Messi, Ibra: beáldozták a válogatottságot?

Fotó: MTI/AP / Julie Jacobson

-

Zlatan Ibrahimovic biztosan, Lionel Messi egyelőre feltételesen visszavonul a válogatottságtól. Itthon Király Gábor és Gera Zoltán készül ugyanerre. Csalódottság, kiöregedés vagy észszerű döntések?


Két kontinens, két nagy focitorna, két nagy bejelentés. Az Európa-bajnokság csoportkörei után búcsúzó Svédország Zlatan Ibrahimovicot, a Copa Américán ismét döntőt bukott Argentína pedig Lionel Messit veszítette vagy veszítheti el a kudarc miatt.

Ibrahimovic a csapata utolsó csoportmeccse előtt jelentette be döntését azzal a kommentárral, hogy reméli, nem a belgák elleni mérkőzés lesz számára az utolsó az Eb-n. Nem így lett; a svédek nyert meccs nélkül, egyetlen ponttal zárták az E csoportot. Ibra így búcsúzott Franciaországtól és Párizstól is, hiszen klubjánál, a Paris Saint-Germainnél lejár a szerződése, a következő szezont már az Old Traffordon kezdi, a Manchester United játékosaként. 116 válogatott meccsen 62 gólt szerezve, 34 évesen döntött a befejezés mellett.



Az Ajaxot, a Juventust, az Internazionalét, a Barcelonát és a Milánt is megjárt támadó a svédekkel a csúcs közelébe sem jutott soha. Tizenkilenc évesen került a válogatottba, de negyeddöntőnél többre egyszer sem futotta közös erejükből sem vb-ken, sem Eb-ken: egyedül a 2004-es Európa-bajnokságon jutottak el a legjobb nyolc közé. A többi tornán vagy kihullottak a csoportkörök után, vagy a nyolcaddöntőkben véreztek el, de például a 2014-es vb-n nem is szerepeltek.

Eközben klubszinten minden lépése jó döntésnek tűnt, hiszen csapataival sorra nyerte a bajnokságokat, nemzeti szuperkupákat; igaz, a Bajnokok Ligája serleget tizennégy szezon után sem emelhette a magasba.



Visszavonulásának bejelentését valószínűleg előre eltervezte. Baky Dániel sportpszichológus szerint nem véletlen, hogy a legnagyobb focisták általában valamilyen nagy tornához vagy egy mérföldkőhöz – százhuszadik, százötvenedik válogatott meccs – kötik az ehhez hasonló döntéseket: „Ezek jól kezelhető dátumok, melyek egyfajta célként jelenhetnek meg a sportoló életében. Fel lehet készülni az eseményre, így ennek mentén jól felépíthető a visszavonulással kapcsolatos célrendszer. Emellett főként az évfordulóknak, a megvívott mérkőzések számának lehet szimbolikája, ezek a karrier kerekségét jelképezhetik.”


Lionel Messi esetében azonban egy meglehetősen váratlan vagy annak tűnő döntésről van szó. Az argentin válogatott az idei Copa América döntőjében büntetőkkel kapott ki Chilétől. Így a 2007-es, valamint a tavalyi torna után idén is be kellett érnie az ezüstéremmel, csakúgy, mint a 2014-es világbajnokságon, ahol elvesztette a németekkel játszott döntőt.

Frusztráló lehet, hogy a válogatottal sosem ér fel a csúcsra, miközben a Barcelonában egyedül és a csapattal is brillírozik: bajnoki címek tucatjaihoz jön négy BL-győzelem, öt aranylabda és további megszámlálhatatlan mennyiségű elismerés.


Bezzeg Barcelonában fut a szekér


Ami azonban Európában áldás, az otthonában súlyos teherként nehezedik a vállára. A sportpszichológus úgy látja, Messi helyzete többszörösen összetett, a tehetségéből, karrierjéből és nemzetiségéből adódóan.

„Argentína a világ egyik legnagyobb futballnemzete, olyan nagy múltbéli alakokkal, mint Diego Maradona vagy Mario Kempes. Messit a világbajnokságok és a Copák után rendszeresen előveszik, elemzik a teljesítményét, játékát, hatalmas az elvárás vele szemben. Mindenki tőle várja a sikert, a győzelmet, a kupákat. Ez okozhat egyfajta teljesítményszorongást nála, habár alapvetően nem tartom Messit szorongó sportolónak – mondja Baky Dániel, aki szerint a legvalószínűbb, hogy olyan tényezők vezettek a visszavonulásról szóló döntéshez, amelyeket csak az argentin válogatott tagjai ismerhetnek. – Nem látunk bele a körülményekbe, nem tudjuk, hogy a szövetségi kapitány milyen hangulatot teremt az öltözőben, az edzéseken, nem tudhatjuk, hogy egyáltalán mennyire látnak jövőt a válogatott előtt ezek a futballisták.”



A szakértő ugyanakkor úgy véli, mindkét világklasszis esetében a klub- és egyéni érdekek kerülhettek előtérbe, amikor úgy határoztak, hogy feladják a nemzeti válogatottat: „Ők tudják, mi a csúcs számukra, könnyen elképzelhető, hogy mindketten úgy látják, nagyobb esélyük van a klubjukkal Bajnokok Ligáját nyerni, mint mondjuk a válogatottal világ- vagy Európa-bajnokságot, Copa Américát. Lehet, hogy egyszerűen arról van szó, hogy minden erejüket és tudásukat a nagyobb sikeresélyeket tartogató klubfocira akarják fordítani.”


Magyar sztárok

A magyarok kiváló Eb-szereplése után a hazai válogatottnál is felmerült a nagy öregnek számító Király Gábor és Gera Zoltán visszavonulásának lehetősége.

A pletykákat azonban egyelőre senki sem kommentálta, így a sportpszichológus is csak találgatni tud: „Hangsúlyoznom kell, hogy nem látok a sportolók fejébe, nem ismerem őket, így csupán az eddigi tapasztalataimra tudok támaszkodni. Elképzelhetőnek tartom, hogy mindketten a csapat szereplésétől tették függővé további pályafutásukat. Lehet, hogy visszafogottabb sikerek esetén mindketten befejezték volna karrierjüket a válogatottban, de a társaság jó szereplése adhat egy újfajta lelkesedést nekik.”


Hungary v Portugal - Group F: UEFA Euro 2016

Gerát ünneplik a társak a portugáloknak lőtt gólja után


Az élmények és tapasztalatok mellett azonban további fontos tényező az életkor. A kapusok általában tovább pályán maradnak, mint a mezőnyjátékosok, általánosságban pedig „elmondható, hogy a futballistáknál a húszas évek eleje-közepe számít a fizikai csúcsnak. Mentálisan viszont néhány évvel később vannak erejük teljében a játékosok, tehát a karrier közepe valahová 25-30 éves kor közé tehető. Furcsán hangzik, de efölött fizikailag már egyfajta hanyatlás következik. Ez persze minden esetben egyénfüggő, nagyban számítanak az adottságok."

Az biztos, hogy Királynak és Gerának is meg kell várnia, hogy az élmények leülepedjenek bennük, hogy tisztán lássanak. A sportpszichológus szerint azt nekik kell tudniuk, hol van az a pont, ahol méltósággal tudják abbahagyni.