“Megvan a lehetőség a susmusra a bírósági ügyelosztásnál”

Fotó: VS.hu / Zagyi Tibor

-

Reformokat és a bírósági hierarchia megtörését próbálja elérni néhány magyar bíró. Nem átlátható ügyelosztásra, a felső vezetést körülvevő szervilis és hízelgő emberekre, előre lezsírozott vezetői pályázatokra, belső kiskirályokra panaszkodnak, és azt mondják, hogy amikor tenni próbálnak valamit, akkor "véletlenül" alkalmassági vizsgálatot kapnak a nyakukba. Interjú Szepesházi Péterrel, a Budai Központi Kerületi Bíróság bírájával.


Mikor bánta meg először, hogy bíró lett?

A szakmában és az ügyfelekben mindmáig nem csalódtam, az igazgatásban, a vezetésben, a légkörben azonban igen. Arra figyeltem fel, hogy rossz látni, hogyan rendeznek a vezetők egy-egy belső konfliktust. Én ezekben sokáig nem voltam érintett, mégis kiderült, hogy sok vezető nem volt őszinte a beosztottakkal, nem mertek állást foglalni, amíg a felsőbb vezetés véleményét nem ismerték. Sok volt a kétértelmű mondat


Szepesházi Péter szerint ellenőrizhetetlen a rendszer.


A kilencvenes évek közepén négy bíró is komoly reformokat kezdett sürgetni. Velük kapcsolatban volt?

Akkoriban nem. Ravasz László bíró úrral négy éve ismerkedtem csak meg. Egy közös ismerősünk kapcsolt össze minket, miután mindkettőnkről tudott volt, hogy nem értünk egyet a hierarchikus, tekintélyelvű bírósági rendszerrel. Azért korábban is találkoztam az igazgatási rendszert kritizáló tanulmányokkal és ismertem a 97-ben öngyilkosságot elkövetett Ilonczai Zsolt munkáit is. Az ő halálában, sok egyéb mellett, benne voltak az igazgatás problémái és a reformvárakozások kudarcai. Aztán beteljesedett a negatív folyamat,


a bírói elit az 1997-es bírói önigazgatásnak csúfolt rendszer bevezetésével ellopta a rendszerváltozás után indult valódi igazságügyi reformot.

A négy reformer bíró közül kettőnél is pszichiátriai kezelésre volt szükség. Erre hivatkozással egészségügyi alkalmatlanság alapján arra kényszerítették őket, hogy lemondjanak bírói tisztségükről.

Van összefüggés?

A reformereket folyamatos retorziók, megaláztatások érték, volt, akit a családjával fenyegettek. Ravasz László ellen 2011-ben fegyelmit indítottak, 2012. tavaszán fel is mentették a bírói hivatal viselése alól. Végül a Strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz és az Alkotmánybírósághoz fordult, utóbbi vissza is helyezte hivatalába. Én pedig rengeteg szakmainak álcázott vizsgálaton vagyok túl, melyeken sokszor csak egy hajszál választott el attól, hogy alkalmatlanná nyilvánítsanak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy e vizsgálatokban néhány tisztességes bírósági vezető is részt vett, nyíltan nem, de jó szándékú szakmai érvekkel mellém álltak, miközben tudták, hogy mi van a háttérben.

Mi volt a közvetlen előzménye a 2012-es rendkívüli alkalmassági vizsgálatának ?

Az egész egy 2011. márciusi csoportvezető-választáshoz köthető. Akkor nem szavaztuk meg a vezetőség által javasolt személyt. Egy hétre rá összehívtak egy gyűlést, ahol számon kérték a döntésünket, én nem engedtem a '48-ból. Utána azt is felrótták nekem, hogy kapcsolatba kerültem Ravasz Lászlóval. Ezt követően, novemberben rendelték el a rendkívüli alkalmassági vizsgálatot. Írtunk közösen egy reformkoncepciót Ravasz Lászlóval, amit a belső levelezőrendszeren keresztül kiküldtünk minden magyar bírónak. Utána Baka András hivatalvezetője, Matheidesz Ilona megszüntette a “küldés minden bírónak” gombot és jött a vizsgálat is. Ennyi időbeli egybeesés alapján gyanítható, hogy nem feltétlenül arról volt szó, hogy kíváncsiak voltak a szakmai teljesítményemre.

A reformelképzeléseik egyik fő pontja a jelenlegi ügyelosztási rendszer kritikája volt.

A végcél az, hogy bármelyik felperes, alperes, vádlott, ha rámegy az adott bíróság honlapjára, rövid tanulmányozás után meg tudja állapítani, hogy azért azt a bírót vagy bírói tanácsot kapta, mert az következett és nem volt susmus.

Miért, most van susmus?

Ezt nem állítom, de ellenőrizhetetlen a rendszer, a lehetőség megvan. Inkább arról van sok helyen szó, hogy az adott bírósági vezető kedvence könnyebb ügyeket kaphat.

Mi lenne a megoldás?

Németországban jól működik az ügyelosztás, de a Fővárosi Munkaügyi Bíróság rendszere is minőségi volt 2011-ben, úgyhogy remélni lehetett, hogy lesz változás. (A Fővárosi Munkaügyi Bíróság korábbi elnöke, Handó Tünde ma az Országos Bírósági Hivatal elnöke – a szerk.)


Mit tehet meg a bíró, amivel még nem sérti a politikai tevékenység tilalmát?


A 2011 végétől számított igazságszolgáltatási rendszer megújulása nem hozott ebben és sok minden másban előrelépést?

De, kezdetben valami elindult. Most a vezetők jobban kíváncsiak a bírák véleményére. A lentről felfelé és a fentről lefelé történő kommunikációt kifejezetten ösztönzik, a bírák egymás közti véleménycseréjét kevésbé, bár úgy tudom megint létezik a “levél minden bírónak” funkció. De azt gondolom, több és gyorsabb reform kellene. A 2011 végi két fontos törvény a bírák jogállásáról és javadalmazásáról és a bírósági szervezetről szerintem egy nagyon jó félfordulat. Mi reformerek joggal bíztunk Handó Tündében és rövid ideig Darák Péterben. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság nagyon jól működött a modernitásban, a demokratikus alapelvek betartásában. Sajnos egyelőre hosszabb az a lista, hogy mi nem történt meg. Illetve azt is gondolom, hogy túlzottan sok szervilis és hízelgő ember veszi körül a felső vezetést.

Hibás az értékelési rendszer?

A bírói értékelés egy kulcskérdés. Jelenleg sajnos nagyon szubjektív. A vizsgálatot végzők gyakran azt várják el, amit a saját bírói ügykezelésükben helyesnek tartanak. Az esetek 90 százalékában ez jó szándékú, de mégsem elfogadható. Szerintem főként objektív mérőszámok alapján kellene megítélni egy-egy bíró teljesítményét. Egy elsőfokú bíró esetében nem lehet erősebb tényező, mint hogy a döntéseinek hány százaléka emelkedett fellebbezés hiányában jogerőre.

Két általános etikai állásfoglalást kértek az Országos Bírói Tanácstól a tisztességes eljáráshoz való jog szándékos vagy súlyosan gondatlan megsértésének és a vezetői fegyelmi jogkör gyakorlásánál a kivételezés etikai vonatkozásairól. Miért pont most?

Mert nem szorultak kellő mértékben vissza a Lomnici-Baka-korszak anomáliái e téren. Akkoriban rendszeressé vált, hogy a “mi kutyánk kölykének” többet szabad. Vagy, ha már nem is szabad, akkor is csak kis büntetést kapjon.

Mi az a több, amit egyeseknek szabad, másoknak nem?

Jó példa erre a határidőkkel kapcsolatos késedelmek. Az ún. nagyítéletekkel minden bíró elkésik néha, 2012 előtt a rossz munkafeltételek miatt ezt tudomásul is vették, de volt és van, akire csak később szóltak rá. Van, aki jobb jegyzőt kap, kevésbé súlyos ügyeket tárgyal, kivételeznek vele. Most a munkafeltételek kétségtelen javulása ellenére a szigor nem arányosan nagyobb, hanem azt jóval meghaladó.

Mi volt a válasza az OBT-nek? Született állásfoglalás?

Nem. Arra hivatkoztak, hogy tartalma szerint konkrét személyek ellen irányult a két etikai beadvány, ezért érdemben nem vizsgálták. Többre jutott az a beadványunk, amelyben azt kérdeztük, mit tehet meg a bíró, amivel még nem sérti a politikai tevékenység tilalmát. Hiszen, ha bármilyen közéleti témáról beszélgetek, az már rögtön politika. Ravasz László felmentésének is az egyik fő pontja volt, hogy a politikai tevékenység tilalmát megszegte, miközben végig az igazságszolgáltatás kívánatos reformjáról beszélt.

Reformötletek, beadványok – mit vár ezektől?

Nem merném azt mondani, hogy a mostani vezetés alatt megoldódnak a dolgok, de remélem, hogy legalább nem lépünk vissza és megőrizzük a létező eredményeket. Attól semmi nem válik jobbá, hogy néhány befolyásos bírósági vezető, olykor egymással is marakodva, uralja az egész igazságszolgáltatást. Elég lenne csak kiegészíteni a jó alapokon lévő jogállási és szabályozási törvényt. Szigorúbbnak kellene lenni az Országos Igazságszolgáltatási Tanács-rendszerből megmaradt rossz hagyományokkal szemben, e vonatkozásban nem elég az egyes jó kézzel kiválasztott vezetők teljesítménye, az nem helyettesíti a további alkotmányos garanciákat. Fontos lenne a fenntartott véletlenszerűséget, összeférhetetlenségi szabályozást, belső fékeket és ellensúlyokat több helyen bevezetni a törvénybe.

Fenntartott véletlenszerűség?

Ez a nyugati közigazgatásnak is új, Hollandiában részben már működik. Olyan véletlenszerű eljárásokat, mechanizmusokat vezetünk be egy nagy szervezet működésébe, amivel gátoljuk az eleve eltervezhetőségét annak, hogy bármelyik vezető uralja a szervezetet. Így például a jövőbeni riválisa ellen fegyelmi eljárást indítani kívánó törvényszéki elnök fegyelmi kezdeményezését az elnöki pályázat kiírását megelőző időszakon belül egy minden év január első hetében kisorsolt másik megye törvényszékének a jövőben zömmel nem vezetőkből álló bírói tanácsa jóváhagyásához kellene kötni.

Nem érdeke a változtatás a bírói karnak?

A szakmai értékelésről hallottam sok olyan bírói véleményt is, miszerint “úgysem lehet olyan objektív mércét csinálni”, miközben a finneknek sikerült. A múltkor volt egy beszélgetés a Kúria három kollégiumvezetőjével. A Polgári Kollégium első embere, Wellmann György egészen őszinte volt, azt mondta, hogy mire pályázatot írnak ki a Kúrián, nekik már van elképzelésük a személyről. Fejlettebb országokban ilyen mondat nem hangozhatna el. A XX. század első feléig egy egyetemi tanszéken működhetett, hogy a professzor kineveli a neki tetsző, fejlődésre képes, alázatos tanítványt utódnak. Sajnos ez a gondolkodás uralja a szervezetet. A politikától való szervezeti függetlenség kevés, a belső kiskirályoktól legalább annyira félteni kell az egyéni bírói függetlenséget, sőt aki átélte a feudális OIT-rendszert, az tudja, hogy jobban. E körben több erőfeszítésre van szükség.



Az OBT állásfoglalása:

Szepesházi Péter és Ravasz László azt kérték az Országos Bírói Tanácstól, hogy az állapítsa meg, hogy nem ütközik az Etikai kódex rendelkezéseibe, ha bíró hallgatóként/felszólalóként vagy meghívott előadóként részt vesz nem párt, nem pártalapítvány, saját bevallása szerint párthoz nem kötődő szervezet által szervezett és nem közvetlenül pártpolitikai témájú szakpolitikai vagy általános politikai, de nem pártpolitikai közéleti eseményeken, így nem értékelhető a bíró terhére a nem tiltott, általános politikai témák közé tartozó külpolitikai, történelmi, emberi jogi, alkotmányjogi tárgyak, gondolatok, utalások, minősítések, az igazságszolgáltatással kapcsolatos nézeteinek kifejtése, az ezzel kapcsolatos eseményeken történő részvétel. Arra voltak kíváncsiak, egy bíró elmehet-e a Budapest Pride-ra, vagy felszólalhat-e a Kádár-rendszer és az igazságszolgáltatás összefüggéseiről szóló történészkonferencián, esetleg a székely autonómia melletti egyik tüntetésen.

Az OBT állásfoglalása szerint „általánosságban véve nem tiltott, hogy a bíró véleményének hangot adjon. E jogával azonban csak úgy élhet, hogy azzal a bírósági szervezet tekintélyét nem veszélyeztetheti, az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat nem sértheti.” A bírói tanács véleménye szerint a bíráknak tudatosan törekedniük kell annak elkerülésére, hogy véleményük kinyilvánításával „másokat aktuálpolitikai jellegű vagy kétes következtetések levonására indítson”.

Elvárható, hogy a bíró magánemberként csak olyan ügyeket támogasson nyilvánosan, melyekkel a bírói függetlensége, elfogulatlansága, befolyásolhatatlansága a bírói útra tartozó egyetlen ügyben sem válik megkérdőjelezhetővé – olvasható az OBT állásfoglalásában.