Míg Európa begőzöl, Dél-Amerika lassan kijózanodik


Fotó: AFP / JUAN BARRETO

-

Nagy változások kezdődhetnek vasárnap Venezuelában. Az előzetes felmérések alapján az országot válságba sodró, autokratikus kormány el fogja veszíteni a parlamenti választásokat. Egyre több jel mutatja, hogy Dél-Amerikában a populizmus aranyévei a végükhöz közeledhetnek.


A december 6-ai országgyűlési választások fordulópontot jelenthetnek Venezuela, sőt egész Latin-Amerika politikai látképében. Hugo Chávez 1998-as hatalomra kerülése óta ugyanis most először komolyak az ellenzék esélyei arra, hogy megrendítsék a populista és autokratikus vezetés bebetonozott hatalmát.


Az előzetes felmérések alapján Nicolás Maduro – akit halála előtt Chávez jelölt ki utódjának – és pártja, a PSUV (Venezuelai Egyesült Szocialista Párt) el fogja veszíteni a parlamenti többségét. A Datanalisis nevű közvélemény-kutató novemberi adatai szerint a választók 63 százaléka az ellenzékre adná a voksát, míg a kormánypártra mindössze a 32 százalékuk.


Nicolás Maduro


Egy olyan országban, ahol az ellenzéki vezetőket felbujtás vádjával simán évekre börtönbe zárják, művészi szabadsággal rajzolhatják át a választókerületek határait, az állami dolgozókat pedig lényegében kézen fogva cibálják az urnákhoz, a puszta számok még nem jelentenek garanciát semmire. A különbség azonban olyan számottevő, hogy a legtöbb szakértő biztosra veszi az ellenzéki koalíció, a MUD (Demokratikus Egység) győzelmét.

Ha ez bekövetkezik, akkor ez lenne az első olyan népszavazás az utóbbi majdnem két évtizedben, amelyen nem a chavista mozgalom söpri be a győzelmet. Ezzel a kormány nemcsak a törvényhozásban betöltött többségét veszítené el, hanem a sebezhetetlennek beállított imidzsét is. De hogyan vált ennyire népszerűtlenné Chávez politikai öröksége, a pár éve még össznépi rajongás övezte bolívari forradalom?


A chavizmus tündöklése és bukása

Az egyik ok természetesen a karizmatikus vezető, Hugo Chávez 2013-ban bekövetkezett halála. Az egyetlen dolog, amit a volt buszsofőr, Maduro fel tud mutatni maga mellett, hogy Chávez őt tette meg utódjának. Az államcsőd szélén táncoló és a legalapvetőbb cikkekben is hiányt szenvedő venezuelaiakat viszont ez már nem hatja meg.



A néhány évtizeddel ezelőtt még a kontinens leggazdagabb országának számító Venezuelában ma ugyanis üresen állnak a boltok polcai, és még a vécépapírért is órákig kell sorban állni. A 21. századi szocialista forradalomnak is nevezett chávezi gazdaságpolitikával – melynek központi eleme a vállalatok államosítása és az árak mesterséges szabályozása – néhány év alatt sikerült egy olyan mértékű gazdasági válságot elérni, ami még Latin-Amerikában is ritkaságszámba megy.

A gazdasági nehézségeket a kormány rendületlenül azzal indokolta, hogy az Egyesült Államok az IMF-fel szövetkezve a forradalom megbuktatásán ügyködik. Az egyre romló életszínvonal ellenére azonban a militáns jelszavaknak, a hangzatos szociális intézkedéseknek és Chávez személyes varázsának köszönhetően a forradalom sokáig népszerű tudott maradni.


Éljen Chávez! A harc folytatódik!


Az ország gazdasági problémáira az olaj világpiaci árának beszakadása is rátett egy jó nagy lapáttal. A Föld legnagyobb olajkészleteivel rendelkező Venezuelának kis túlzással teljes gazdasága erre az egy iparágra támaszkodik, az export 95 százalékát adja az olaj. Nem meglepő tehát, hogy a 2013-ban még hordónkénti 107 dollár körül jegyzett nyers kőolaj mostani 43 dolláros szintre zuhanása mélyütésként érte az országot.


Az egyre növekvő elégedetlenségüknek hangot is adtak az emberek, akik a hatalmi visszaélések, az elharapódzó bűnözés (a világon a második legtöbb gyilkosságot Venezuelában követik el), a mindent átható korrupció és a nélkülözés ellen tüntetve 2014 januárjában az utcára vonultak. A megmozdulást a kormány brutálisan leverte: több ezer embert tartóztattak le, 43-an pedig életüket vesztették. Szemtanúk szerint a rendőrség éles lőszert is bevetett.



Mi várható a választástól?

Egy esetleges ellenzéki győzelem még nem jelentené a jelenlegi kormány megbukását, mivel a venezuelai rendszerben az országgyűlési választások során csak a parlamenti képviselőket választják meg, az elnököt és a kormányt alakító pártot nem. Tehát, ha vesztenek, Maduróék csak a törvényhozásban betöltött többségüknek mondhatnának búcsút, a többi hatalmi ágban – a bíróságokon vagy a végrehajtói szervekben – továbbra is ők diktálnának.


A hatályos törvények ráadásul lehetővé teszik a törvényhozói testület megkerülését is. A képviselők 60 százalékának a támogatása esetén az elnök felruházható bizonyos törvényhozói jogkörökkel, Maduro pedig már tett is rá utalásokat, hogy úgy, ahogy van, félreállítaná a testületet, és egy „egy polgári-katonai unióval” kormányozna tovább.



Ha nem is váltaná meg egyből a világot, mégis fontos lépes lenne a populista és kvázi diktatórikus rendszer gyengítésében, ha az ellenzéki koalíció nagy többséggel nyerne december 6-án. Jól jellemzi a jelenlegi helyzetet, hogy az államcsőd szélén álló országban egyik szemben álló félnek sincsen politikai programja a választások előtt.

A kormánypárt eddig sem programok vagy észérvek, hanem jelszavak és érzelmek mentén kommunikált, az ellenzék pedig úgy gondolja, olyan hatékonyan rombolja a kormány a saját népszerűségét, hogy az a legokosabb, ha ők csak hátradőlnek.


Új szelek fújnak Dél-Amerikában

Míg Európában – nem utolsósorban a menekültválság miatt – egyre erősödnek a populista politikai erők, Dél-Amerikában éppen ellenkező folyamatok indultak meg.


A térség kormányai az utóbbi évtizedekben – hogy fenntartsák a népszerűségüket – óriási összegeket öltek nem túl hatékony szociális programokba. Az elhibázott gazdaságpolitika, az államosítások és a csökkenő nyersanyagárak együttes hatása azt eredményezte, hogy ezek a rendszerek fenntarthatatlanná váltak, aminek az emberek életminősége látta a kárát. A választóknak pedig elegük lett.

November 22-én Mauricio Macri hatalomra kerülésével Argentinában véget ért a „kircherizmus” 12 éve, Brazíliában pedig tavaly ősszel egy hajszálon múlott, hogy a populista Dilma Rousseffet legyőzze a piacpárti Aécio Neves. Egy évvel a választások után Dilma Rousseff támogatottsága mindössze 10 százalék körül vegetál.


A presidente da Rep?blica Dilma Rousseff recebe o presidente eleito da Argentina Mauricio Macri

Mauricio Macri és Dilma Rousseff


„Ami Argentínában történt, az csak az első lépés a Latin-Amerikát érő változások egész sorában” – mondta Maílson da Nóbrega, korábbi brazil pénzügyminiszter. „A populista kormányok vesztének kezdetét jelentheti. A következő Venezuela lehet, és szerintem 2018-ban Brazília is be fog állni a sorba”.