Miért nem fagy le a mosoly Fernando Alonso arcáról?

Fotó: Getty Images / Charles Coates

-

Soha nem volt ennyire pocsék szezonja, a McLarenje lassú és megbízhatatlan, a volt csapata pedig épp a második győzelmét ünnepelte a hétvégén. Fernando Alonsónak minden oka meglenne arra, hogy magába zuhanjon, de ő újra és újra elmondja, hogy boldog. A Hungaroringen utánajártunk, hogy mennyire.


Bár a Magyar Nagydíj mind a három dobogósa – Sebastian Vettel, Danyiil Kvjat és Daniel Ricciardo is – nagyot ment a Hungaroringen, a hétvégi verseny titkos hőse Fernando Alonso volt, aki egyrészt megcsillogtatta az emberfeletti képességeit a szombati időmérőn, ahol a lerobbant autóját a saját erejéből próbálta meg visszatolni a bokszba, vasárnap pedig az év legjobb eredményét szállította a McLarennek az eddigiek alapján reménytelennek tűnő ötödik hellyel.



A szombati időmérőn bemutatott hősies küzdése az autóval az Alonso-brand fontos ismertetőjegye lesz a jövőben is, hiszen a kétszeres spanyol világbajnok már jó ideje a rendíthetetlen győzni akarás és a mindent elsöprő ambíció szobraként tekint magára, így joggal vetődik fel a kérdés, hogy a mezőny végében mégis mi örömet talál a küzdésben.



Alonso legendája részben abból táplálkozik, hogy képes túllépni az autó korlátain, és kihozni belőle valami olyat, amit más nem. A McLaren-Honda, ebből a szempontból legalábbis, tökéletes hátteret ad Alonso zsenialitásának a kidomborítására: egy lassú, megbízhatatlan autóval kell csodát művelnie. A Magyar Nagydíj pedig remek visszajelzés volt arra, hogy Alonso még képes a csodákra.

Mégis, a hétvégi ötödik hely ellenére a katasztrófa talán nem is annyira a valóságtól elrugaszkodott leírása Fernando Alonso és a McLaren jelenlegi helyzetének, és a katasztrófa méretének a felbecsüléséhez mindenképpen vegyük számításba azt is, hogy az a csapat, amelyből a spanyol öt év után kiszállt, épp felszálló ágban van, és a helyére érkező Sebastian Vettelnek köszönhetően már két győzelmet is elkönyvelhetett az idén – a legutóbbit épp a Hungaroringen. A McLaren eddig 17 pontot gyűjtött, ezzel utolsó előtti a konstruktőri versenyben a pont nélkül álló Manor előtt.

Túl a szezon felén a csapat még mindig megoldást keres a problémahegyekre, amelyeket a Honda-motor integrálása von maga után, így Alonso mclarenes karrierjének az új fejezete két végjáték felé haladhat: a spanyol vagy csúnyán elszámolta magát, amikor a McLaren kedvéért otthagyta a Ferrarit, vagy tényleg valami csoda készül a wokingiaknál.


Újra és újra kimegy a pályára


A csoda eddig egyelőre az a vesszőfutás volt, amit a McLaren az idén produkált. Ne felejtsük el, arról az istállóról van szó, amely 12 egyéni és 8 konstruktőri világbajnoki címet már képes volt összehozni, ehhez képest a legendás McLaren-Honda páros új egymásra találása a csapat legborzalmasabb szezonját izzadta ki magából eddig. Alonsónak a karrierje során most először kellett sorozatban négy versenyt feladnia, és néha egészen nevetséges párbeszédeknek lehettünk a tanúi közte és a csapat között, ahogy megpróbálták a legtöbbet kihozni a szorult helyzetükből. Mint Kanadában, ahol a mérnöke többször egymás után kérte, hogy spóroljon az üzemanyaggal, mert később bajban lesznek, de Alonso határozottan nemet mondott: „Nem akarok. Nem akarok. Már most nagy bajban vagyunk. Ha így versenyzünk, mindenki amatőrnek fog nézni. Most versenyezni akarok, később majd gondolhatunk az üzemanyagra” – mondta kicsit emelt hangon, szinte könyörögve, hogy hagyják versenyezni, miközben erre valóban alkalmatlan eddig az idei McLaren.


A rajongók kitartanak


Haladunk, csak nem látszik

A McLarennél az idén két mantra visszhangzott: az egyik az, hogy fejlődnek, még akkor is, ha ez nem látszik, a másik pedig az, hogy Fernando Alonso boldog ember. A Magyar Nagydíj hétvégéjén megpróbáltuk megfejteni Alonso boldogságának a titkát, vagy legalábbis utánajárni annak, hogy tényleg létezik-e, vagy csak valamiféle marketingfogás, amibe a McLaren és a sokkal jobb napokat megélt kétszeres világbajnok kapaszkodik. Ennek megfelelően nagyon izgalmas feladatnak ígérkezett Alonso gesztusainak és mondatainak a dekódolása.


Fernando Alonso

A paddockban ennyire boldogan korzózott


Alonso tulajdonképpen egész hétvégén megtalálta a módját, hogy arról beszéljen, a nehézségek ellenére látja a fejlődés jeleit, szombat estére azonban, az időmérő után, ahol Jenson Button már a Q1-ben kiesett, az ő autója pedig a Q2-ben lerobbant, az egész csapat leeresztett.

Kevés olyan nyomott hangulatú beszélgetést lehet elképzelni, mint amilyen a csapat szokásos szombati találkozója volt az újságírókkal. Bár azt kétségtelenül nehéz lenne megállapítani, hogy a sorozatos kudarcokba fáradtak-e így bele, vagy abba, hogy minden egyes alkalommal el kell magyarázniuk. Fernando Alonso és Jenson Button mellett felvonult a csapatfőnök Eric Boullier és a Honda-főnök Arai Jaszuhisza, de egyikünknek sem hittük el, hogy ott akarnak lenni. Még a szokásos poénokból is csak mutatóban villantottak fel egyet-kettőt, de az is inkább csak arra volt jó, hogy pár percre feledtesse az idei szezon kínjait. Arra a kérdésre például, hogy egy problémamentes időmérőn mire lett volna képes az autójuk, Jenson Button dobta be keserű poénként, hogy a 13. helyre, Alonso aztán emelte a tétet a 12. hellyel, majd a 11-ikkel, míg megegyeztek abban, hogy talán a Q3 összejöhetett volna.


Alonso, Fernando Hungaroring 30

Alonso a Hungaroringen


Szemmel láthatóan kemény munka minden versenyhétvégére összeszedni magukat, még úgy is, hogy tudják, hogy míg a többiek versenyszezont nyomnak, nekik az idei év nem több fejlesztési szezonnál. Az eredmények viszont még így is jól jönnének.

Alonso nagyon finoman egyensúlyozott az optimizmus és a kiábrándultság között, mert aztán már arról beszélt, hogy a mostani volt versenyképesség szempontjából az idei legjobb hétvégéjük, majd megpróbálta elhitetni, hogy már nem frusztrálja a helyzet, mert „tudjuk, mit csinálunk, hogy milyen fázisokon kell keresztülmennünk idén”.


A második helyet is meg lehet unni

Alonsónak az idén kétségtelenül sok mindenen keresztül kellett mennie. Rögtön az év elején egy gyanús balesettel kezdte a barcelonai tesztet, ami miatt ki is kellett hagynia a szezon első futamát Melbourne-ben. A másodikon, Malajziában már ott volt, de ott meg azt kellett látnia, hogy miközben ő az időmérőn nem jutott túl a Q1-en, a Ferrari, amelynek öt év után búcsút intett, épp futamot nyert Sebatian Vettellel. Alonso azonban összeszedetten levezette, hogy miért nem omlott össze egy világ benne, amikor el kellett mennie az örömmámorban úszó Ferrari-garázs előtt: „Öt évig voltam a Ferrarinál, és háromszor voltam második. Ne akartam negyedszerre is második lenni. Ha megnyerik a világbajnokságot az év végén, talán másként gondolom majd. De most boldog vagyok a döntésemmel.”

Alonso tudta, hogy a McLaren – az idén legalábbis – nem lesz olyan versenyképes, mint a Ferrari, de tudta azt is, hogy a Ferrari az idén sem lesz olyan versenyképes, mint a Mercedes, és neki ebből volt elege.

A McLarennél ugyanakkor olyan nagyságrendű hitet kell mozgósítaniuk, ami egy teljes vallási közösségnek elég lenne a mennybe jutáshoz, hogy ne adják fel a McLaren és a Honda összeolvasztásának a projektjét. És Alonso minden alkalommal elmondja, hogy hisz a McLaren-Hondában. A McLaren-Honda pedig benne – talán ennek is köszönhető, hogy az évi 35 millió eurójával a spanyol világbajnok a mezőny legjobban fizetett pilótája.


Fernando Alonso

35 millió euró!


A küszködések és a busás fizetés mellett Alonso mosolyát indokolhatja az is, hogy épp egy gyerekkori álmát váltja valóra. Budapesten is felidézte, hogy amikor gyerek volt, az édesapja az 1988-as McLaren-Honda színeire festette a gokartját, és Ayrton Senna volt a hőse, szóval, ha a csapat egyszer csak nyerő pozícióban lesz, annak elég erős érzelmi töltése lesz Alonso számára.

Érzelmileg viszont már most meglehetősen erős időszakot él át a spanyol. Amikor a szombati időmérő után arról faggattuk, hogy mégis mit remélt attól, hogy a saját kezével tolja vissza a bokszba a lerobbant McLarenjét, Alonso magától értetődően mondta, azt, hogy visszaüljön az autóba. „Kint akarok lenni a pályán, versenyezni akarok, ez az én sportom, ennyire szeretem”.


Közben ugyanilyen nyíltan beszélt arról, hogy korábban jobban lelkesítette a Forma-1, és ezért is érdeklődik más sorozatok iránt. A 33 éves Alonso 2001 óta versenyzik a Forma-1-ben, kétszer nyert világbajnokságot, viszont 2013 óta egyetlen futamon sem győzött. „Imádom az autósportot, minden kategóriáját, és igaz, hogy a Forma-1 már nem ugyanaz, mint régen volt, nem olyan izgalmas – legalábbis számomra, hiszen olyan autókat vezetünk, amelyek mindössze két-három másodperccel gyorsabbak a GP2-es autóknál”. Alonso kiábrándultságát nem a McLaren formája mélyíti el, hanem a Forma-1-ben történt változások, amit értelmezhetünk úgy is, hogy ha nem tornyosulna előtte a McLaren-Honda jelentette kihívás, akár hátat is fordíthatna a Forma-1-nek.

A Magyar Nagydíjon kiharcolt ötödik helye után viszont – „Ez egy ajándék volt nekünk, egyáltalán nem számítottunk rá” – mintha megint szerelembe esett volna a Forma-1-gyel, a futam után legalábbis arról beszélt, hogy milyen kivételezett helyzetben van: „A világon mindössze húszan vagyunk, akiknek ez a munkájuk. Imádunk versenyezni, és a mostani futam olyan volt, ami miatt a gyerekek elkezdik szenvedélyesen szeretni a Forma-1-et. Kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy ezt csinálhatjuk”. Úgy tűnik, Alonsónak lesz még egy kis dolga a Forma-1-es pályákon, mielőtt megadná magát a többi kategória csábításának.