Miért érdekli annyira, hogy a nácik nyerjék a háborút?

-

Amikor 2003-ban meghalt, Roberto Bolaño már a spanyol nyelvű irodalom ünnepelt alakja volt. Azonban már nem élte meg a világhírnevet, amely nem csupán kiemelkedő nagyregényei, de rejtélyes, fordulatos és ellentmondásos élete miatt is alakult ki. A magyarul most megjelent Harmadik Birodalom az első regénye, annak ellenére, hogy a kéziratra csak a halála után leltek rá.


Roberto Bolaño 1953-ban született Chilében egy alsó-középosztálybeli családba. 15 évesen szüleivel Mexikóba költöztek, ahol diszlexiája miatt nehézségei voltak, végül ott is hagyta az iskolát. Az irodalom mellett viszont egy életre elkötelezte magát, újságíróként dolgozott és mellette verseket írt, illetve baloldali mozgalmakkal kezdett szimpatizálni. A politikai hevület vitte vissza Chilébe 1973-ban, hogy támogassa Salvador Allende szocialista rendszerét, de terveit letörte az amerikaiak támogatását bíró katonai vezető, Augusto Pinochet államcsínye. Bolañót – mint az ellenállás kémjét – börtönbe is zárták, igaz, csak nyolc napra.


A mozgalom, a csavargás, a letelepedés

Ezek után Bolaño egy kis El Salvador-i kitérőt követően újra Mexikó felé vette az irányt, ahol a bohém költők romantikus, de sokat nélkülöző életét élte. Egy mexikóvárosi barátjával, Mario Santiagóval megalapította az infrarealista (azaz „zsigeri realista") mozgalmat, ami egy leginkább költőkből álló, dadaista csoportosulás volt. Balos ideológiát hirdettek, irodalmi befolyásuk csekély volt, arról viszont híresek lettek, ahogy nagy ricsajozással megzavartak bemutatókat és felolvasásokat, és világgá kürtölték, hogy a kanonizált dél-amerikai írók meg az egész mágikus realizmus már a múlté. Bolaño élete végéig többször is elmondta, hogy nem tartja nagyra az olyan hősöket, mint Pablo Neruda, García Márquez vagy Octavio Paz, a mágikus realista hagyomány továbbvivőiről (pl. Isabell Allendéről) még lesújtóbb véleménye volt. Nagy példaképe volt viszont Jorge Luis Borges, és Julio Cortázart is tisztelte.


Roberto Bolaño


A hetvenes évek végén aztán Bolaño nemcsak Mexikót és az eredménytelen mozgalmat, hanem a kontinenst is otthagyta, és Európába jött. Itt sokáig egy csavargó életét élte, mindenféle munkát elvégzett, végül Spanyolországban, a katalán tengerparton telepedett le, ahol megismerte későbbi feleségét és gyermekei anyját.

Bár folyamatosan születtek új versei, ám a családalapítás miatt úgy döntött, áttér a novellákra és a regényekre, hogy különböző pályázatokon indulva komolyabb pénzhez jusson. Ahova csak lehetett, jelentkezett, az elbeszélések alapján többször előfordult, hogy ugyanazt a munkát más helyre is beadta, csak más címmel – azt gondolta, úgyse veszik észre, és igaza volt.


Ő vetett véget a mágikus realizmusnak

Harmincnyolc éves volt, amikor közölték vele, hogy a mája annyira súlyosan károsodott, hogy csak a szervátültetés segíthet rajta. Innentől még jobban fokozta a tempót, és évente megírt egy új könyvet. Amikor meghalt, már majdnem az első helyre került az átültetésre várók listáján.

Akkor, 2003-ban már nagyon jól ismerte a spanyol nyelvű közönség, mert pár évvel korábban a Vad nyomozókért megkapta a latin-amerikai irodalom legnagyobb elismerését, a Romulo Gallegos-díjat. Végül tényleg ő lett az, aki megszakította a mágikus realizmus hagyományát, és megmutatta, hogy lehet máshogy is írni. Könyveiben nincs varázslat, ám homály, rejtély, baljós hangulat és sötét humor sokkal inkább. Folyamatosan bizonytalanságban tartja az olvasót, írásaiban keveredik a fikció és a valóság. Szövegei tobzódnak könyvcímekben és minden egyéb hivatkozásban, és ő maga is sokszor főhőse, szereplője vagy elbeszélője a történeteknek, az Arturo Belano alteregó révén.


Roberto Bolaño


Bolañótól eddig három könyvet olvashattunk magyarul. Van köztük két rövidebb regény is, az Éjszaka Chilében és a Távoli csillag. Az előbbi egy költőnek indult jezsuita pap és egyben irodalomkritikus története, aki az Opus Dei-nek dolgozik, majd Pinochetet oktatja a marxizmus alapjaira, utóbbi pedig a Pinochet-diktatúra születését és kegyetlenségeit mutatja be egy kezdetben szintén költőjelöltként megismert katonai pilóta életén keresztül.

2013-ben pedig már Bolaño egyik fő műve, a Vad nyomozók is megjelent magyarul. A regényt, amire azt mondta Spanyolország vezető irodalomkritikusa, Ignacio Echevarría, hogy olyan, mintha Borges írt volna, ha valaha is regényírásra adta volna a fejét. A 760 oldalas könyv története évtizedeket ölel át, lehetetlenül sok szereplője és lehetetlenül sok mellékszála van. Emiatt nincs is kimondott főhős, de a kiinduló- és végpont is Arturo Belano és barátjának „zsigeri realista” mozgalma. Közben találkozunk Trockij unokájával, Octavio Paz titkárnőjével, és Dél-Amerika mellett megjárjuk Bécset, Párizst, Izraelt és Libériát is.


Az ellentmondásos utóélet jól fogy

A Vad nyomozók sikere csak Bolaño halála után, az angol fordítást követően bontakozott ki teljesen, és azóta is ez az egyik általánosan elismert, legfontosabb kortárs latin-amerikai regény. A Bolaño körüli felhajtás viszont nemcsak a kétségkívül magas irodalmi színvonal miatt alakult ki, hanem mert az író kalandos életútja teli van homályos részletekkel és ellentmondásokkal, és ez számos találgatásra ad okot, ami szintén segíti az eladásokat.

Van, aki azt mondja, hogy Bolaño nem is tartózkodott Chilében, amikor a Pinochet-puccs történt, így börtönbe sem kerülhetett. Aztán ott van az állítólagos heroinfüggőség, amit többször cáfolt már az író családja, de mégis él a szóbeszéd, hogy emiatt lett beteg, és emiatt nevezték az Egyesült Államokban az irodalom Kurt Cobainjének is. Azt is leírták róla, hogy El Salvadorban kapcsolatba került a Farabundo Martí Nemzeti Felszabadítási Fronttal, és azt is, hogy ez kizárt.


Roberto Bolano, Patti Smith

A jókedvű Patti Smith mutat a Roberto Bolañóról készült fényképre


A Bolaño körüli mítoszt az is táplálja, hogy halála után több, korábban ismeretlen szövege is előkerült, versek, esszék, regényrészletek és kész regények. Ilyen például a Vad nyomozóknál is hosszabb, több mint ezeroldalas monstrum, a 2666, amit a gyógyíthatatlanul beteg író a családjára gondolva öt külön részben tervezett kiadni, de végül egyben jelent meg. A Vad nyomozókhoz hasonlóan ezt is az egekbe magasztalták, viszont még annál is összetettebb. Négy irodalomtudós kutat benne egy titokzatos német író után, de központi eleme mégis a Ciudad Juarez-i tömeggyilkosságok, és még a második világháború keleti frontja is fontos szerepet kap.


A cél: a németek nyerjék meg a második világháborút

A 2666-hoz hasonlóan az Európa kiadónál most megjelent Harmadik Birodalom kéziratát is az író halála után fedezték fel, de azzal ellentétben ez nem az író utolsó regénye (a 2666-nak állítólag még a legutolsó, hiányzó fejezete is megvan), hanem az első, amit a rendelkezésünkre álló és hitelesnek tűnő információk alapján 1989-ben írt. (Spanyolul 2010-ben, angolul 2011-ben jelent meg.)

A története nyugodt nyaralásnak indul a Costa Braván, ahová a német Udo a barátnőjével, Ingeborggal érkezik. Udo pihenni akar, és naplót ír, hogy „csiszolja a prózastílusát”. Ő ugyanis a (valóban létező) Harmadik Birodalom nevű társasjáték németországi bajnoka, és mint ilyen kiváló játékos, gyakran kérnek tőle publikációt különböző magazinok.


Roberto Bolano, A harmadik birodalom, könyvborító


A pihenés persze nem alakul zavartalanul, Udóék előbb egy másik német párral ismerkednek meg, Charlyval és Hannával, majd két kétes helyi alakkal, a Farkassal és a Báránnyal, és színre lép az Égettarcú nevű vízibicikli-kölcsönző is, aki a járművekből tákolt bunkerben húzza meg magát esténként. További főszereplő Frau Else, a hotel vezetője, akit még gyerekkorából ismer a családjával régen sűrűn itt nyaraló Udo, és akivel furcsa vonzalom köti össze.

A könyv fülszövegében is olvasható, el merem tehát mondani, hogy nem sokkal azután, hogy megismerjük a szereplőket és a köztük lévő viszonyrendszer is kirajzolódik, a felszínes és vakmerő buliarc Charly egy meggondolatlan szörfözés során eltűnik a tengerben. A tragédia után Udo magára marad a hotelben, de nem is bánja annyira, végre csak a Harmadik Birodalommal foglalkozhat. Udo bár korántsem náci, mégis megszállottja a játéknak, amiben az a célja, hogy a németek nyerjék meg a második világháborút, és erre dolgoz ki különböző forgatókönyveket.


Roberto Bolano,

Roberto Bolaño


A nácizmus és a világháborús Németország visszatérő elem Bolaño regényeiben. Nazi Literature in the Americas címmel az amerikai kontinens fiktív náci íróinak életrajzát is összeállította, amiben még olyan valódi írók pályáját is átírta, mint az ismert első világháborús regény, az Acélzivatarban szerzője, és a Hitlernek valójában ellenálló Ernst Jünger. Őt azért emeltem ki, mert megjelenik az Éjszaka Chilében és a Harmadik Birodalom lapjain is.

De a nácikon túl is van bőven más, ami ismerős lehet Bolaño olvasóinak. A társasjáték szabályrendszerének leírása olyan, mint amikor más regényeiben a költők elemezgetnek, a társasjáték-versenyek pedig olyanok, mint amikor a 2666 irodalmárai konferenciára járnak. Ahogy a Vad nyomozókban is olvashatunk álomszerű, hallucinálós jelenetet, úgy a Harmadik Birodalomban is, itt leginkább azért, mert Udónak idővel nemcsak a társasjáték, hanem szinte minden az agyára megy.

Az is Bolañóra jellemző, hogy hősei kívülállók. A Vad nyomozók költői meg akarják változtatni a világot, de a világ nem kíváncsi rájuk, Udo szenvedélye pedig tökéletesen hidegen hagyja barátnőjét. És végül még valami, ami nélkül nincs Bolaño-regény: a folyamatosan jelen lévő feszültség, a sötétségből leselkedő titokzatos veszély, ami több szereplőben is testet ölthet. A Harmadik Birodalomban ugyan nincs nagyon látványos erőszak, de végig úgy érezni, hogy ez csak egy hajszálon múlik.

A Harmadik Birodalomban tehát nagyon sok olyan dolgot találni, amiért Bolañót később megszerette a világ, de az is érződik, hogy saját eszközeivel még nem bánt annyira magabiztosan. Egy-két történetszál kurtán-furcsán ér véget, vannak karakterek, akiket jobban is ki lehetett volna bontani. De ettől még a Harmadik Birodalom tudja a legfontosabbat: maradandó élményt okoz.


Roberto Bolaño: Harmadik Birodalom, Európa Kiadó, 2015, 336 oldal