Megtaláljuk az egyszerűbb, ésszerűbb utat

-

Ha van olyan ország, amely hátrányból indult a világpiaci versenyen, akkor az egyik kétségkívül Izrael. Sem a nyersanyagok tekintetében, sem elhelyezkedésében, sem a környező országokkal ápolt kapcsolataiban nem állt túl jól. Sőt, inkább kifejezetten rosszul. Hadban állni szinte mindenkivel a környéken, a sivatag közepén - nem úgy hangzik, mint egy életbiztosítás. Mégis ez az ország lett a világ egy startup-főhadiszállása, ahol olyan cégek nőttek ki, mint a Viber, vagy a Waze. Az izraeli nagykövet-helyettessel, az új nagykövet érkezéséig az izraeli diplomácia magyarországi vezetőjével, Nakash Kaynar Ohaddal beszélgettünk.


Izraelben szinte szélsebes a fejlődés és kis túlzással követhetetlen a változások hada. Mindössze néhány éve változott az ország stratégiája a startupok tekintetében is. Korábban ugyanis az volt a cél, hogy minél több ilyen vállalkozás azért legyen sikeres, hogy aztán el is adhassák őket. Vagyis az exit volt az első számú prioritás.

Az első ilyen igazán szép exit rögtön világhírű is volt. Ez az ICQ-hoz kötődik, vagyis a világ első online üzenetező alkalmazásához, a Skype, az MSN és a Facebook Messenger elődjéhez. 400 millió dollárért kelt el annak idején. De említhetnénk akár a DiscOnKey-t is, amely tulajdonképpen az első pendrive volt. Méghozzá a kétezres évek legelején - akkor még mindössze 8 megabájtos mérettel.

“A cél tehát az volt, hogy minél több pénzért adhassunk el cégeket, ma már azonban unikornisokat szeretnénk a világra segíteni, tehát olyan cégeket, amelyek értéke eléri az egymilliárd dollárt. Nem az a fontos, hogy eladjuk, sokkal fontosabb az, hogy ezek a vállalatok Izraelben építsék ki a főhadiszállásukat. És aztán ott is tartsák azt” - magyarázza Nakash Kaynar Ohad. Az egykori újságíró nagykövet-helyettes szerint ez az egész startup-történet valahol a hadiipari fejlesztések környékén kezdődött.

Ám nem is feltétlenül az ipari terület, hanem sokkal inkább a szemlélet a legfontosabb. “Ez pedig a chutzpah, amire nem nagyon találhatunk megfelelő fordítást. Nagyjából olyasmit jelent, hogy az egyén bár tisztában van azzal, hogy nem feltétlenül minden tekintetben az etikett szerint jár el, de nem is ez a lényeg, hanem sokkal inkább maga a cél. A többi körítés pedig csak ezután jön. Ezt a szemléletet követik az izraeliek az üzletben. Nagyon határozottak és céltudatosak.”

“Ez a szemlélet a zsidóság egyik alapja is. Azzal tudnám elmagyarázni, ha elképzeljük azt, hogy leülünk a barátunkkal és elolvassuk ugyanazt a szöveget. Megbeszéljük, vitatkozunk egészen addig, amíg mind a ketten megtaláljuk a saját magunknak leginkább megfelelő gondolatot, ötletet. Nem kell egyetértenünk. Ugyanis nem ez a lényeg, hanem az, hogy megszülessen a megoldás. Mindenkinek a legjobb.”

A diplomata szerint ez a lényeglátás segítette az izraelieket abban, hogy számos találmányt adjanak a világnak. Olyanokat is, amelyekről ma már nem is gondolnánk, hogy bármi közük lenne Izraelhez. Évtizedekkel ezelőtt az első hordozható telefonokat (túlzás lenne mobilnak hívni) a Motorola fejlesztette. Akkorák voltak, mint egy aktatáska és igen nehezek is voltak a bennük lévő akkumulátor miatt. Több kilót nyomtak. A Motorola a probléma orvoslása miatt nyitott egy K+F központot Izraelben azért, hogy kifejlesszenek egy kompaktabb mobilt. Az izraeli mentalitásnak köszönhetően hamarosan meg is született a megoldás: egy olyan telefon, amelybe sokkal kisebb mikrocsipek kerültek és az aktatáskányi akkumulátorokat pedig lecserélték kisebb, de cserélhető aksikkal. Bár az embernek így is magával kellett cipelnie néhány kisebb aksit, de mégsem egy egész táskát. Ez lett a korai kilencvenes évek legkisebb telefonja. Innen számíthatjuk azt a versenyt is, amely a legkisebb telefon eléréséért zajlott. Miután pedig már eléggé összezsugorodtak a telefonok, jöttek az egyéb fejlesztések: legyen rajta internet, legyen nagyobb a kijelző és így tovább.

“A fejlődést serkentő másik út pedig a hadiipar volt és a hadiipari fejlesztések, amelyekre Izrael finoman szólva is rá volt kényszerítve. Kevés kivételtől eltekintve ugyanis szinte csupa ellenséges ország vette körül úgy, hogy egyébként különösebben nem is volt gazdag az ország. Muszáj volt ezért odafigyelnünk számtalan kis apróságra” - magyarázza Nakash Kaynar Ohad. Ilyen volt például az a banálisnak tűnő izraeli fejlesztés, amely alapján a tankokban a személyzetet nem a motor közelébe helyezték. Hiszen mindenki tudta, hogy a tankmotorok elől vannak, így azt kell elsősorban támadni. Így, ha egy motor megsemmisült, elveszett a kiképzett, tankvezetéshez értő személyzet is. Az izraeliek pont ezért a személyzetet a tank hátuljába helyezte. Így, ha meg is semmisült a tank motorja, az emberek még mindig ki tudtak menekülni és átülni egy másik járműbe.

“Az egész országot az a gondolkodás jellemezte, hogy megtaláljuk, miként tudjuk levágni a kanyarokat és miként tudjuk megtalálni a rövidebb utat. Ez szűrődött át aztán az üzleti világba is” - vagyis mindenki megpróbált egyszerűsíteni. Így születtek olyan ötletek és startupok mint például az ICQ. Akkoriban már nagyjából mindenkinek volt internetelérése, az emberek már tudtak e-mailezni. Viszont az nagyon macerás, lassú folyamat volt. “Valaki írt egy levelet, azt elküldte, aztán a másik vagy ránézett, vagy nem, esetleg napokkal később válaszolt. Még csak azt sem tudta a küldő, hogy egyáltalán látták-e az üzenetet. Az izraeliek számára ez az egész szörnyen körülményes volt” - ebből fakadtak hát az olyan egyszerű ötletek, mint például az állapotjelző, amely alapján láthattuk, hogy a másik online-e. Persze az ICQ nem csak ebben volt zseniális, hanem abban is, hogy nem mindig és mindenki akar e-mailezni. Lehet, hogy elég csak egyetlen sort leírni és azt azonnal eljuttatni a másik félnek.

A történelem persze ismétli önmagát. Ennek eredménye a Viber is.

Néhány éve tehát a fő szempont a hatékony és gyors megoldás volt. Így például nem számítottak olyan tényezők, mint a dizájn. “Nem csak a rövidebb utat akartuk megtalálni, hanem ha kellett, akkor levágtuk az összes kanyart” - ebbe a szemléletbe például nem fért volna bele az iPhone. Még úgy sem, hogy a telefon rengeteg alkatrésze izraeli találmány. Az számított, hogy a telefonok legyenek olcsók, mindenki számára elérhetők és mindennel párosíthatók legyenek. Mára továbbléptek ezen az izraeliek is.

Napjainkban egyébként majdnem 10 unikornis, vagyis egymilliárd dollárossá hízott startup van. Azért csak majdnem, mert ezek egyike, a Waze már nem izraeli központtal működik. “Ha a statisztikákat nézzük, akkor kevesebb, mint 1 unikornis jutna az országra. Mégis majdnem 10 jut 8,5 millió emberre” - emeli ki a nagykövet-helyettes, ezzel is hangsúlyozva azt, hogy ma már nem cél az eladás. “Egy céget felfuttatni és eladni az csupán egy dolog. Hamar milliomossá válhatsz persze, de a mai startupperek megértették azt, hogy hiába dolgoznak fél, vagy akár két éven át napi 18 órát úgy, hogy nem látják az otthonukat és a családjukat, ha nem élvezik ki a munkájuk gyümölcsét, azaz nem kísérik a már sikeressé vált cégüket. Építkezni szeretnének, nem pedig kilépni.”

A számok egyébként Izraelben sem mások: minden 10 nagyszerű és kiváló ötletből 9 beleáll a földbe. Így járt például a Better Place is, amely elektromos autókat álmodott a világnak. Remek ötlet volt, mégis elbukott.

A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy Izraelben különösen kedvezők a feltételek a startupok számára. A kormány ugyanis támogatja ezeket a kezdő vállalkozásokat, ráadásul úgy, hogy bukás esetén nem kell visszafizetni a pénzt. Siker esetén pedig nem kér részesedést a vállalatban, nem vár nyereséget, csupán a befektetett összeget kell visszafizetni, amint lehetséges. “Tulajdonképpen nem tartozol semmivel. A dolgod csak annyi, hogy próbáld meg és legyél sikeres” - ha ugyanis bejön az üzlet, akkor az állam máris sokkal többet nyer majd: munkahelyek és adók formájában.

Az ország kicsivel kevesebb, mint egymilliárd dollárnyi összeget költ el minden évben ilyen célból. Ez nem kevés. Sőt! Néhány éve Izraelben volt a legmagasabb az egy főre jutó kutatás-fejlesztésre fordított kockázati tőkebefektetés az egész világon. A teljes összeget nézve pedig a másodikok ezen a bolygón - az Egyesült Államok mögött.

Az állami tőkebefektetéseket az Office of Chief Scientists (kb. a Vezető Tudósok Hivatala) osztja el. Itt nem karrierbürokraták ülnek, hanem a high-tech iparágak képviselői, mérnökök, közgazdászok. Ők felelnek a pénzek elosztásáért, létrehoznak akcelerátorokat és felmérik azt, hogy mely projektek érdemesek a befektetésre.

“Ez nem egy nagy ördöngösség. Ha megvan benned a chutzpah, akkor nem lesz nagy baj, akkor egyszerűen belevágsz. Mi lehet mégis a legnagyobb baj? Más pénzét teszed kockára, mi van, ha nem jön össze? Semmi. Furán hangzik, persze, de hát így működik: magadért dolgozhatsz, a saját ötleteden és projekteden, megtalálhatod a saját utadat és végül még több pénzt tudsz csinálni és így tovább. Sokan elbuknak, persze, de legalább megpróbálták. Csak így lehet sikert elérni” - és , hogy mi van akkor, ha nem jön össze? “Legrosszabb esetben elmész dolgozni egy másik startuphoz. Nincsenek végtelenül elszomorító történetek, nem hallani arról, hogy valaki teljesen földönfutóvá vált volna és már nincs hová mennie és nincs mit csinálnia.”

Izrael egyébként még abban is sajátos, hogy nem akarnak mindenáron külföldi startupokat magukhoz csábítani. Arra figyelnek, hogy odahaza minden rendben legyen. Így például nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásra és meghatározzák az irányokat. Izraelben alig néhány egyetemen lehet művészeteket tanulni, a tudomány különféle területeit viszont 30 egyetemen is elérhetik. Egész egyszerűen felmérték azt, hogy mi lehet az ország fennmaradásának kulcsa és ennek megfelelően alakították az oktatást.

A nagykövet-helyettes szerint “ha sok történészt képeznél, akkor egy történelemben kifejezetten jártas, nagyszerű országot építenél. Az viszont nem fog sok tökét bevonzani. Ha viszont sok mérnököt képzel és jó szakembereket, ahogyan India, az Egyesült Államok és mi csináljuk, akkor egy nagyszerű innovációs központtá válhat az országod. Ha sok pénzügyi szakembert és közgazdászt képzel, akkor pedig egy pénzügyi központtá válhatsz, mint London, vagy Berlin”.

A képlet tehát egyszerű. Az egész a “ know-how-n, a hatékony bürokrácián és a chutzpah-n múlik. Valami új létrehozásában az a döntő, hogy megengeded-e magadnak azt, hogy gondolkozz és kockáztass. Ne a paradigmákat kövesd, hanem csináld, tedd, gondolkodj és gondolkodj ismét és nézd meg, hogyan lehet jobban csinálni. Ennyi az egész. Ezt csinálja Izrael is.”