Miattuk menő Budapest

Fotó: MTI Zrt. Fotószerkesztőség / Mohai Balázs

-

Kis közösségekből épül fel a város. A gyerekkocsit együtt tologatók, a futás közben egymásnak odabiccentők, az emberek, akiket minden reggel látunk a buszmegállóban, koncerteken. Budapest attól jó hely, hogy rengeteg ilyen közösség van. Néhányan nevet is választottak maguknak, és szervezni is igyekeznek magukat.


Kézenfekvő példa ezekre az Uber közösségi egyáltalán-nem-taxi szolgáltatás vagy a BKK által üzemeltetett Bubi biciklikölcsönző. Mindkettő közösségi, de az egyik mögött amerikai kockázati tőkebefektetők milliói, a másik mögött egy állami vállalat áll. Mi viszont kisebb, de sokkal izgalmasabb kezdeményezéseket kerestünk.


Vásárok a ruhától a dekopírfűrészig

Az internet átlagosan ötévente fedezi fel a nekem szemét, másnak kincs jelenséget. Erről szólt az eBay, a Vatera, az amerikai Craigslist apróhirdetéses oldal sikere. Legutoljára a Facebook-csoportok hoztak színt erre a területre. A Garázsvásárok nevű közösségnek 23 ezer tagja van, az oldal keresője pedig további hasonló közösségeket is kidob. Egy-egy ilyen alkalmon el lehet adni a kinőtt gyerekruhát, megunt játékot vagy a lakásfelújítás végével feleslegessé vált szerszámgépeket.

A vásárokon belül külön kategóriát képviselnek a különböző ruhavásárok. A Gödör előtt tartott Gardrób nevű, minden héten megrendezett esemény Facebookját 11 ezernél is többen lájkolták. Nem lehet annyira rossz idő, hogy ne legyen zsúfolt a Central Passage.



Nem régi, még sokkal jobb: új

Arra senkinek nem lehet panasza, hogy Budapesten nincs elég tehetséges, fiatal dizájner. A lassan egy évtizede működő WAMP dizájnvásár mellett pedig megjelentek a versenytársak. A DIP Design Passage – született: dizájnplacc – mellett lehet menni Kultúrzsibire, a Gozsdu bazárjára, sőt most rendeznek saját vásárt az Etsy kézműves oldalon árusító magyar művészek is.


A vásárok jó ürügyet szolgáltatnak arra, hogy az amúgy ellógandós szombat vagy vasárnap délelőttöt hasznosan töltsük. A legrosszabb forgatókönyv pedig az, hogy üres kézzel érünk haza.



Panelben lakva is lehet gazda

Vannak dolgok, amelyeket csak őrületes erőfeszítéssel lehet egy tipikus budapesti bérházi lakásban csinálni. Egy nyárnyi balkonládás paradicsomtermesztési kísérlet után beláttam, hogy a kertészkedés is ilyen. Vannak növények, amelyek egyszerűen nem érzik jól magukat a hatodikon, cserépben.


Ha kevésbé lennék lusta, folytathatnám a kísérletezést egy közösségi kertben. Lehetne saját parcellám, ültethetnék olyan paradicsomot, amely nem akar felfelé futni – ez volt az első kísérlet másik hibája –, és persze járhatnék ki üres óráimban locsolni, meg hizlalni a jószágot a tekintetemmel.



Lemaradni nem nagyon lehet róla: a Kortárs Építészeti Központ a közeljövőben három új kert kialakítását tervezi. A budapesti kerületek egy részében pedig már most is van olyan hely – lista, térkép erre – és közösség, ahová el lehet menni tanulni. Nem annyira egyszerű, mint hazafelé beugrani a zöldségeshez, de sokkal izgalmasabb.


Ne csak a liftben beszélgessen a szomszédaival!

Egy éve még csak a startupversenyek kedvence volt a Miutcánk.hu, de mostanra úgy tűnik, megnőtt a helyi közösségeket összekötni vágyó oldal lélekszáma. Regisztráció után pár perc múlva már küldte is a levelet, hogy a környékemen laknak annyian, hogy kapjunk egy saját üzenőfalat. A jellemzően húszas, harmincas felhasználók pedig meg is töltötték a falat tippkéréssel, ismerkedéssel.


Így néz ki az oldal, mielőtt megnyílna az utca


A közösség már odáig is eljutott, hogy sörözéseket szervez. Ennél jobban semmi sem bizonyítja azt, hogy a Miutcánk tényleg az első dolog, amire regisztrálni kell, ha az ember új helyre költözik.


Ne maradjon ki egy dobásból se!

A Catan telepesei című táblás stratégiai játék első, 2005-ös magyar kiadása óta pont tíz év telt el. Ez alatt a magyar társasjáték-rajongók tábora óriásira nőtt, már egy budapesti kerületet vagy kisebb vidéki várost is megtöltenének. (És milyen kerület lenne az!)


közösségek, társasjáték


Akinek nincs stabil csapata, amelyet össze lehet hívni egy-egy estére, az a Játszóház nevű, Facebookon szerveződő közösségben találhat partnereket. A csoport nyitott már játékos kávézót, de azon kívül is összejönnek a hét több napján. A múlt héten például négy este is lehetett társasjátékozni különböző szórakozóhelyeken, de volt már olyan hét is, amelyiken öt estére sikerült összejövetelt szervezniük.


Lerakni egy bográcsot

Restaurant day – ami nagyjából a lakáséttermek és az amatőr szakácsok napja – csak háromszor van egy évben, de az mindig bulinak számít. Ezen a napon bárki nyithat éttermet, ha meg tudja oldani a főzést, az ételek előkészítését, hűtést, tárolás, mosogatást és azt, hogy a nap végére ne essen le a lábáról.


Az étterem lehet otthon, lehet a parkban, lehet akár a Duna-parthoz rögzített stégen is, ami olyan jól látszik a BKV-hajóról. Az engedélyeket persze be kell szerezni, de a korábbi események térképeire mutogatva van mivel érvelni. Tervezgetni májusig van idő, akkor lesz legközelebb étteremnap. De most, hogy tavaszodik, bemelegíthetnek egy-egy grillezéssel.


közösségek, Dagadt Köcsög, futóközösség


Tömeg. Sport.

A közösségi futásokat – vagy a kezdőknek gyaloglást – szervező Dagadt Köcsög mozgalom egyértelmű budapesti sikertörténet. Moós Gergely 2010-ben, 124 kilósan kezdett rendszeresen sportolni, majd egy évvel később blogot is indított az életmódváltásról. Nem volt gyors a folyamat, de 2013-ban már egy hatszáz fős, egymást segítő, bátorító csapat vezéralakjaként mesélhetett arról, hogyan tudtak többen lefogyni a társaságból. A DK-sok most épp a Vivicittá félmaratonra készülnek fel együtt.


Futórendezvények korábban is voltak, a sportklub sem egy forradalmi ötlet. De tudnak korábbról egy olyan közösséget, amely eltámogatja, elcseszegeti odáig a tagjait, hogy ne adják fel? Na ugye.


Szóljon hozzá a Facebookon!