Miből szeretne többet: pénzből vagy szabadidőből?

Forrás: MTI/MTVA / Balázs Attila

-

Az örök dilemmában, hogy az idő vagy a pénz ér-e többet az embereknek, most az időt hozta ki győztesnek egy nemrég publikált nemzetközi kutatás. A nyugat-európai fiatal munkavállalók nagy részénél már nem a bér az elsődleges szempont az új munkahely kiválasztásánál, hanem a rugalmas munkafeltételek. Magyarországon is vannak fiatalok, akik a korábbinál kevesebb bevételt és a kiszámíthatatlanságot is vállalták a kötetlen munkaidőért és a nagyobb szabadságért cserébe.


A szabadidejüket hatékonyan beosztó emberek sokkal boldogabbak, mint azok, akik javarészt a megélhetésük köré szervezik mindennapjaikat. Erre a nem túl meglepő következtetésre egy közelmúltban megjelent nemzetközi kutatás jutott. A kutatáshoz több mint 4600 embert kérdeztek meg, olyan típusú kérdésekre kellett válaszolniuk, mint hogy hajlandóak lennének-e többet fizetni egy lakásért, ha közelebb van a munkahelyükhöz vagy inkább ingáznának-e egy távolabbi lakásból, csak hogy kevesebbet kelljen fizetniük érte.

A válaszadók nagyobbik része a kevesebb ingázást és a drágább lakást választotta volna, tehát az idő még akkor is fontosabb volt számukra, ha történetesen pénzzel kellett fizetniük érte. A több fázisú kutatás során jelentős összefüggést mutattak ki az egyéni boldogság és az időfaktor között. Azok az emberek, akik tudatosan tervezték a szabadidejüket (például nem felesleges ingázással szúrták el), és akár a pénztárcájuk rovására is a számukra fontos tevékenységeket és emberi kapcsolatokat részesítettek előnyben, sokkal elégedettebbek voltak az életükkel, mint jól fizetett, de sokat dolgozó társaik.

Korábbi pszichológiai kutatások már megerősítették, hogy merőben különböző képzeteket társítunk az időhöz és a pénzhez. Az előbbihez főként társadalmi, baráti kapcsolatokat kötünk, míg utóbbihoz az anyagi függetlenséget és a produktivitást társítjuk.

A legtöbb munkahely viszont éppen az időnk nagy részét köti le a fizetésünkért cserébe. A pénz és idő kapcsolatával jó ideje tisztában vagyunk, és a 21. században szinte valutaként váltogatjuk őket egymásra. Részben egyéni döntés kérdése, hogy valaki hajlandó-e napi tíz órát dolgozni magasabb fizetésért vagy fordítva, több időt szentelni a hobbijának, akár a pénztárcája rovására is. De mivel egy nap 24 órából áll, előbb-utóbb a pénzt és az időt hajkurászók is kénytelenek megkötni magukkal a saját kis egyéni kompromisszumaikat. A munkával túlterheltek jobb esetben a szabadidejükért is pénzzel tudnak fizetni. Például egy bejárónőért, aki bevásárol és takarít helyettük otthon vagy a hétvégi főzés étteremre cseréléséért. Aki pedig éppen pénz híján van, az időt nem sajnálva keresheti a különböző akciókat.



Van az a pénz, amit megér a szabadság

A nyugat-európai fiatalok körében szinte már mozgalommá nőtte ki magát a rugalmasabb munkafeltételek kiharcolása. És legtöbbjük a pénzt tényleg időre váltja, miután a távmunkáért vagy kötetlen időbeosztásért cserébe sokszor a bérigényükből engednek.

Nálunk egyelőre csak a haladóbb szemléletű startupok és néhány multinacionális vállalat figyel oda az egyénre szabott, rugalmas munkafeltételekre vagy a szabadidő fontosságára. Az egyik hazai nagyvállalatnál például délután ötkor kikapcsolják a céges levelezőrendszert, ezzel ösztönözve kollégáikat az iroda mielőbbi elhagyására. Máshol a túlórákat beváltható szabadnapokkal vagy csúsztatott munkakezdéssel honorálják.

De az ilyen típusú cégek még mindig kakukktojásnak számítanak az általunk megkérdezett húszas éveik végén és harmincas éveik elején járó fiatalok szerint. Ők mindannyian több kötött munkaidőben foglalkoztató cégben is kipróbálták már magukat, mielőtt úgy döntöttek, hogy inkább saját lábukra állnak. Jobbára projekt alapon szerveződő új életük viszont pénzügyi szempontból nem éppen mondható Kánaánnak, és az időbeosztásukat is inkább az aktuális munka diktálja. De még így is szabadabban tudnak tervezni az idejükkel, mint kötött munkafeltételekkel dolgozó ismerőseik.



Anna korábban művészeti szervezőként dolgozott. Bár első hallásra ez viszonylag kötetlen területnek tűnik, hamar kiderült, hogy a főnökei már korántsem olyan rugalmasak vele, mint amit tőle elvárnak. Munkaköréből adódóan rengeteget kellett túlóráznia, amit viszont sem plusz pénzzel, sem szabadnappal nem honoráltak.

„Talán a legzavaróbb az volt, hogy nem bíztak bennem, noha előtte soha sem panaszkodtak a munkámra. A végén már úgy éreztem, mintha minden email elküldése előtt ott állnának mögöttem, és néznék, hogy mit írok”- meséli a felmondásához vezető utolsó lökésről.

Anna évek óta fotózik, de a kötött munkafeltételek mellett soha nem volt elég ideje beiratkozni egy fényképészeti tanfolyamra. Ezért a felmondása után eldöntötte, itt az ideje, hogy több energiát fordítson azokra a dolgokra, amelyek igazán érdeklik, még ha ennek az is lesz az ára, hogy pénzügyileg egy kicsit jobban oda kell figyelnie. Ezért egy olyan projektet vállalt el, amelyen viszonylag rugalmas időbeosztásban, otthonról tud dolgozni.

„Tudom, hogy nem tarthat örökké ez az állapot, hiszen az albérletem kifizetése után már csak nagyon szűkösen futja bármi másra a mostani bevételemből. Előbb-utóbb majd egy jobban fizető munka után kell néznem, de addig élvezem, hogy végre van időm kiteljesedni a hobbimban és mellette olyan készségeket tudok megszerezi, amelyekkel később talán már jobb feltételekkel kapok munkát.”



Aki nem 9-től 5-ig dolgozik, ne is egyék?

A biztos megélhetés kontra szabadidő Lucánál is visszatérő dilemma. Ő egy éve dolgozik szabadúszó grafikusként. Sok előnye van annak, hogy saját maga oszthatja be az idejét, például nem kell szabadságért könyörögnie, ha egy szikrázó tavaszi reggelt kiadós sétával indítana az e-mailjei átböngészése helyett. Viszont ennek sokszor éjszakába nyúló munka az ára, különösen a sűrűbb időszakokban.

„Teljesen kiszámíthatatlan, hogyan jönnek a munkák. Van, hogy hetekig egyfolytában dolgozom, mert mindenkinek egyszerre kell minden. Máskor meg akár egy hétig se kell felvennem a telefont munkaügyben.”

Luca szerint éppen ezért nem is való mindenkinek a kötetlen munkaidő:

„Mindenki azt gondolja, hogy milyen szabad életem van. Én inkább kiszámíthatatlannak mondanám. Ha munka van, akkor csinálni kell hétvégén is, mert ha nincs kész határidőre, akkor nem dolgoztatnak veled többet. Örök stresszfaktor, hogy jövő hónapban is lesz-e annyi megrendelésed, amiből kifizetheted a számláidat vagy hogy tényleg kifizetik-e az elvégzett munkádat. Az új megrendelésekért pedig sokszor nyomulni kell, és meg kell tanulni jól eladni magad."

A szintén megbízásokkal, trénerként dolgozó Sári szerint a szabadúszó élet legnagyobb csapdája az időbeosztás . Már ott szét tud csúszni egy nap, ha semmi sem kényszeríti az embert a korai kelésre.

„Annyit keresek, amennyit dolgozom, ráadásul az embereknek általában munka előtt vagy után van idejük a sportra, ezért hajnalban kelek és sokszor csak késő este érek haza. Szabadidőm inkább napközben van, de jobb is így, mert ha nem lennék rákényszerítve, biztos sokszor elaludnék.”

Mindhárman előnyként említették viszont a kötetlen munkaidővel kapcsolatban, hogy több idejük jut barátaikra, ismerőseikre, saját hobbijukra. Mivel jobban tudnak variálni az idejükkel, mint kötött időbeosztásban dolgozó ismerőseik, legtöbbször ők a motorjai a társasági életnek is. A fix, előre tervezhető bevételi forrás és a kiszámíthatóság hiányzik legjobban régi életükből, de Sári szerint a több idővel a kieső pénz is sokszor pótolható:

„Rengeteget számít, hogy van időm piacra járni, olcsóbban vásárolni. Korábban egy hajtós irodai munkám volt, általában minden zárva volt, mire a nap végén végeztem. Most tudatosul csak bennem, hogy az akkori fizetésem harmadát ételre költöttem, mert soha nem volt időm főzni.”



Tervezéssel a szétcsúszás is megelőzhető

Néhány kevésbé radikális váltással is van esély visszaszerezni elveszett szabadidőnket és némi egyensúlyt csempészni a hétköznapokba, még akkor is, ha a napunk nagy részét leköti a munkahelyünk.

  • A szakemberek szerint a kötött munkaidőben dolgozó embereknél fontos kezdő lépés a munka- és szabadidő világos szétválasztása. A kutatás egyik munkatársa például számos amerikai céggel dolgozik, amelyek arra bátorítják alkalmazottaikat, hogy ne csak hosszabb szabadság esetén, hanem hétvége előtt is állítsák be az automatikus válaszüzenet funkciót. Ez egyértelmű üzenet a partnereknek, hogy hétvégén nem dolgoznak.
  • Könnyen túlórázásra csábít az is, ha a munkahelyi e-mailek késő estig ott villóznak a telefonunkon. Hiába nyugtatjuk magunkat, hogy csak ezt vagy azt az e-mailt válaszoljuk meg, máris belerondítottunk a saját szabadidőnkbe
  • Több multinacionális cég is korlátozni próbálja munkaidőben a közösségi oldalak használatát, de ha tényleg fontos nekünk az időbeosztásunk, akkor rigolyás főnökök nélkül is látjuk ennek az előnyeit. Egy tavalyi nemzetközi felmérés szerint naponta átlagosan 1 óra 40 percet töltünk közösségi oldalakon. Bár látszólag egészségesebb a Facebookra felmenni cigarettaszünet helyett, a statisztikák szerint soha nem csak pár percet maradunk. A posztok, képek, üzenetek pedig jó időre képesek elterelni a figyelmünket a munkáról, aminek a nap végén úgyis csak mi látjuk a kárát, hiszen még este is az irodában ülünk az el nem végzett határidős munkákkal.
  • A munka összesűrítését nyolc órába nagyban segíti, ha reggel szánunk egy kis időt a nap megtervezésére. Számba vesszük, hogy milyen feladatok várnak ránk aznap és melyikre mennyi időt szánunk. Esetleg ha előre látszik, hogy nem minden fog beleférni napba, akkor mit tudunk áttolni másnapra. Mint mindenre, erre is vannak már appok, rengeteg alkalmazás közül választhatunk, ha szortírozni akarjuk a munkahelyi teendőinket.
  • Sokan egy átdolgozott nap után szabályosan belezuhannak a szabadidejükbe. Ilyenkor jönnek az utolsó perces próbálkozások, hátha valamelyik barátunk épp a közelben van és meginna velünk egy fröccsöt. Ezek általában már hamvában holt, késői kezdeményezések és ilyenkor mindig rájövünk, hogy szabadidőnk szervezésére pont annyi időt kellene fordítanunk, mint munkahelyi teendőink beosztására.
  • Nincs az a munkahely, ahol ne lenne érezhetően vidámabb a hangulat péntek délután. Pedig a szabadidő nem csak hétvégékből áll, és ha nem hagyjuk szétfolyni a napjainkat, akkor a hétköznap esték is értékes programokat tartogathatnak.