Menni vagy maradni – magyar lakóhelyi dilemmák

Schuchmann Júlia

az MTA Regionális Kutatások Intézete munkatársa

A helyi önkormányzatok egyre kevésbé tudják kielégíteni a lakossági igényeket, de a hitelek is kihatnak a költözési szándékra.


A nyugat-európai nagyvárosokban már az 1970-es években lezajlott a tömeges lakóhelyi szuburbanizáció, azaz amikor a központi város népességének egy része, jellemzően középosztálybeli gyermekes családok, kiköltöznek a város környéki agglomerációs települések valamelyikére.

Magyarországon ez a folyamat csak az 1990 es évek elején gyorsult fel és a kétezres évtized közepén érte el a tetőfokát. A lakóhelyi szuburbanizáció korábban tapasztalt dinamikája - ahogy a nyugat-európai nagyvárosok, például Párizs esetében már a kilencvenes évek elején megtörtént – nálunk is lecsökkent. Új városfejlődési folyamatok vannak kialakulóban.

Az államszocializmusban nem volt teljesen szabad ingatlanpiac sem, ami lehetővé tette volna széles társadalmi rétegek számára a lakóhelyi mobilitást. Magyarországon a lakóhelyi szuburbanizáció a nyugat-európai nagyvárosokhoz képest tehát megkésetten, 1990 után dinamizálódott, elsőként a budapesti agglomerációban, majd a többi vidéki nagyvárosban. A budapesti agglomerációt Budapest főváros és a körülötte lévő 81 városkörnyéki település alkotja. Az agglomerációs övezet népessége 2015-ben 808 ezer fő volt. Magának a fővárosnak a népessége ebből 1,7 millió volt, az agglomeráció együttesen így pedig 2,5 millió főt tett ki.


Eladó szabad terület Törökbálint határában


Budapest lakosságszáma 1990 és 2001 között 12%-kal esett vissza, míg az agglomerációs övezetének népessége 20%-kal növekedett. A szuburbanizációt több tényező is mobilizálta, így a budapesti lakásprivatizáció, az új lakóingatlan-fejlesztések, a kertvárosi életforma iránti igény és a városkörnyéki települések érdekeltsége is. A városból kiköltözők továbbra is kapcsolódtak a városhoz, ott dolgoztak, tanultak, vásároltak, szórakoztak. A városkörnyéki településekre „rázúduló” kiköltözők számos helyi társadalmi konfliktus forrásaivá váltak. A kétezres évtized közepétől az agglomerációs települések önkormányzatai egyre inkább ellenérdekeltek a lakóhelyi szuburbanizációban, mert a növekvő lakosság infrastrukturális ellátásbeli igényét (óvodai, iskola férőhelyek, orvosi ellátás) egyre kevésbé tudták kielégíteni a csökkenő, helyben maradó adóbevételeik mellett.

2007-ben új trendek jelentek meg a budapesti agglomerációban. A főváros korábbi népességének csökkenése 2007-ben megállt, majd lassú növekedésnek indult. 2005-ben ez még 1 millió 697 ezer főt jelentett, 2007-ben 1 millió 696 ezret, 2014-ben 1 millió 744 ezret, 2016-ban pedig 1 millió 759 ezer lakost. Amíg 2003 és 2009 között Budapest lakossága mintegy két és fél százalékkal csökkent, s ugyanilyen mértékben nőtt az agglomerációs övezetben élők száma, addig 2009 és 2013-ban megfordult a tendencia, ha minimális mértékben is: 0,2 százalékkal nőtt a fővárosban élők, míg megközelítőleg ugyanennyivel csökkent az agglomerációs övezetben élők száma.

Ez a kismértékű, de tendenciózus növekedés elsősorban a pozitív migrációs egyenleggel és a főváros országon belüli migrációs (elsősorban munkaerőpiaci) vonzerejének növekedésével magyarázható.



A 2008-ban kezdődő gazdasági válság és a következményeként fellépő ingatlanpiaci krízis érzékenyen érintette a magyar háztartások amúgy is labilis jövedelmi és vagyoni helyzetét, így például 2011-ben a KSH vonatkozó kimutatásai szerint a magyar lakosság közel felének volt valamilyen hiteltartozása. Ez kihatott a költözési szándékokra is.

Több időpontban (2005-ben, 2010-ben és 2014-ben) végzett reprezentatív kutatások, amelyek a magyar nagyvárosi térségekben – köztük a budapesti agglomerációban – vizsgálták a költözési hajlandóságot, több érdekes jelenségre is rámutattak. Az itt élő megkérdezettek több mint háromnegyede nem szándékozik elköltözni aktuális lakóhelyéről. A költözni nem akarók aránya 2005-ben még 79 százalék volt, 2014-ben pedig már 84,6. Tehát a költözni szándékozók aránya is csökkenő trendet mutat. 2005-ben a megkérdezettek 15,1 százaléka szándékozott elköltözni, arányuk 2010-ben már 4 százalékra esett vissza (ami a válság hatásaival van összefüggésben). A 2014-es vizsgálat szerint a költözni szándékozók aránya kismértékben, de nőtt 8,9 százalékra. A kutatások arra is rávilágítottak, hogy a költözni szándékozók között az agglomerációs átlagnál magasabb arányban vannak azok, akiknek hiteltartozásuk van. A budapesti várostérségből elköltözne százból minden tizenegyedik lakos azok közül, akiknek van hitele, de további 9 százalékuk is azok közül, akik elköltöznének, de nincs lehetőségük. De a hitel nélküliek hét százaléka is el akar költözni, és 5,6 százalékuk is menne, de nincs rá lehetősége. A nyolc nagyvárosi térségben kicsit kisebb az elköltözési hajlandóság, de átlagosan e vidékekről csak minden ötödik ember akar elköltözni, és minden hatodik távozna, de nincs rá módja. A felvett hitel itt is inkább elköltözésre sarkall.



A jövőre vonatkozó tendenciák csak újabb kutatások alapján prognosztizálhatók, annyi azonban a jelenlegi trendekből megállapítható, hogy a budapesti agglomerációban élő népesség térbeli mobilitását több tényező is alakíthatja a jövőben: A lakóhelyi szuburbanizációt mindenképpen befolyásolja az egész ország általános gazdasági helyzete, a magyar gazdaság, a hazai és külföldi befektetések alakulása, ezzel szoros összefüggésben a lakosság jövedelmi viszonyainak alakulása, továbbá a jövőbeni lakóingatlan-fejlesztések, ezeknek a városokban és agglomerációs övezeten belüli koncentrálódása, továbbá az állami és privát pénzintézetek hitelezési lehetőségei, de a várostérségi lakosság lakóhellyel kapcsolatos igényeinek, preferenciáinak a változása is.

A kertvárosi életformával szemben egyre többen választhatják majd a városi létet. Annyi bizonyos, hogy a budapesti agglomeráció országon belüli gazdasági és népességi súlya tovább fog erősödni, hiszen már most is jól látszik, hogy az ország egyetlen pozitív migrációs együtthatóval bíró térsége a főváros és szűkebb-tágabb vonzáskörzete, hiszen ma ez a térség fejlődik az országban a legerőteljesebben, ide koncentrálódik a gazdasági és társadalmi fejlődés jelentős része.


Aki a témában részletesebben szeretne tájékozódni, itt elolvashatja az e cikk alapjául is szolgáló kötetet: A területi egyenlőtlenségektől a társadalmi jól-lét felé. (Szerkesztette Szirmai Viktória, Székesfehérvár, Kodolányi János Főiskola, 2015)


Ha megtehetné, elköltözne jelenlegi lakóhelyéről?


Igen
Nem

SZAVAZAT UTÁN