Miért váltott csapatot Michelisz?

Fotó: MTI/MTVA / Szigetváry Zsolt

-

Több oka is volt rá, a legfőbb, hogy a Zengővel elérte a maximumot, most viszont „lehet még feljebb is.”


Michelisz Norbert számára az lett volna ideális, ha a Zengő színeiben maradva tudnak gyári csapattá fejlődni, ezért is nem váltott korábban – írta a honlapján.

Éppen a Zengő eredményeinek köszönhetően verseny indult köztük és a gyári Honda, a JAS csapat között. Közben folyamatosan voltak megbeszélések a Zengő gyári csapattá válásáról, ám „novemberre eljutottunk odáig, hogy nincs látóhatáron a megoldás, nekem viszont el kellett döntenem, mit szeretnék 2016-ban, hiszen megindult a pilótakeringő a Benczben, és a gyári lehetőség nem biztos, hogy jövőre is adott lett volna”.

De más ok is volt a váltásra, ahogy írja, „hibás az a megközelítés, hogy ha eddig privát versenyzőként is képes voltam a gyári hondások szintjén teljesíteni, akkor mi értelme a váltásnak. Bizonyos helyzetekben komoly hátrányban voltunk a gyári csapathoz képest, nem lehettem ott minden teszten, nem vontak be jelentősen az autó fejlesztésébe, nem rendelkeztünk olyan alkatrészbázissal, hogy kétely esetén bármilyen alkatrészt azonnal cseréljünk.”

Tehát „amit eddig közösen véghezvittünk a Zengő Motorsporttal, az az elérhető maximum volt, mostantól viszont lehet még feljebb is”.

Michelisz tisztában van azzal, hogy gyári pilótaként teljesítménykényszer alá kerül, mert a vele szembeni elvárások ugyanúgy nőnek majd, mint a lehetőségei. „Mindig az volt a célom, hogy kipróbálhassam magam ilyen közegben, világbajnok csapattárs ellen” – jegyezte meg.

2016-ra még nincs konkrét célkitűzésük, de látja a Honda elkötelezettségét és lendületét.

Michelisz magával viszi a versenymérnökét, Bári Gergőt a Hondához, ahol a világbajnok Robert Huff és a portugál Tiago Monteiro lesznek majd a csapattársai.

A pilóta hozzátette: „Olyan időszakot zárok le most, amiről tudom, hogy megismételhetetlen.” Ahogy írta, mindig hálás lesz „a Zengő Motorsport összes tagjának, hiszen a pályán elért sikereink felejthetetlenek maradnak, de én még szívesebben gondolok vissza az esti beszélgetésekre, hülyülésekre, azokra a pillanatokra, amelyeket nem rögzítettek a kamerák”.