Menekültválság: a Közel-Kelet megtelt

Fotó: MTI/AP / Amel Emric

-

Ha az 550 millió lakosú Európai Unió félti az identitását 1,5 millió menekülttől, akkor mit szóljon Libanon, ahol nagyjából ugyanennyi migráns próbál túlélni, 4 millió helyi lakos mellett.


A népességhez viszonyított arányaiban az Európa felé áramló migráció eltörpül ahhoz képest, amelyet például a Szíriával szomszédos államok kénytelenek elviselni. Az ENSZ menekültügyi szervezetének legfrissebb kimutatása szerint az egykor 22 millió lakosú Szíriából az öt éve tartó polgárháború és az Iszlám Állam, valamint számos más terrorista csoport brutalitása elől menekülve 4,8 millióan hagyták el az országot. Ők „csupán” azok, akik át is lépték valamerre az országhatárt.

Az otthonaikból elüldözöttek száma ennél jóval nagyobb: az államon belüli menekültek legalább majdnem 8 millióan vannak, a segélyszervezetek adatai szerint az országhatáron belül 12,5 millión szorulnak azonnali, humanitárius támogatásra. Az öldöklésben eddig legalább 300 ezren vesztették életüket.



A legtöbb szír – érthető okokból – a legközelebbi és leginkább békésnek tűnő államba menekült: Törökországba. Ugyancsak az ENSZ jelentése szerint jelenleg 2,8 millió szír tengeti az életét a szír-török határ békésebbik oldalán. Jelen pillanatban 24 menekülttábort tart fenn Ankara, azonban a menekültek egy része nem ezekben, hanem a környező településeken próbál boldogulni – egyre kevesebb sikerrel.



A menekülttáborok működtetését az ENSZ és más nemzetközi szervezetek eddig is támogatták. Míg a táborok összköltségvetése tavaly nagyjából 5,5 milliárd dollár volt, csak az Európai Unió állt ebből 4 milliárdot, emellett az ENSZ különböző szervezeti élelmiszerrel, orvosi ellátással és gyógyszerekkel támogatták a menekültek elhelyezését.

Tavaly azonban kezdett kimerülni a külső támogatók kerete, így a török kormány drasztikusan visszafogta a menekültek ellátását, csökkentette a táborokban szétosztott fejadagokat, drótkerítések felhúzásával tették egyre inkább zárttá e sátorvárosokat. Az egyre nehezedő életfeltételek miatt sokan határoztak úgy, hogy a látszólagos biztonságukat feladva nekivágnak az Európa felé vezető útnak, de tízezrek döntöttek a hazaköltözés mellett - vállalva annak minden kockázatát.



A török helyzeten érdemben nem változtat, hogy az Európai Unió idén is vállalta a táborok fenntartásának támogatását. Ankara azonban – a tavalyi, Európába özönlő menekült-áradat után – még nagyobb zsarolási potenciállal rendelkezik az EU-val szemben. Erdogan elnök egyértelművé tette: ha az unió nem adja meg záros határidőn belül a törököknek beígért vízummentességet, akkor ismét szélesre tárja a táborok kapuit.

A 75 millió lakosú Törökország, bár komoly anyagi áldozatok árán, de képes kezelni a helyzetet. Ezzel szemben Szíria keleti szomszédja, az aprócska, mindössze 4 millió lakosú Libanon már rég kitehette volna a megtelt táblát. Bár az ENSZ adatai szerint „csak” egymillió szír menekült a szomszédos országba, a nemrég Magyarországon járt Paul Karam, a Caritas Lebanon igazgatója szerint a segítségre szorulók száma ma már eléri másfél milliót. A segélyszervezet vezetője arról számolt be, hogy Libanonban a szír menekültek mellett közel félmillió palesztin él táborokban és legalább ugyanennyi vendégmunkás dolgozik az országban.



A libanoni kormány – ezt Karam hatalmas hibának nevezte – kezdetben ellenezte, hogy táborokat építsenek a 2011 óta érkező szírek számára. Ennek következtében a legtöbb menekült ott húzza meg magát, ahol tudja: városokban, falvakban húzták fel a maguk bódévárosait, vagy mezőkön alakítottak ki kezdetleges közösségeket. Épp emiatt a menekültek ellátása, támogatása szinte megoldhatatlan, miközben immár mindennaposak a konfliktusok a migránsok és a helyi lakosok között. Bár mára a kabinet belátta, hogy rendezettebb körülményekre van szükség, ma már szinte lehetetlen menekülttáborokba „terelni” a háború elől menekülőket.

Több segélyszervezet is jelezte: ahol megépítették a táborokat, ott a libanoni vezetés visszatartja, megdézsmálja a menekülteknek szánt adományokat. Az egyik érintett település vezetője ezt elismerte, de szerinte a helyieknek is jár a segély.



Nem jobb a helyzetük azoknak, akik Jordániában kerestek menedéket. Az ENSZ szerint 655 ezren választották ezt az utat, ahol – a hivatalos szövegek szerint – több tízezres lakóegységekből (sátrakból) álló táborok várták a menekülteket. A jordániai királyság ugyanis azzal a feltétellel nyitotta meg határait a menekültek előtt, hogy azok kizárólag a számukra kijelölt táborokban élhetnek. Ennek ellenére az ENSZ segélyszervezetei szerint a migránsok 80 százaléka az általuk létrehozott és működtetett táborokon kívül élt évekig. A jordániai kabinet ezt tavaly elégelte meg, amikor a hadsereget vetette be annak érdekében, hogy a menekülteket a táborokba kényszerítse. Ennek során – állítja több szervezet jelentése is – válogatás nélkül deportáltak vissza embereket Szíriába.

Az ugyancsak belháború dúlta Irakban 250 ezerre becsülik a menekültek számát. A helyzet itt azonban speciális: elsősorban a Szíria északi, kurdok lakta vidékéről menekülnek az iraki autonóm kurd régióba, elsősorban a kurd kisebbség tagjai. Azonban ez messze nem számít békés vidéknek: a peshmergák (iraki kurdok) az egyik legkeményebb ellenfelei az Iszlám Államnak, azonban ennek ellenére sem sikerül minden menekülttábort megvédeniük. Az egyre gyakoribb, török támadások is nehezítik a hadműveleteiket, így előfordul, hogy egy-egy tábor a dzsihadisták kezére kerül – a menekültek, ha szerencsések, tovább folytatják ilyenkor a vándorlásukat.

A fenti arab államok mellett még Egyiptom veszi ki a részét a menekültek megsegítéséből, igaz, ezt az utat mindössze 115 ezren választották. Miután az elmúlt másfél évben sikerült a kairói vezetésnek megszilárdítani a hatalmát, a menekültek ellátásának megszervezése sem jelent különösebb kihívást. Egyiptom a jelen állás szerint képes kezelni a szír válságból eredő migrációs nyomást.


Beremend, menekülteket szállítanak busszal menekülttáborokba, migráció


Feltűnő, hogy az olajbirodalmak, a térség leggazdagabb arab államai nem veszik ki részüket a válság kezelésében – amiért a segélyszervezetek évek óta élesen bírálják őket. Kétségtelen, hogy több mint egymilliárd dollárnyi adományt dobtak már össze a menekültek támogatására, azonban ismerve Katar, Dubai vagy Szaúd-Arábia lehetőségeit, ez meglehetősen csekély összeg.

A szaúdi monarchia azzal utasítja vissza a kritikát, hogy – állításuk szerint – 2011 óta közel félmillió szírt fogadtak be vendégmunkásként. Emellett – ezt ugyan nem hangoztatják – a szír belháborúban erősen pártos, Aszad-ellenes álláspontot foglaltak el, olyannyira, hogy komoly összegekkel támogatják a rezsimmel szemben álló lázadó erőket. Ilyen helyzetben nem szívesen nyitnák meg a határokat, esetleges Aszadhoz hű erők beözönlésétől félve.