Miért hazudnak az újságírók?

Forrás: RTL Klub

-

Mármint azokat az eseteket leszámítva, amikor előre megfontolt szándékkal, például politikai nyomás hatására hamisítják meg az igazságot. Itt most arról lesz szó, hogy miért nem szabad feltétel nélkül hinni a tudományos felfedezésekről vagy akár a cápatámadások számáról szóló beszámolóknak, nem is beszélve a jó szerető ismérveiről.


A tudomány és az újságírás annyira más rendszerben működik, hogy kutya nehéz egyszerre hitelesen és közérthetően írni a felfedezésekről. De mi a baj azzal, ahogy a társadalomtudományokról írunk? – tette fel a kérdést Brian Resnick, a Vox újságírója egy csapat szociológusnak és pszichológusnak. Húsz kutatótól kapott hosszú választ, ezekből rakta össze a tudományos újságírás buktatóiról szóló tizenegy elemű listát.

A panaszok nem csak nekünk, újságíróknak lehetnek tanulságosak. Az újságokban megjelenő hírek használatát, a tudományos publikációk értelmezését segítő elemei is vannak. Resnick listáját alapul véve itt vannak a legfontosabb tanulságok.


01

Két jelenség együttjárása nem jelent oksági kapcsolatot is

Ismerik a villamoshívó cigarettát? Ritkán járó vonalakon szokás bevetni. A reménykedve várakozó utas a peronon, a büntetést kockáztatva, rágyújt, amire Murphy törvényének engedelmeskedve megérkezik a villamos. A babona abból ered, hogy a szemlélők úgy gondolják, hogy ha a cigarettára gyújtás és a villamos megérkezése gyakran jár együtt, akkor oksági kapcsolat is van köztük. Egy egész raklapnyi olyan jelenség van, amely hasonlóan működik. A Spurious Correlations blog ilyeneket gyűjt. Gondolták volna, hogy az amerikai atomerőművek által termelt villamos energia mennyisége és a saját medencéjükbe fulladó emberek száma ugyanazon a görbén mozog?


És azt, hogy szociológiai doktorátusok és a nem kereskedelmi rakétaindítások száma is hasonlóan alakul?


A tudósok szerint azt az alaptételt, amely szerint két jelenség együttjárása még nem utal oksági kapcsolatra, megérné felírni a tükör sarkába, hogy fogmosás közben ránézhessen az ember. Ezzel elkerülhető lenne az is, hogy azokat a tanulmányokat, amelyek csak együttjárásokat állapítanak meg, valaminek az egyértelmű bizonyítékaként tálalja a sajtó.


02

Óvatosnak kell lenni a százalékokkal

A valószínűség eleve trükkös terület, és a százalékokkal még tovább lehet bonyolítani a dolgokat. Hiába hangzik nagyon jól, hogy egy esemény bekövetkezte (legyen ez rák, elhízás vagy a bibliai békaeső) ötven százalékkal valószínűbb, ha egy másik tényező (például dohányzás) is fennáll. Ha ezt a címben úgy adjuk elő, hogy a dohányzás ötven százalékkal növeli a bibliai békaeső esélyét, azzal ugyan nem hazudunk, de nem bontjuk ki a teljes igazságot. Az új eredményt csak annak fényében lehet értelmezni, ha tudjuk, mennyi az esélye a spontán békaesőnek. Ha valami egészen jelentéktelen töredékszázalék, akkor nyugodtan rágyújthatunk. Illetve nem, mert a dohányzás és a rák között például egészen meggyőző összefüggéseket tártak már fel.


A cápák sem szeretik, ha piszkálják őket


A számvarázslat bármely területen alkalmazható. Olvasták például nálunk pár napja, hogy megdőlt a cápatámadások rekordja tavaly? Több mint tíz százalékkal több ember halt bele cápatámadásba, mint a korábbi rekordévben, 2000-ben. Valójában nyolcvankilenc emberéletről beszélünk, a cápatámadás pedig talán még a leggyakoribb halálokok ezres listájára sem férne fel.


03

Az élet nagy kérdésére nem egy tanulmány adja meg a választ

Azt biztos tudják, hogy az újságírók szeretik a nagyívű, általános igazságot tartalmazó mondatokat. Ha nem, akkor olvassák vissza csak az előző mondatot. A tudósok viszont nem ilyenek. Egy-egy új tanulmány, vizsgálati eredmény biztosan nem szolgáltat megoldást egy teljes problémakörre. Tehát ha olyan cikk jön szembe, amely azt ígéri, hogy egy új vizsgálat nyomán most megtudhatja, hogyan lehet örök életére boldog, hogyan nevelhet tökéletes gyereket, vagy hogyan dolgozhat egészségesebben, bátran kételkedjen benne.


Nem a tudomány az, ami egy mondattal és egy szép képpel megválaszol minden kérdést


„Minden vizsgálatnak van valami bizonytalansága, hiánya, vagy vannak valamilyen peremfeltételei. Ezeket a finomságokat a tudósok nehezen tudják átadni, az újságíróknak pedig nehéz ezekről írni” – válaszolta Resnicknek Jason Reifler, az University of Exeter docense. A kutató azt is hozzáteszi, hogy a tudósoknak sem egyszerű azzal együtt élni, hogy azonosítottak egy új, körülhatárolható problémát, a megoldást viszont nem tudják még rá. „Szeretem, ha a munkám iránt az emberek széles köre érdeklődik, ha szeretnék tudni a választ. Én is szeretném tudni” – írja Reifler.


Megoldásnak javasol még egy utat a cikk: az új, szenzációs, de csak szűk területet lefedő kutatások mellett a metakutatásoknak is teret kell adni, amelyek egy-egy terület eredményeinek összefoglalását adják.


04

A tudósok szűk területekre koncentrálnak

A fenti bizonytalansági tényezőhöz kapcsolódik, hogy a legtöbb kutatás nem ad mindenkire érvényes általános választ. A legtöbb kutatás témája szűk, mert ilyen jelenségeket lehet vizsgálni. Így viszont egy-egy publikációból biztosan nem fognak kiderülni a nagy emberi kérdésekre adandó válaszok. „Nagyon ritka, hogy az embereket érintő kutatásokban egy ok-egy okozat jellegű eredményeket találjunk” – válaszolta a Vox kérdésére a politikai pszichológiát kutató Kevin Smith. 


Charlton Heston At NRA Convention

"Csak a hideg, halott kezeim közül vehetik el a puskámat" - mondta gyakran Charlton Heston. Az amerikai fegyvertartás az átpolitizált és nagyon sokrétű problémák egyik legjobb példája


A vizsgálat korlátait azért is érdemes nyilvánvalóvá tenni, írja egy másik kutató, mert így kevésbé valószínű, hogy zsigerből elutasítják az olvasók az eredményeket. Példának az Amerikában huzamosabb ideje vitatott témának számító fegyvertartás kérdését hozza. A fegyverekhez való hozzáférés senkit nem tesz erőszakossá – írja –, de nem megfelelő kézbe kerülve a fegyverek hatása pusztító.


05

Az egyetemisták nem normálisak

A fenti állításra mindenki rábukkant már magától, ha akár egy félévet is lakott kollégiumban. Resnick viszont nem a normális-abnormális kettősségről, hanem inkább az átlagtól való távolságról írt. Nagyon sok pszichológiai vizsgálat alanyai egyetemisták: ráérnek, eleve ott vannak az egyetemen, könnyű meggyőzni őket a kísérletben való részvételről. Őrültség lenne nem élni egy ilyen lehetőséggel.


egyetemisták

Pimaszul fiatalok, nem kell dolgozniuk nap közben, az egyetemisták teljesen mások, mint a többség. (A képet a Universidad de Chile társadalomtudós professzora, Francisco Osorio készítette.)


Az egyetemisták többségének azonban nincs állása, nem rendszeres napirend szerint élnek. Nagyobb százalékban vannak köztük jó anyagi hátterűek, kisebb százalékban vannak kisebbségek és így tovább. Még adott országon belül is kockázatos általános következtetéseket levonni egy egyetemistákon végzett vizsgálatból.


06

Attól, hogy valamit leírtak, még nem feltétlenül igaz

Az önbevalláson és a megfigyelésen alapuló vizsgálatok teljesen más eredményt tudnak hozni. A kettőből az önbevalláson alapuló a jóval pontatlanabb. Amit önbevallás alapján gyakran cselekszünk, arról egy megfigyeléses vizsgálatban kiderülhet, hogy valójában eseti jellegű dolog. Barabási Albert-László Villanások című könyve szerint az emberek annak ellenére gondolják magukat spontán lényeknek, hogy a viselkedésük nagyon nagy százalékban megjósolható.


A BICEP2 obszervatórium eredményeit tévesen értelmezték a kutatók, a tanulmány nagy utat futott be, és csak egy év múlva derült ki, hogy az ősrobbanás nyomai helyett csak zajt találtak. A tévedés a tudomány része.


Ezen lehet még rontani azzal, ha az újságíró nem folyóiratban megjelent, ellenőrzött cikket használ fel, hanem kutatói oldalra kitett vázlatot. Ilyenkor egy szűrő hiányzik a folyamatból. Egy olyan szűrő, amely a nem megfelelő kísérleteket, kevésbé nyilvánvaló hibákat kiszűrheti. Még egy-egy szakmailag lektorált anyagról is kiderülhet utólag, hogy tévedéseket tartalmaz. A 2014-ben megtalált, az ősrobbanásból megmaradt gravitációs hullámokról egy évvel az eredeti tanulmány közzététele és az eredmények újbóli megvizsgálása után derült ki, hogy amit a kutatók jelnek véltek, az zaj volt. Pedig az még csak nem is társadalomtudomány vagy pszichológia.


07

Linkelni menő és hasznos is

A cikk végül arra hívja fel a figyelmet, hogy az eredeti kutatásra, publikációra mindig illik visszalinkelni. (Resnick cikkét itt, a teljes válaszokat, amelyekből dolgozott, pedig itt találják.) Egy sztori több helyen csúszhat félre a terjedés során. Például az újságíró a szakzsargont úgy fordíthatja köznyelvre, hogy azzal a jelentés sérül. Betsy Levy Paluck, a Princeton szociálpszichológusa azt hozta erre példának, amikor a nagy kapcsolati hálóval rendelkező (well connected) fiatalokból menő fiatalok lesznek a fordítás során. Pedig gyakorta nem az amerikai főiskolás filmekből ismert menő csoportnak van a legerősebb kapcsolati hálója. 


The Breakfast Club

Ők vajon a menők vagy azok, akiknek erős a kapcsolati hálója?


Az ilyen hibák kivédésének vagy legalábbis tompításának egyik módja, ha a cikk linkeli az eredeti kutatást – és nem az egyetemi PR-anyagot, mert abban is tud lenni tücsök és bogár –, így az olvasók egyrészt tájékozódhatnak, másrészt, ha nagyon fontos nekik a téma, akkor akár felvehetik a kapcsolatot a kutatóval, és beszédbe elegyedhetnek vele.