Miért olyan vonzó, ha bunkó egy politikus?

Fotó: Getty Images / Charlie Leight

-

Donald Trump eddigi diadalmenetében nagy szerepe volt annak, hogy politikai programmá gyúrta a politikai inkorrektséget. De miért gondolják a támogatói azt, hogy a taplóság még mindig jobb, mint a bizonytalanság? És a választási sikerhez miért elég annyi, hogy egy jelölt kellően tökös ahhoz, hogy kimondja, amit gondol? Létezik tudományos magyarázat arra, hogy mi hajtja az ilyen politikusok karjaiba a szavazókat.


A politika és a közélet iránt érdeklődő amerikaiak mostanában meglehetősen erős dózist kapnak a populizmus politikailag inkorrekt műfajából, köszönhetően egyrészt annak, hogy kezd felpörögni az előválasztási kampány, másrészt annak, hogy a kampány egyik résztvevője Donald Trump, az odamondás koronázatlan királya.

A republikánusok hónapok óta listavezető jelöltjének a legnagyobb dobásait és az esélyeit korábban már kitárgyaltuk, most viszont a kampányának a legnyilvánvalóbb, és a szavazók szemében a legvonzóbb elemére koncentrálunk: Donald Trump politikai inkorrektségnek álcázott bunkóságára, illetve ennek a hihetetlen sikerére.

Donald Trump egyik legerősebb aduja a republikánus elnökjelölti versenyben az, hogy sikerült elhitetnie, ő az igazat, és csakis az igazat mondja, kerül, amibe kerül. A milliárdos ingatlanmágnás ezt úgy fogalmazta meg, hogy nincs ideje a politikai korrektségre.

Mint ahogyan szerinte az országnak sincs, hiszen nagy bajban van, és ilyenkor nem félrebeszélni kell, hanem kimondani azt, ami van. Ezt Donald Trump több fórumon is rendszeresen hangsúlyozza, a hallgatóságába pedig valószínűleg már beleégett az elvárás, hogy valami nyersre és ütősre számítson az elnökjelöltnek készülő Trumptól. Ő pedig igyekszik nem csalódást okozni.

Az üzenet egyszerű. Nincs köntörfalazás, szőnyeg alá söprés, mismásolás. Ha például az országot gyanús emberek özönlik el a déli határnál, építeni kell egy jó nagy falat – hangzott a politikai korrektségből kivetkőző Trump egyik legütősebb javaslata, amellyel rögtön rengeteg szavazó szívébe belopta magát.

Nem utolsósorban azért, mert az üzenete nemcsak egyszerű és logikusnak tűnő volt, hanem azért is, mert a többi politikus nem merné ebben a formában szóba hozni ezt a témát. A szavazók pedig úgy gondolják, hogy a többi politikus, mivel nem mondja ki, egyszerűen nem is érti a lényeget, és csak a saját megválasztását tartja szem előtt, ezért próbál senkit sem megbántani. De itt van Trump, aki nem törődik ilyen felesleges érzékenységekkel, és ezt készek a támogatásukkal meghálálni.


Supporters waiting to hear me speak in Oskaloosa, Iowa. #MakeAmericaGreatAgain

Posted by Donald J. Trump on Saturday, July 25, 2015

A Trump-mánia annyira áthatja az amerikai közbeszédet, hogy a Scientific American háromrészes sorozatot szentelt annak a jelenségnek az átvilágítására, hogy a szavazók miért vevők a milliárdos által kínált politikai inkorrektségre.

A Melanie B. Tannenbaum szociálpszichológus által jegyzett cikk szerint Trump támogatóinak nem is az jön be, amit mond, hanem az, hogy egyáltalán kimondja. A pártolói nem feltétlenül rasszisták vagy szexisták, mint Trump kijelentései, és nem is feltétlenül értenek egyet a politikai ambíciókat dédelgető milliárdos nézeteivel, de értékelik, hogy elég tökös ahhoz hogy kimondja, amit gondol.

Ennek eredményeként ma már Trumpról – a róla elnevezett épületen kívül – mindenekelőtt az jut a választó eszébe, hogy kíméletlenül egyenes és őszinte, és egy olyan politikai közegben, ahol a politikusok jól megfontolják, mit és hogyan mondanak, hogy még véletlenül se idegenítsék a szavazókat, ez valóban vonzó, akár szavazatokra is váltható tulajdonság lehet.

A politikai inkorrektség annyira hozzánőtt Trumphoz, hogy lényegében ezt tekintik a programjának: a konvenciókra fittyet hányó őszinteséget. És mivel vezeti a republikánus jelöltségért harcoló politikusok népszerűségi listáját, egyértelmű, hogy a stratégia eddig bejön.


A jelenség egyik magyarázatát a Scientific American cikke szerint az úgynevezett bizonytalanságtoleranciából kiindulva kell keresni. Azok ugyanis, akiknek alacsony a bizonytalanságtoleranciájuk, vagyis nehezen viselik, ha valami bizonytalan, gyakran inkább a negatív, de biztos végeredményt választják egy pozitív, de bizonytalan végeredménnyel szemben.

Ez az életstratégia azért hajtja Trump malmára a vizet, mert ezek az emberek rá fognak szavazni, még akkor is, ha visszataszítónak vagy ellenszenvesnek tartják, mert abban biztosak lehetnek, hogy Trump következetesen kimondja azt, amit gondol, és elhiszik neki azt is, hogy az igazat mondja, és ez a biztonságérzet többet ér nekik, mint egy szimpatikusabb, de a nézeteiben bizonytalanabb jelölt.

Annak, aki idegenkedik a bizonytalanságtól, Trump biztos bunkósága valahol megnyugtató, márpedig a konzervatív szavazók jó része ösztönösen szorongani kezd, ha valami bizonytalan, és abba a politikusba fog kapaszkodni, aki biztonságérzetet ad neki.

A történetben azonban van egy csavar, a bizonytalanságtól idegenkedő szavazók ugyanis valamiért nem fogékonyak arra, hogy Donald Trump nyilvánvalóan váltogatta a nézeteit ugyanúgy, mint sok más politikus. Miért hiteles mégis sok szavazó szemében? Mivel olyan dolgokat mond ki, amelyeket más politikusok szájából nem hallanak, ez a szokatlanság az igazsággal ér fel az értelmezésükben. Vagyis a politikai inkorrektséget az őszinteséggel azonosítják. A pszichológia ezt azzal magyarázza, hogy a társadalmi normáktól eltérő kijelentéseket nagyobb eséllyel tekintjük igaznak.


On the cover of TIME Magazine- a great honor!

Posted by Donald J. Trump on Thursday, August 20, 2015

Robert Kraut a hetvenes években vizsgálta ezt a jelenséget, és a Scientific American is az ő kísérletére utal vissza egy bizonyos állásinterjús helyzettel, amelyben a munkaadó arról faggatja a jelentkezőt, hogy szívott-e már marihuánát, és közben egyértelművé teszi, hogy ő maga a józanság pártján áll, és elítéli ezt.

Ha a jelentkező határozottan rávágja, hogy utálja a füvet, és soha nem szívná, a munkaadó azt fogja érezni, hogy nem bízhat meg abban, hogy az igazat mondja, hiszen könnyen lehet, hogy csak azért tiltakozott, hogy a kérdező kedvében járjon. Ha viszont a kérdésre rávágja, hogy igen, szokott füvezni, ami valóban nem számít normatív válasznak egy állásinterjún, a kérdezőben az a benyomás alakulhat ki, hogy a jelentkező egyenes ember, és az igazat mondja, és bolond lenne, ha kételkedne benne.

A politikai állásinterjúként is értelmezhető választási kampányban a szavazók ennek megfelelően értékelni fogják, ha nem normatív megnyilvánulásokkal próbál meg a kedvükben járni egy jelölt. Donald Trump eddig olyan jól hozza a nem normatív figurát, hogy ha a támogatóin múlik, még jó ideig versenyben marad a republikánus elnökjelöltségért.


At 11AM I will be making a major announcement from Trump Tower. Watch it live on Periscope!

Posted by Donald J. Trump on Tuesday, June 16, 2015