Mihez kezd, ha kirúgják? Konvertáljon!

Fotó: Vs.hu / Kozma Zsuzsi

-

A jövőbeli boldogulásunkat leginkább az határozza meg, hogy a megszerzett tudásunkat mennyire tudjuk más területeken alkalmazni, mondja Mérő László, aki szerint a speciális szaktudás ma már közel sem akkora érték, így az egyetemi diploma sem lehet garancia semmire. Az ismert matematikus a Pszinapszis Konferencián beszélt az oktatás és a munkaerőpiac új kihívásairól.


Nem olyan régen még a speciális szaktudás fontosságát szajkózta mindenki.


Nem baj, ha bölcsész leszel, de akkor tanulj meg legalább egy olyan idegen nyelvet, amit
kevesen tudnak, és akkor biztos lesz állásod

– szólt például pár éve a tuti bölcsész életrecept.

Mérő László matematikus viszont azt állítja, hogy a speciális szaktudás már a múlté. Illetve fogódzóként szükségünk van valamilyen szaktudásra, amelyhez időről időre visszanyúlhatunk, de a jövőben azok fognak legjobban boldogulni a munkaerőpiacon, akik képesek az iskolában és a különböző munkahelyeken megszerzett tudást könnyedén átváltani, és más területeken is alkalmazni.

Nagyjából ezekben az években körvonalazódik, hogy mit értünk pontosan konvertálható tudás alatt, továbbá hogyan lehetne a kettős gondolkodás készségét az iskolákban is tanítani, mondja Mérő. Némileg lebutítva arról van szó, hogy a könyvekből elsajátítható tényanyagnál egyre fontosabb szerep jut a több szakterületre alkalmazható modelleknek.

Persze a matematikusok könnyebben gondolkodnak modellekben, de azért az emberiség képletekre abszolút nem fogékony részének sem lehetetlen feladat ez. Mérő a matematikai tehetséggel nem éppen megáldott Casanova életén szemléltette, hogyan konvertálható át egy-egy képesség vagy megszerzett tudás, ha az élet rákényszerít valakit.

A 18. században élt velencei kalandor csalási és nőügyei miatt tizenöt hónapot ült a Dózse-palota hírhedt börtönében, mire sikerült megszöknie. Ingben, gatyában, teljesen nincstelenül érkezett Franciaországba, ahol kvázi pénzügyi tanácsadóként előadva magát rábeszélte külügyminiszter barátját a Velencében akkor már működő lottó bevezetésére. Hamarosan kinevezték a királyi lottó igazgatóságába, és az egyik legsikeresebb lottószelvény-kereskedővé vált.

Mérő szerint igazából semmi mást nem tett, mint a nők elcsábításán kikísérletezett meggyőző erejét alkalmazta a francia főméltóságoknál, majd később a lottószelvények eladásánál, amiből tetemes vagyont szerzett. Mondhatjuk úgy is, hogy Casanova a meggyőző erejét konvertálta át egy extrém élethelyzetben, ami kisegítette őt szorult anyagi helyzetéből.



Mindebből persze nem az a tanulság, hogy szélhámossá kell válni a boldoguláshoz, hiszen az elmúlt évtizedekben is számos kreatív iparágban dolgozó szakember dobott egy nagyot azzal, hogy a megszerzett tudását átkonvertálta egy másik szakterületre. Az eredetileg klasszika filológus végzettségű Charles Handyről például biztosan nem mondták volna meg egyetemi tanárai, hogy a görög istenekkel kapcsolatos olvasmányélményeit később majd egy cégen belüli szervezeti kultúra leírására használja. Sőt, azt sem, hogy ő honosítja majd meg Nagy-Britanniában a menedzsment egyetemi oktatását.

A 70-es évek végén megjelent The Gods of Managment című könyve életszerű metaforái miatt hamar sikerkönyv lett a cégvezetők körében. Handy könyvében négy, gyakran egymás mellett létező szervezeti kultúrát köt négy görög isten, Zeusz, Apolló, Athéné és Dionüszosz tulajdonságaihoz. Igazából semmi mást nem tett, mint filológiai ismereteit egy modellbe rendezte, és az életre alkalmazta. Így váltotta át üzletemberek számára hasznos eszközzé az amúgy gyakran haszontalannak bélyegzett filológiai tudást.

A sor Steve Jobstól Bill Gatesig hosszan folytatható lenne olyan híres üzletemberekkel, akik a végsőkig hittek ötletükben, és végül nemcsak megvalósították, de igényt is teremtettek a vásárlókban termékükre. De Mérő szerint egyáltalán nem kell feltalálónak lenni ahhoz, hogy üzleti sikerré vagy más típusú eredménnyé konvertáljuk át a tudásunkat.

A sokmagvas zsömle, amit csak a sarki pék árul, például nagyon hétköznapi, de szintén működő példa a tudás átkonvertálására. A pék először megtanult hagyományos zsömlét sütni, majd továbbfejlesztette az eredeti receptet egy, csak az ő üzletében kapható egyedi kenyérfélére. Ezzel olyasvalamire teremtett igényt, amire addig nem volt. Mert sokmagvas zsömle nélkül ugyan lehet élni, de mégis fájó hiányt jelentene annak az embernek, aki odavan érte, és sokkal jobban indul tőle a reggele. Ha pedig sok vásárló gondolja így, máris üzleti sikerré vált a pék újítása.



Azért is érdemes megbarátkozni a tudás konvertálásával, mert a matematikus számításai szerint rövid időn belül minden második embernek szüksége lesz erre a kettős gondolkodásra. Felmérések szerint a mostani gépesített körülmények között az emberiség fele elő tudja állítani akár tízmilliárd ember számára is mindazt, ami közvetlenül kell az élethez: az élelmet, a ruházkodáshoz, lakhatáshoz szükséges termékeket, de ebbe a csoportba tartozik a tanárok, orvosok, mérnökök és jogászok munkája is.

A jövő nagy kérdése, hogy akkor mivel foglalkozik majd az emberiség másik fele?

Mérő nemzetközi GDP-adatokon alapuló számításai szerint ők hamarosan mind úgynevezett élethez hozzáadott értékeket fognak gyártani. Azaz okostelefont vagy sokmagvas zsömlét, amelyek nélkül ugyan lehet élni, de mégis csak jobb velük. Ebben a hozzáadott értékeket gyártó iparban pedig olyan rugalmas gondolkodású emberek fogják csak megtalálni a helyüket, akik képesek igényt teremteni az új dolgokra, vagy pedig újszerűen alkalmazni az iskolában megszerzett tudásukat.

A kiszámítható, előre megjósolható jövő ideje lejárt, és ezzel együtt egy egyetemi diploma sem jelent már garanciát a nyugdíjig tartó állásra. Aki viszont megtanul Handyhez vagy a sarki pékhez hasonlóan a saját magának alkotott modellekben gondolkodni, az nagy valószínűséggel a folyton változó munkakörülmények és munkahelyek között is boldogul majd.



Ehhez persze nem ártana az oktatásban is némi elmozdulás a lexikális tudás átadásán alapuló módszertan felől a kreatív gondolkodást serkentő megközelítés felé. Mérő László szerint a magyar felsőoktatás nagyjából most kezdi felismerni a változás szükségességét. Ha ez a szemlélet idővel a gyakorlatba is átkerül, akkor a gyerekeink talán már erre a kettős gondolkodásmódra és a folyton átkonvertálható tudásra trenírozva léphetnek ki az iskolából.

Mi viszont iskolai kapaszkodók híján egyelőre kénytelenek vagyunk a saját kreativitásunkra és fantáziánkra támaszkodni. Ehhez pedig Mérő szerint nem árt szem előtt tartani néhány fontos szempontot:

  • akármi lehet az alapképzettségünk, de ahhoz értsünk nagyon jól
  • a hétköznapjainkat ugyan nagyjából átlagos körülmények között éljük, a legtöbb munkahelyen azonban egyre hangsúlyosabbá válik a fantázia szerepe, és ezzel együtt fontossá válnak a szokatlan, újszerű ötletek és megoldások
  • tehát ne féljük használni a fantáziánkat, és pláne ne ijedjünk meg egy elsőre őrültségnek tűnő ötletünktől, csak azért, mert ilyennel eddig még senki sem próbálkozott
  • egy próbát minden ötlet megér, legfeljebb nem fog működni, ha nem jól mértük fel környezetünk igényét. Mérő szerint a modern kor egyik velejárója a kiszámíthatatlanság, ami szükségszerűen magában hordozza olykor a csalódást is. Jobban járunk, ha megtanulunk ezzel együtt élni, és nem tántorít el minket minden egyes kudarc
  • jó, ha a szemünk előtt lebeg a matematikus bonyolult tőzsdei grafikonokból saját maga számára leszűrt tanulsága: csak azt tudhatjuk, hogy mi működik ma, azt viszont senki nem tudja megjósolni, hogy mire lesz igény holnap.