Milleniumi generáció: kudarcos vagy győztes nemzedék?

-

2020-ra várhatóan a munkaerőpiac felét a két legújabb felnőtt nemzedék, az Y- és a Z-generáció tagjai teszik majd ki. Az új generációk a korábbitól eltérő értékrendet, elvárásrendszert és mentalitást hoznak magukkal, és ezek a változások nyomot hagynak, sőt átformálják a gazdaságot, a munkaerő-piacot, sőt a munkavégzés módját is. Legalábbis az eddigi előrejelzések szerint.


A két generáció – vagy ahogy a szakirodalom hivatkozik rájuk, a millenniumi nemzedék – tagjaiban sok a közös vonás, ugyanakkor alapvető különbségek is észlelhetők életfelfogásukban, a munkához és a munkahelyükhöz való viszonyukban.



Akiket az elismerés és a kihívás éltet

Az Y-generáció (1980-1995 között születettek) munkavállalói új szemléletet hoztak a munkahelyekre. Ez az a korosztály, mely a szülők küzdelmeit látva már sokkal jobban ügyel a magánélet és a munka egyensúlyára, és gyakorolja is a magánélethez való jogát. Ennek megfelelően teljes lelki nyugalommal áll fel a munkaidő végén íróasztalától, és nem stresszeli őket a korábbi generációkra oly jellemző megfelelési kényszer.

Az Y-generáció ösztönzésére a legjobb módszer, ha folyamatos visszajelzéseket adunk, megtanuljuk használni a „köszönöm” szót és bőkezűen osztogatjuk a megérdemelt dicséreteket. E korosztályban ugyanis ezekkel az eszközökkel lehet a leginkább növelni a céghez fűződő lojalitást. Mindezeken túl természetesen fontos számukra a jó fizetés is, az előrelépési lehetőség, a folyamatos kihívások, továbbá hogy úgy érezhessék, munkájuk által befolyással vannak szűkebb és tágabb környezetükre.

Mivel ez a nemzedék az okoseszközök térnyerésének köszönhetően már bárhol, bármikor képes elvégezni munkáját, számukra már természetes az online kommunikáció, a közösségi média világa, és hozzászoktak a kollaborációs eszközök használatához is. Éppen ezért a munkahelyen eltöltött idő helyett inkább a határidőre befejezett, minőségi munkára helyezik a hangsúlyt, és munkahelyüktől is azt várják el, hogy biztosítsák számukra ezt a fajta rugalmasságot és mobilitást.

És ha nem kapják meg, amit akarnak, bátran továbbállnak, nem szokatlan az sem, ha mindössze pár hónapot, alig egy évet töltenek el egy munkahelyen. Erre a korosztályra már nem jellemző a céghűség, könnyen váltanak állást, keresik a nekik legmegfelelőbbet, továbbá szeretik magukat több területen is kipróbálni.


A digitális bennszülöttek

A Z-generáció (1996-2010 között születettek), azaz a digitális kor szülöttei is szépen lassan begyűrűznek a munkaerő-piacra, és elvárásaik már most elkezdték továbbformálni a munkavégzési szokásokat. Az online világban abszolút jártas korosztály tagjai türelmetlenebbek, agilisabbak elődeiknél, miközben folyamatosan az új kihívásokat, az új impulzusokat és fejlődési lehetőségeket keresik. Ebből adódóan saját magukkal, illetve az őket foglalkoztató cégekkel szemben is határozott és magas elvárásaik vannak.

Mivel erősen hisznek önmagukban, és úgy gondolják, sikerük csakis rajtuk múlik, ezért sokuk saját vállalkozás indításában látja a jövőt, és amíg ezt el nem érik, a tökéletes, végzettségüknek megfelelő munkahelyet keresik.


Saját maguk főnökei

A vállalkozói hajlandóság egyébként az Y- és a Z-generációra egyaránt igaz. A BNP Paribas 2016-os globális vállalkozói jelentése – amely Ázsia, Európa és az Egyesült Államok 2600 vállalkozóját kérdezte meg – a millenniumi és a baby boom korosztályt (1946 és 1964 között születettek) hasonlítja össze a vállalkozói szokások szempontjából. Remi Frank, a BNP Paribas kiemelt ügyfél-csoportjának globális vezetője szerint „ez az első riport, amely a millenniumi nemzedék vállalkozóit vizsgálja, ez a korosztály ugyanis még mindig nagyon fiatal”. Hozzátette, „öt évvel ezelőtt még lehetetlen lett volna egy ilyen felmérést elkészíteni”.

A közvéleménykutatás kimutatta, hogy a millenniumi generáció kétszer annyi vállalkozást indított el, mint a „baby boomer” korosztály tagjai. Frank szerint ez egyrészt annak köszönhető, hogy manapság sokkal egyszerűbb vállalkozásba kezdeni, másrészt az Y- és Z-generáció tagjai kevésbé félnek a kudarctól, mint az idősebbek.

Az eredmények azt is megmutatták, hogy a millenniumiak jóval korábban felfedezik maguknak a vállalkozói létben rejlő lehetőséget, mint az 50 év felettiek tették korábban. Míg utóbbiak átlagosan 35 éves korukban indították el első vállalkozásukat, addig az ezredfordulósok már 27 évesen meglépik ezt, így 35 éves korukra már majdnem tíz év tapasztalatával bírnak. „Korábban egy esetleges kudarc a karrier végét is jelenthette, míg manapság elbuksz, aztán felállsz, és mész tovább” – indokolja Frank az eredményeket.

Hasonló véleményének ad hangot Jason Haber The Business of Good című könyvében, melyben esettanulmányokkal szemlélteti az Y- és Z-generáció természetét, mely egy türelmetlenséggel és várni nem akarással teli attitűd. Haber szerint a türelem egész egyszerűen nincs kódolva a DNS-ükben. Az ezredfordulós nemzedék nem hajlandó várni a taxira, inkább Ubert hív, nem hajlandó várni az emailekre, helyette inkább chatel. És nem képesek kivárni, míg a ranglétrán az áhított pozíciót elérik, inkább saját vállalkozásba kezdenek. Számukra minden a máról és a pillanatról szól. A millenniumiak az azonnali kielégülést keresik.

És egyre kevésbé a pénzt, sokkal inkább a célokat üldözik. Olyan munkát akarnak végezni, amivel nyomot hagyhatnak a világban, és amivel jobbá is teszik azt. Ideálitipikus céljuk, hogy egy jó csapattal, a legújabb technológiákat kihasználva elindítsanak egy nagyszerű startupot, mindezt azért, hogy a világ egy jobb hellyé válhasson. A folyamatos tanulás és fejlődés számukra nem teher, hanem elvárás.


Mi az igazság a közhelyek mögött?

Árnyalja a képet, hogy olvashatunk ezzel merőben ellentétes véleményeket is. Számos riport cáfolja ezeket a pozitív állításokat, és egyáltalán nem fest jó képet a millenniumiak vállalkozói kedvéről.

A Wall Street Journal elemzése szerint a korábbi évek elvárásaival és előrejelzéseivel ellentétben nem hogy nőne a fiatal vállalkozók száma, hanem épp ellenkezőleg: a felmérés eredményei arra világítottak rá, hogy bár a fiatalabb korosztály tagjai előszeretettel álmodoznak saját cégről, mikor a tényleges feladatokra kerülne sor, a legtöbben meghátrálnak.

De vajon mi lehet az oka annak, hogy a millenniumi nemzedék nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket? Az egyik ilyen ok lehet a diákévek alatt felhalmozott adósság. Egyre több hallgató finanszírozza tanulmányait hitelből, és tetemes tartozással a zsebükben lépnek ki a munkaerőpiacra, ezért inkább olyan munkahelyet keresnek, mely állandó jövedelemforrást jelent. A vállalkozói lét pedig veszélyes terep, egyáltalán nem garantálja ezt a fajta anyagi biztonságot. Emellett számos jel mutat arra is, hogy jelentősen csökken a millenniumi nemzedék kockázatvállalási kedve. Ez a kombináció pedig egyáltalán nem kedvez a startup világnak: a 18 és 34 év közötti amerikaiak 18 százaléka a kudarctól való félelem miatt nem indítja el saját vállalkozását – derül ki az Economic Innovation Group (EIG) és az Ernst & Young (EY) idei felméréséből, amelyet 1200 amerikai fiatal bevonásával készítettek. 42 százalékuk nem tudná miből finanszírozni startupját, 20 százalékuk pedig nem is vágyik arra, hogy vállalkozó legyen. A maradék 15 százalék pedig azért nem gondolkozik saját cégben, mert nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá.

Az EIG és az EY elemzéséből arra is fény derül, hogy az ezredfordulós nemzedék tagjai a közmegítéléssel szemben igencsak bizonytalannak látják a jövőt. A megkérdezettek 78 százaléka aggódik amiatt, hogy vajon talál-e jól fizető állást, 74 százalékuk amiatt, hogy ki tudja-e fizetni az orvosi számlákat, 79 százalékuk pedig már most amiatt nyugtalankodik, hogy lesz-e elég pénze nyugdíjas éveire.

A Small Business Administration tanulmánya is ezt a tendenciát támasztja alá. A mutatók alapján elmondhatjuk, hogy 2014-ben az amerikai Y- és Z-generáció tagjainak mindössze 2 százaléka volt magánvállalkozó, szemben az őket megelőző X-generáció 7,6 százalékos, vagy a baby boom korosztály képviselőinek 8,3 százalékos értékeivel. 2015-ben az új vállalkozások 23 százalékát alapították fiatalok, ez a szám 1996-ban még 35 százalék volt. Ezek a számok azt demonstrálják, hogy a millenniumi nemzedék egyszerűen nem képes megfelelni a beharangozott „vállalkozói nemzedék” hírnevének.

A magyar fiatalok vállalkozói kedve is hűen tükrözi a globális eredményt. 2013-ban a Magyar Tudományos Akadémia Ipar- és Vállalatgazdasági Albizottsága, valamint a Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) Pénzügyi és Számviteli Kara által rendezett műhelyvitán az derült ki, hogy a végzős egyetemisták és főiskolások 83 százaléka tanulmányaik elvégzése után alkalmazottként tervezi az elhelyezkedést, és csupán 6 százalékuk gondolta úgy, hogy saját vállalkozást indít. 2006-ban ennél jobbak voltak az arányok, akkor még 16 százalék látta magát vállalkozóként a jövőben, tehát a helyzet nálunk is romlik.

Globális szinten nagy volt az elvárás az új generációkkal szemben. Az elemzők tőlük várták a gazdasági fellendülést, és azt, hogy a nagy multikat majd az új nemzedék által sikerre vitt kis- és középvállalatok ellensúlyozhatják. A kérdés tehát az: mivel állíthatják meg a vállalkozási kedv csökkenését? Mivel ösztönözhetőek a fiatalok arra, hogy belevágjanak egy saját vállalkozásba?

A választ egyre több országban megtalálták már. Globális szinten egyre több állami támogatást folyósítanak azzal a céllal, hogy az induló vállalkozásoknak segítsék megtenni az első lépéseket. De hogy az Y- és Z-generáció elfogadja-e a segítő kezet és megtanul-e járni, az hamarosan kiderül. Addig is a háttérben már érik az utánpótlás: felkészülnek a 2010 után született alfák.