitelesnek, és ezért lehet nekik igazán drukkolni. Rég izgultam a moziban ennyire azért, hogy embereknek sikerüljön pénzt keresniük, de A nagy dobás hőseivel racionalitásuk és egyenességük miatt könnyű azonosulni. Gosling és Brad Pitt figurájának azért is volt érdemes kisebb teret adni, mert mindketten hagyományosabb hősök: előbbi az Őrült, dilis, szerelem. nagymenő sármőrjét, Pitt pedig leginkább a 12 év rabszolgaság bölcs tanítómesterét játssza el újra, kicsit áthelyezve a hangsúlyokat.

A játékos és önreflektív forma, illetve a szokatlan hősválasztás miatt szinte tapinthatóvá válnak azok az elemek, amelyeket általában észre sem veszünk a hollywoodi filmekben, itt viszont kifejezetten művinek hatnak. Elsősorban Carell figurájának motivációja zavaró: a feleségével folytatott telefonbeszélgetésből - Marisa Tomeit nagyjából erre az egy jelenetre válogatták be - kiderül, hogy öngyilkos bátyja miatt bizalmatlan az emberekkel.


Mindenki Ryan Goslinggal üvöltözik, kivéve Steve Carellt


Ezeket a rövid részeket ledobja magáról a film, de szerencsére kevés ilyen jelenet van, ezért A nagy dobás nem válik egyenetlenné. Az eddig főként debil, bár vicces Will Ferrell-komédiákat rendező Adam McKaynek egyértelműen ez az eddigi legérettebb és legtöbbet vállaló filmje. A magyar nézőknek pedig különösen izgalmas és tanulságos, ahogy az amerikaiak már történelmük legújabb szakaszát is mítosszá formálják, nagyon magas színvonalon, bevált technikákkal és eredeti ötletekkel.


Érdemes összevetni A nagy dobást a Steve Jobsszal: mindkét film ellentmondásos és nagy hatású amerikai figurákat és történéseket mutat be, és végeredményben mindkettőből az amerikai szórakoztatóipar intézménye jön ki igazán jól.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!