Meleg? Milyen meleg?

Fotó: AFP / CHRIS WILKINS

-

Újra itt a hőhullám. Ez mintha egyre gyakoribb lenne. Egyet találgathat, ki tudta először, hogy rossz ötlet szén-dioxidot engedni a légkörbe. Ha egy olajtársaságra tippelt, akkor nyert. A sztori viszont nem csak azért érdekes, mert olyan, mint egy megvalósult összeesküvés-elmélet.


Már 1981-ben tisztában volt a klímaváltozás tényével az ExxonMobile olajtársaság. A globális felmelegedés csak hét évvel később vált beszédtémává. Az ExxonMobile az elmúlt 27 évben dollármilliókat költött a változások tagadására és klímaváltozást természetes okokkal magyarázó tudósok támogatására.

Az Exxont akkor kezdték el érdekelni az üvegházhatást okozó gázok hatásai, amikor a nyolcvanas évek elején az Indonézia partjainál található Natuna gázmező kitermelését tervezgette a cég. Lenny Bernstein, a cég korábbi klímakutatója a következőt írta az Ohiói Egyetem alkalmazott és professzionális etikai tanszékének üzleti etikát feszegető kérdéseire:


Hatalmas földgázlelőhely, de a hetven százaléka szén-dioxid, ami a klímaváltozás legfontosabb okozója.

Lenny Bernstein


A lap szerint Bernstein további bizonyítékokat is bemutatott arra, hogy az Exxon tisztában volt a szénhidrogének és a klímaváltozás közti kapcsolattal. És azzal is, hogy a szénkibocsátás szabályozása rossz hatással lenne a nyereségre. Az Indonézia partjainál található széndioxidban is mező, ha kitermelik, a klímaváltozást tápláló források legfontosabb szereplőjévé vált volna. Az összes szennyezés egy százalékát adhatta volna a Natura mezőből kiszabaduló szén-dioxid.

Az Exxon nyilvánosan azonban a tagadta klímaváltozást: a Greenpeace szerint több mint 30 millió dollárt költött el a cég a klímaváltozást megkérdőjelező agytrösztök és kutatók támogatására. A cég szerdán azt nyilatkozta a Guardiannek, hogy most már elfogadja a klímaváltozás jelentette veszélyeket és nem támogat a felmelegedést tagadó lobbicsoportokat.

A cégnél harminc évig dolgozó Bernstein szerint az Exxon hét évvel a világ többi olajcége előtt felismerte a veszélyeket. A közbeszédbe csak akkor került bele a téma, amikor James Hansen amerikai klímakutató a szenátus előtt beszélt arról, hogy az üvegházhatást okozó gázok okozzák a felmelegedést, a gázok legfőbb forrásának pedig a szénalapú tüzelőanyagok számítanak.


„[A levél] azt mutatja, hogy az Exxon James Hansen 1988-as felszólalása előtt tudta, hogy a klímaváltozás valóban zajlik. Elfogadta valóságnak, ahelyett, hogy – ahogy azt a nyilvánosság felé tette – letagadta volna. Annyira elfogadta, hogy a döntéshozatalban és gazdasági előrejelzéseiben is számolt vele” – mondta Alyssa Bernstein, az Ohiói Egyetem etikai intézetének igazgatója. (A professzor nem rokona az exxonos Bernsteinnek, de legalább könnyű végleg összekeveredni az ügyben.)




A professzor szerint az ExxonMobile cselekedete mellett még a dohánygyárak tüdőrákkal kapcsolatos lobbitevékenysége is eltörpül. „Egy nagyságrenddel komolyabb erkölcsi vétség szerintem, mert a bolygó, az emberiség és a civilizáció jövője forog kockán” – mondta Alyssa Bernstein.

A levél az Aggódó Tudósok Uniójának (Union of Concerned Scientists) által nyilvánosságra hozott dosszié (PDF) részeként látott napvilágot, amelyben az olajcégek által terjesztett, az éghajlattal kapcsolatos hamis információkat gyűjtötték össze. Az Exxon mellett a BP, a Shell és a dollármilliárdos forgalommal rendelkező amerikai Peabody Energy szénbányászattal és értékesítéssel foglalkozó cég tevékenységéről is írnak.


Nicsak, ki kutat!

Az aggódó tudósok által nyilvánosságra hozott dosszié egy olyan névvel indít, amelyről már korábban is lehetett hallani. Dr. Willie (Wei-Hock) Soon, a nem emberi eredetű klímaváltozás kutatójaként lett ismert. Illetve azért, mert 2001 és 2011 között egymillió dollárnyi kutatói támogatást pályázott össze energetikai cégektől és a klímaváltozást tagadó tudósokat szívesen támogató Charles Koch republikánus milliárdos alapítványától.


Már a régi görögök is

Régebbi dokumentumot mindig lehet találni, ezt sikerült is hétvégén látványosan bizonyítani. Kiderült, hogy volt még legalább egy fontos pozícióban lévő ember az Egyesült Államok történetében, aki sejtette, hogy a széndioxidból probléma lehet. A Talking Points Memo ásta elő azt a levelet (PDF), amelyet Daniel Patrick Moynihan, Nixon elnök tanácsadója John Ehrlichmannak, a belső politikai tanácsadónak az üvegházhatást okozó gázokról 1969-ben.


Mostanra mindenki egyetért, hogy a légkör CO2 tartalma 25 százalékkal fog megnőni 2000-re. Ez hét Fahrenheit fokkal emelheti meg az átlagos hőmérsékletet a felszín közelében. Ettől viszont a tengerek vízállásának magassága tíz lábbal (3 méter - a szerk.) nőhet meg. Isten veled, New York! Isten veled, Washington, ha már itt járunk. Seattle-ről nincs adat.

Patrick Moynihan – 1969


Moynihan elképzelhetőnek tartotta, hogy a légköri por mérsékli a felmelegedést, vagy hatalmas emberi erőfeszítéssel sikerül azt kordában tartani. Az utóbbira példának a fosszilis tüzelőanyagok teljes feladását hozza. Mindenek előtt azonban a mérési technológiák fejlesztéség és a mérőállomások számának növelését – ekkor kettő volt – javasolja, ami meg is történt. Nixonra ma főleg a Watergate-botrány vagy a Holdra szállás miatt emlékszünk ugyan, de elnöksége idején jött létre például az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség.

A sztori érdekessége, hogy a szereplői nem tudósok, hanem politikusok, ráadásul a szemben álló nagy amerikai pártból. A demokrata Moynihan egészen 2001-ig politizált, a republikánus Ehrlichman viszont a Watergate-ügy után másfél évre börtönbe került, szabadulása után pedig a versenyszférában dolgozott tovább.


Mi vált valóra?

New York és Washington még megvan és a hét Fahrenheit foknyi emelkedés sem történt meg, azonban a felszíni átlaghőmérséklet azóta is kitartóan emelkedik. Ezen sem a klímakonferenciák, sem az egyre ijesztőbb jelentések, sem pedig a modernebb szűrőrendszerek és szigorúbb szabályozás nem javított. A NASA Goddard Űrközpontja által kiadott lenti grafikonon láthatják, hogy időleges visszaesések voltak, de a trend egyértelmű.


földfelszíni hőmérséklet gráf


Az épp zajló korszak ennek megfelelően kapott nevet: egyre gyakrabban hívják antropocénnek, mert a világ változásának legfőbb alakítója az ember (görögül antroposz). A szó a hatvanas évek óta létezik, de a 2000-es években vált igazán elterjedtté. A korszak kezdetére több tipp is van. A legközelebbi az ipari forradalom kezdete, amely komoly környezetrombolással és a légkörbe bocsátott ipari szennyezés megugrásával járt. Vannak azonban olyan vélemények is, hogy az antropocén kezdete a neolit forradalom, amely időszámításunk előtt 12 ezer körül történt. Emellett az az érv, hogy akkor kezdett kialakulnia mezőgazdaság, amely a környezet átalakításával, fajok kihalásával járt. Az International Anthropocene Working Group 1945. június 16-ára, a Trinity kísérleti atomrobbantás dátumára teszi a kezdőpontot, de természetesen ezt is vitatják.


Ha a korszakolási vitát félretesszük, a tények megmaradnak. A rendszeres hőmérsékletmérés az 1800-as évek legvégén kezdődött, a világ tíz legmelegebb évéből viszont kilenc a kétezres évekre esik. Ha pedig igazán aggódnak, akkor még azt is hozzácsaphatják, hogy a sarki jégsapka olvadása és a tengerek szintjének emelkedése gyorsabb annál, mint amit a klímamodellek jósoltak. Felmelegedés-ellenes csodafegyverek – magas légköri aeroszolok, napszemüveg a Föld elé, dzsungel-újratelepítés, hogy csak párat soroljunk – állítólag vannak ugyan a csőben, de még egyik sem tüzelésre kész.