Miért üldözik az örömlányokat, ha ők az áldozatok?

Fotó: Europress/AFP/William West / Europress/AFP/William West

-

Az Egyesült Államokban nemrég egy meglehetősen ellentmondásos törvény lépett életbe a szexuális kizsákmányolás ellen. A cél az önszántukból vagy kényszerből prostituáltként dolgozó kiskorú és felnőtt szexmunkások védelme lenne, eszerint a bíróknak a vádeljárás során inkább áldozatként, mintsem bűnözőként kellene tekinteniük a prostitúcióból élőkre. Az új törvény ellen több, szexmunkások érdekeit képviselő szervezet is tiltakozik, szerintük hatékony segítség helyett az állam hosszú időre magához köti és ezalatt egzisztenciálisan teljesen ellehetetleníti az amúgy is kiszolgáltatott embereket.


A színes bőrű szexmunkásokat tömörítő manhattani egyesület, a Streetwise and Safe szerint a gyakorlatban ördögi körbe kényszeríti a prostitúció bűncselekményével megvádoltakat a nemrég életbe lépett, új amerikai törvény. A letartóztatás, majd a rehabilitációs programok idejére a kiskorú vádlottak kiesnek iskolai tanulmányaikból, a nagykorú szexmunkások pedig anyagilag lehetetlenülnek el. Ugyanakkor továbbra is büntetett előéletűnek számítanak majd, ami a későbbi legális munkavállalásukat is jelentősen megnehezíti, emiatt kényszerből még hosszú évekig az őket futtató bűnözők markában maradnak.

Pedig az új törvény célja éppen az lenne, hogy a bíróságok ne kezeljenek minden prostituáltat automatikusan bűnözőként. A különbségtétel abból a felismerésből ered, hogy a börtön és pénzbüntetések az esetek nagy részében jobb híján éppen a szexiparba lökik vissza azokat a hátrányos helyzetű amerikaiakat, akik a túlélésért (lakhatás, napi élelem biztosítása) kényszerülnek prostitúcióra. Az új törvény értelmében a bíróságok börtön helyett egytől három hónapig tartó kötelező konzultációra ítélhetik a prostituáltakat, és ha ezt követően fél évig nem esnek vissza, akkor lezárják az ügyüket.



A Streetwise and Safe szervezet szeptemberben hozta nyilvánosságra a washingtoni Urban Institute-tal közös jelentését. Három éven keresztül közel 300, olyan New York államban élő, színes bőrű kiskorúval készítettek interjút, aki azért bocsájtja rendszeresen áruba a testét, hogy alapvető életszükségleteit fedezni tudja. A jelentés érdekessége, hogy az interjúk készítői korábban szintén a szexiparban dolgoztak.

A 130 oldalas dokumentum rávilágít a különböző gyermekvédelmi törvények és a bírói gyakorlat közötti ellentmondásokra, illetve a rendőri túlkapásokra is. A megkérdezett fiatalok közül tízből hetet életében legalább egyszer már letartóztattak prostitúció gyanújával. A börtönbe kerülő fiatalok 95 százaléka színes bőrű volt, ami a jelentés szerint felveti a rasszizmus kérdését is a rendőri intézkedéseknél. Az előzetes letartóztatás során több fiatal tapasztalt rendőri erőszakot és kényszert, ami a szóbeli szexuális zaklatástól a fizikai bántalmazásig terjedt. Olyan eset is előfordult, amikor a rendőrök szexuális ellenszolgáltatásért cserébe engedték csak el a prostitúción rajtakapott és rendőrségre bevitt fiatalt.



Kritizálják a törvényt azért is, mert korántsem minden prostituált vallja magát áldozatnak. „Tizenöt évesen vállaltam először klienseket. Azóta három gyerekem született, akiket egyedül tartok el. Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy egy nyolcórás irodai munkát végezzek, amikor a prostitúció sokkal jobban fizet. Iskoláztatni tudom belőle a gyerekeimet és még szabadidőm is marad rájuk” – magyarázta a narrative.ly-nek a Skylar művésznéven dolgozó fiatal brooklyni prostituált, aki saját bevallása szerint minden külső kényszer nélkül, saját döntéséből, kvázi vállalkozóként él a prostitúcióból.

Skylart 2013 augusztusában tartóztatták le először prostitúció gyanújával. Egy hónappal később New York állam elkezdte működtetni az USA első olyan bíróságait, amelyeknek az emberi kizsákmányolás megelőzése volt a feladatuk. Itt a bírók már abból az alapfelvetésből indultak ki, hogy a prostituáltként dolgozó fiatalkorúak és felnőttek valamilyen külső kényszer hatására választották a megélhetésnek ezt a formáját, ezért büntetés helyett áldozatokként kell rájuk tekinteni, és segíteni őket a társadalmi visszailleszkedésben.


Csakhogy Skylar szerint a kötelezően előírt terápiás foglalkozások elsősorban azoknak a fiatal nőknek hasznosak, akiket alvilági bűnözők kényszerítettek bele a prostitúcióba. Skylar bírósági eljárása során hiába tett vallomást, a bíró nem hitte el neki, hogy őt senki nem kényszeríti szexuális munkára. Egyszerűen csak nem talál olyan más jól fizető munkát, amiből egyedül fedezni tudná saját és gyerekei megélhetését.


Bangkoki szexmunkások


"Azt akarták hallani, hogy abbahagyom, hát azt mondtam"

A Skylar által elmondottakhoz hasonló következtetésre jutott 2014-ben a brooklyni szexmunkások közösségét tömörítő Red Umbrella szervezet is, amelynek munkatársai hónapokon át figyelték a brooklyni bíróságok prostitúciós ügyekkel kapcsolatos gyakorlatát. Skylar, aki időközben állást kapott a Red Umbrellánál, szintén bejár megfigyelőként a bírósági tárgyalásokra, hogy a prostitúció gyanújával letartóztatott nőket tájékoztassa jogairól. A kötelező konzultációkat maga is végigcsinálta, de nem látta sok értelmét.


A non-profit szervezet munkatársai, akikkel beszélgetnem kellett, végig le akartak beszélni a prostitúcióról, de jobb alternatívát nem tudtak felkínálni. Azt akarták hallani, hogy elegem van az egészből és ott akarom hagyni a szexipart, ezért ezt mondtam nekik. Én viszont tudtam, hogy nyolcdolláros irodai órabérből soha nem tudnám kifizetni a lakásunk bérleti díját, sem a gyerekek iskolai könyveit, ezért amilyen gyorsan csak lehet, vissza kell mennem dolgozni.

-


A Red Umbrella másik munkatársa szintén a narrative.ly riportjában így összegezte a jelenlegi joggyakorlat ellentmondásosságát:


Eddig néhány napos börtön járt a prostitúcióért, most akár három hónapig is elhúzódó terápiás foglalkozásokon kell részt venni, majd legalább fél évig nem eshetsz vissza, hogy töröljék az ügyedet. De ezalatt az idő alatt a büntetett előéleted miatt máshol sem fognak alkalmazni, így rövid úton az utcára kerülsz. Ha igaz lenne, hogy mindenki kizsákmányolás áldozata, aki prostitúcióból él, akkor miért az áldozatokat tartóztatjuk le először a kizsákmányolóik helyett?

"A rendőrök koszos prostituáltként kezelnek minket"

Az új törvény kapcsán nemrégiben egy volt amerikai prostituált írt személyes hangvételű véleménycikket saját tapasztalatairól a Guardianban.


Akár szexmunkásként, akár szexuális kizsákmányolás áldozataként nők és férfiak ezreit tartóztatják le prostitúció gyanújával ma az Egyesült Államokban. Azzal, hogy büntetett előéletűvé tesz minket az állam, csak még mélyebben az alvilágba taszít, és arra kényszerít bennünket, hogy bűnözőktől kérjünk védelmet, mert a rendőrség úgysem fog megvédeni minket. A legtöbbünk más életet akar, csak nem találunk kiutat a prostitúcióból. Egyikünk sem érdemli meg, hogy a rendőrök koszos prostituáltként kezeljenek minket, épp elég erőszakot tapasztalunk amúgy is az utcán.

embercsempészet, prostitúció

-


A cikket író nő saját bevallása szerint a kizsákmányolt és a prostitúciót önként vállalók oldalán is állt már. 17 éves volt, amikor édesanyja börtönbe került, ekkor kétségbeesésében találkozott egy Facebookon segítséget ajánló ismeretlen férfival. Támogatás helyett azonban a férfi Texastól Washingtonig hurcolva kényszerítette őt, hogy pénzért idegen férfiakkal szexeljen. Később, amikor a rendőrség elfogta a férfit, az akkor még kiskorú lány vallomást tett ellene. A rendőrök ennek ellenére őt is letartóztatták.

Miután kiengedték a börtönből, úgy érezte, hogy nincs más választása, mint visszatérni a szexiparba. Részben azért, mert büntetett előélete miatt nem kapott máshol állást, részben pedig azért, mert ez a közeg volt ismerős számára. A fordulópont akkor jött el az életében, amikor legutóbbi futtatója súlyosan megsebesítette. Orvosi ellátásra szorult, és bár eleinte félt a letartóztatástól, ezúttal szerencséje volt: egy segítőkész nyomozóval és ügyésszel találkozott, akik börtönbe juttatták az őt kizsákmányoló férfit. Ezután lépett kapcsolatba a Fair Girls nevű, szexuálisan kizsákmányoltakat segítő csoporttal. Hamarosan önkéntesként kezdett dolgozni náluk, és hasonló helyzetben lévő fiatal lányoknak beszélt a szexipar veszélyeiről. Közben a bíróság közmunkára és rendszeres állami STD-szűréseken való részvételre ítélte.


A fent említett érdekvédelmi szervezetek munkatársai szerint az igazi megoldás az állami szervek részéről az lenne, ha nem csak a bíróságon tekintenék áldozatnak a prostituáltakat, hanem a rendőrség sem üldözné őket, és inkább azokra a bűnözőkre összpontosítana, akik áruként adják-veszik a kiszolgáltatott helyzetben lévő embereket.