Mennyit érnek az új magyar oligarchák?

Fotó: DPA / Alexander Heinl

-

Hiába jut Magyarországra egy főre vetítve az egyik legtöbb uniós forrás, a pénzek elköltését körülövező korrupció miatt továbbra “szégyenletes a lemaradásunk” a többi tagállamtól. Gond az is, hogy a visszaélések miatt olyan oligarchákat termel az ország, akik a nyugati, piaci alapú versenyben két percig sem állnák meg a helyüket - hangzott el a Transparency International Magyarország üzleti reggelijén.


Az egy főre jutó támogatásokat nézve Magyarország az egyik legnagyobb haszonélvezője az uniós támogatási rendszernek. Ez az agrártámogatások nélkül 8000 milliárd forintot jelent a 2020-ig tartó időszakban, amit a tervek szerint 2019-ig kipörgetne a kormány. Sokatmondó adat, hogy a közbeszerzések 60 százalékát a kormány uniós forrásból fedezi. „Éppen ezért ma itthon nem lenne sem növekedés, sem állami beruházás, ha ezek a pénzek nem jönnének hazánkba” - mondta Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója. Kiemelte: a közbeszerzéseket érintő szabályozás alapvetően nem rossz, ám a gyakorlat minden európai gyakorlatnak ellentmond, az a korrupció melegágya.


Személyre szabott pályázatok

2007 és 2013 között mintegy 8200 milliárd forint értékben 63 ezer fejlesztés zajlott le Magyarországon az uniós forrásoknak köszönhetően - mondta Nagy Gabriella, a Transparency International Magyarország közpénzügyi programjainak vezetője. Szerinte akkora mértékű forráshoz jut hazánk, amit nehéz hatékonyan elkölteni, a kormányok fő célja pedig nem is ez, hanem, hogy egyáltalán el tudják költeni az összes forrást.

Nagy ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az ellenőrzések végrehajtása főképp a tagállamok felelőssége, az EU legfeljebb a kirívó eseteket tudja kiszúrni. Ide kapcsolódik, hogy a szigorúbb ellenőrzés lassíthatja a projektek kiválasztását és megvalósítását, így, főképp a költségvetési időszak végén előfordulhat, hogy visszafogják ezeket a vizsgálatokat.

A rendszerben kódolva van a súlyos korrupciós kockázat, ilyen például a túlárazás. Eszerint a TI saját számításai szerint a projektek 90 százalékánál legalább 20-25 százalékkal több pénzt adnak egy célra, mint amennyit a piaci árazás indokolna. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden túlárazás korrupciót rejt, de sokatmondó az adat - vélte Nagy. Szerinte sok problémát okoznak az indokolatlanul kiválasztott fejlesztési célok, de általánosan elterjedt a közbeszerzések testreszabása, azaz, hogy egy cégre írják ki a feltételeket, ahogy jellemző a közbeszerzési eljárások finomhangolása is, a piac korlátozása céljából - ez utóbbi esetekben általában ugyanaz a 3-4 cég nyer a hasonló kiírásokon.

Sokatmondó adat, hogy itthon a közbeszerzések 14 százalékát hirdetmény nélkül írják ki, míg az EU-ban ez az arány mindössze 4 százalék, ahogy az is, hogy amíg itthon az esetek 36 százalékánál volt csak egy benyújtott pályázat, addig az unióban ez 21 százalék volt. Ezek után nem meglepő, hogy Magyarország sereghajtó, ha azt nézzük, hogy átlagosan 3,5 jelentkező van a közbeszerzésekre - az uniós átlag 5,4.


Érdem nélküli oligarchákat termelünk

A legélesebb konfliktus az EU-n belül általában a hétéves költségvetés elkészítése - mondta Balázs Péter, a CEU egyetemi tanára, korábbi EU-biztos. Ám egy ponton túl már nem az EU felel arról, hogy hogyan osztják el a pénzeket, hanem a tagállamok - emelte ki Balázs, aki szerint fontos kérdés, hogy mennyi pénz folyik el másodlagos, szükségtelen befektetésekre, miből képződik - akár nem megszolgált - jövedelem, milyen fenntartási költségek vannak. Példaként elmondta előfordult már, hogy Bulgáriában létrehoztak egy kutatólaboratóriumot, ám hozzá kutatót közel s távol sem találtak.

A probléma, hogy rengeteg pénz folyik el fölösleges dolgokra: formálisan ugyan megfelelnek a követelményeknek, ám olyan célokra költik, amire nem feltétlenül van szüksége az adott országnak. Ez alapvetően nem korrupció, ám ha a szükséges megvalósíthatósági tanulmányt a haver írja, akkor már az - emelte ki Balázs.

Szerinte az új uniós tagállamok, így Magyarország nem volt felkészülve ekkora mennyiségű pénz befogadására. Amikor 1998-ban elkezdődtek a tárgyalások, akkor rögtön az elején látni lehetett, hogy ebből csatlakozás lesz, ez biztos volt politikailag. Ekkor kellett volna egy új gazdaságfejlesztési tervet készíteni, nem pedig az EU-ra várni, hogy mire kaphatunk pénzt. Ez azonban nem valósult meg, így ennek is köszönhető, hogy az új statisztikák szerint Magyarország legnagyobb része a fejlettséget tekintve még mindig az uniós átlag alatt áll. „Leküzdöttük magunkat Lengyelország szintjére, alig maradt már mögöttünk ország” - mondta Balázs, aki szerint korábban sokkal jobb helyezéseket értünk el, a mostani helyzetet szégyenteljes lemaradásnak nevezte.

Az ok részben az, hogy sok uniós pénz kerül a “politikai barátság” köreihez, úgy, hogy a hatalom törvénybe ágyazza az ezt megalapozó szabályokat. Ez azonban eltorzítja a társadalmi struktúrákat, érdem nélkül termel oligarchákat. A legnagyobb probléma, hogy ezek a vállalkozók két percig nem állnák meg a helyüket a nyugati, piaci versenyben - vélte az egyetemi tanár.