Megválogatom azt, hogy kinek segítsünk

-

Lukács Andreát és Müller Tamást a startup világban főleg a kifejezetten a női startupoknak létrehozott megmérettetésről, a Women Startup Competition-ről ismerhetik. Pedig egész évben dolgoznak azon, hogy minél több fiatal merjen belevágni élete nagy kalandjába: álmainak megvalósításába.


“Az a baj, hogy a nagyvállalati szegmens vagy nem tudja megcélozni a fiatalokat, vagy nem tudja megfizetni őket. Mégis hogyan versenyezhetnének a Disney-vel, ahová félmillióért veszik fel az embereket azért, hogy gyártsanak valamilyen szöveget, meg tartalmat normális körülmények között. A magyarok nem tudják ezt a szolgáltatást nyújtani” - magyarázza Müller Tamás, aki maga is startupper volt, ma pedig már leginkább mentorként működik. Szerinte éppen az előbbiek miatt az egyik járható út lehet a startup világ, ahol szükség van a fiatal tehetségekre és energiáikra és ahol tudnak is velük mit kezdeni.

Tamás és Andrea alapvetően a Women Startup Competition szervezésével foglalkozik, ám év közben sem tétlenkednek. Ötletgyártó, ötletgeneráló, fiatal ötletgazdák egymásra találását segítő úgynevezett hackathon eseményeket visznek különböző egyetemekre. “Szegeddel, Debrecennel, Péccsel és az ELTE-vel dolgozunk együtt. Egyszerűen elmegyünk az egyetemekre elmagyarázni a fiataloknak azt, hogy milyen esélyeik és lehetőségeik vannak. Mert igen is vannak. Találkoztunk például olyannal, aki világéletében drónokat szeretett volna építeni, de nem tudta, hogyan fogjon hozzá. A tanárai azt mondták, hogy alapítson egy céget, de erre nem volt több milliója. És igazából nem is erre kellett volna koncentrálnia. Hiszen rengeteg lehetőség van arra, hogy olyanokat találjon, akivel tud közösen gondolkodni, alkotni és aztán befektetőket is találni. Na ebben segítünk mi” - mondja Tamás.

A cél pedig nem kicsi: “a következő vállalkozói generációt szeretnénk előkészíteni. Hogy legyen valaki az inkubátorokban, hogy felszínre törjön a vállalkozói kedv. Ezért tartjuk a női startup képzéseket is. Itt olyan alapvető dolgokat magyarázunk el, minthogy egy üzleti modell nem feltétlenül kell, hogy 100 oldalas legyen. Elég 2 nagyon erős, nagyon átgondolt és jól megfogalmazott oldal is. A legfontosabb ugyanis az, hogy valaki el tudja mondani normális azt, hogy mivel is foglalkozik. Ezzel pedig már el lehet indulni.”

“Gyakorlatilag ez az ún. pitch” - teszi hozzá Lukács Andrea, aki a “hiteles női hang” ebben a projektben. “A pitch pedig nem más, mint a rendelkezésedre álló 2 perc. Lehet, hogy itthon egy befektetőnek véletlenül lesz valamikor fél órája rád és arra, hogy meghallgassa az ötletedet, de külföldön biztos, hogy nem. Márpedig a legsűrűbb és legműködőbb befektetői közeget nem itthon találod meg. Ezért ebbe a két percbe bele kell, hogy férjen a lényeg, amely segítségével átmegy a sztori”. Müller Tamás azt mondja, hogy nem lehet mindenki “CEO-típus, de addig minden vállalkozó-jelöltnek, minden csapatnak el kell jutnia, hogy találjon legalább olyan három embert, aki azt mondja az ötletére, hogy használná és akár fizetne is érte.” Vagyis át kell adni úgy a vállalkozás ötletének üzenetét, hogy az legalább teoretikusan életképesnek tűnjön. Aztán pedig el kell adni az ötletet és ezt nem fogja helyettük megtenni más. “Lehet, hogy az elején bénázni fog és lecsapja a telefont, mert hülyeséget mondott, de egy idő után belerázódik. Ugyanis megvan benne az a hit és szenvedély, amely segít abban, hogy átmenjen az üzenet. Az első kört senki nem fogja megtenni helyettük. Ez az alapja mindennek”.

Vagyis, ha egy ötletgazda nem tud követőket toborozni, akkor nem fog menni az egész. Andrea és Tamás ebben segít. Szerintük fontos az is, hogy ne csak Magyarországban gondolkozzanak a fiatalok. Itt ugyanis lehet, hogy könnyebb elindulni, mint külföldön (például az alacsonyabb költségek miatt), de a piac elég korlátolt.

És hogyan is segítenek ők a gyakorlatban? “Az egy jó irány, ha valaki eljön egy hackathonra, ahol érvényesülhet az ötlete. Mondjuk úgy, ha a többieknek is tetszik. A másik lehetőség az, hogy vannak félnapos képzéseink és akkor oda eljön. Egész évben tartunk ilyeneket” - mondja Tamás, hozzátéve azt, hogy sokszor már az is segít, ha valakinek egyszerűen csak annyit mondanak, hogy menjen szépen haza és gondolkozzon el azon, hogy egyáltalán mi is a kérdés. “Azt szoktam mondani, hogy állítson össze egy egyoldalas dolgot - erre van egy segédletem - vagyis egy ún. one pagert. Ebből látszik, hogy meg tudja-e fogalmazni, hogy mi az ő terméke, mi az ő szolgáltatása. Kicsit összeszedi a gondolatokat és már el tudja dönteni, hogy neki min kell gondolkoznia és mi a következő lépcsőfok.”

Volt már olyan a félnapos mentorprogramon, akinek egy sikeres üzlete működött Debrecenben. A nehézséget az jelentette, hogy megjelent egy konkurens és nem tudott vele mit kezdeni. “Nekünk csak annyi volt a dolgunk, hogy rávilágítsunk arra, hogy érdemes szétnéznie külföldön. Ott ugyanis meg tud úgy erősödni, hogy a hazai konkurens nem okoz majd problémát. Sok esetben elég egy ötlet ahhoz, hogy segítsünk valakinek a megakadt folyamatokban.”

Andrea ehhez még hozzáfűzi, hogy “az elején még csak az ötletekről beszélgetünk. Hogyan kell eladni, prezentációt készíteni és hogyan talál társakat, hogyan tudja ezt promózni”. Ha valaki csapattársakat keresne, akkor segítenek neki abban hol talál különböző meetupokat és rendezvényeket, ahol minél több embernek el tudja mesélni a történetét.

Tudják, hogy miről beszélnek, hiszen ők is így indultak neki az egésznek. Tamás például a főiskola után otthagyta a biztos tanári állást. “A haverokkal összeköltöztünk egy lakásban azért, hogy reklámügynökségeket hívogassunk és próbáljuk nekik eladni a Média Ász digitális oldalát”. Maguk is meglepődtek, amikor ezért pénzt is kaptak. Nappal telefonálgattak, este buliztak. Aztán irodát béreltek. Később Tamás szétnézett multi környezetben is. “Kíváncsi voltam, hogyan működik ez az egész. Végigjártam egy-két ügynökséget is, közben végig ott voltak a saját vállalkozásaim is, ahol ki tudtam élni a kreativitásomat”.

Azt mondja, hogyha az ember saját vállalkozást csinál, akkor meg tudja válogatni azt, hogy kivel is dolgozzon. Abban ugyanis “már nincs semmi kihívás, hogy megpróbáljam eladni huszadjára a tizenhatodik mosóport.” Nincs ez másként itt sem. Olyanoknak segítenek, akikben látnak fantáziát, akik ügyébe “bele tudunk állni, akár úgyis, hogy áldozatot vállalunk. Ez óriási szabadság és lehetőség is egyben, hogy megválogathatom azt, hogy kivel dolgozzunk együtt és kinek segítsünk”.

Andrea szerint kutyakötelességük támogatni az újító szellemű, izgalmas és életképesnek tűnő törekvéseket. “Ha nem tesszük, akkor mehetünk megint szarvasmarhákat tenyészteni és kihajtani őket a bécsi vásárba.”

Ebben a szellemben találta ki Tamás a Women Startup Competitiont. Látta ugyanis azt, hogy a piaci trendek szerint továbbra is nagyon kevés a női vállalkozás, női befektetőkből meg aztán még kevesebb van. Ugyanakkor a nők 50 százalékkal jobban érvényesülnek a piacon, tehát sikeresebbek. “Kevesebben vannak, de hatékonyabbak. Nem is volt kérdés, hogy ezzel foglalkozni kell”.

A negyedik verseny most már azt mutatja, hogy ez egy jó irány. “Igyekszem ezeket a 90 százalékban férfi aggyal megáldott befektetőket segíteni abban, hogy megértsék a női gondolkodást. A női startupokat pedig segítjük abban, hogy el tudják mondani férfiaknak, hogy mi miért jó. Aztán reméljük, hogy később ők maguk is befektetővé válnak.” Bármennyire banálisan is hangzik, vannak olyan női dolgok, amelyekhez Tamás nem ért. Ezeket viszi Andrea, a “deszantos problémamegoldó”. “Vannak olyan kapcsolatok, amelyeket csak nők tudnak működtetni. Ő viszi a chit-chat-et, én pedig a száraz bulletpointokat” - mondja Tamás, hozzátéve: bíznak abban, hogy így a jövő Ustream-jét nevelhetik ki. Ráadásul úgy, hogy abban nők is szervesen részt vegyenek.