Megszólal a földárverések milliárdos vesztese

Fotó: MTI / Rosta Tibor

-

Kun Mihály bukta a Mezőhegyesi Ménesbirtokot. A tulajdonos-vezérigazgató történetéből világosan látszik, hogy a kormány a meghirdetett agrárpolitikájához híven valóban a kisgazdaságoknak kedvez. De az is látszik, hogy mi ennek a következménye. Interjú Kun Mihállyal.


Működik még néhány hónap múlva a cége? Lesz földje, amelyet megművelhet?

2017. január 1-jétől nulla hektár lesz a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. bérleménye. Pedig a jelenleg élő szerződésünk előhaszonbérleti jogot biztosít, amiről a Nemzeti Földalapkezelő (NFA) egy szót sem hajlandó ejteni, és aminek az elbírálásával kapcsolatban egy per zajlik a Budapesti Törvényszék Gazdasági Kollégiuma előtt. Meglehetősen furcsa eljárás, hogy időközben ezeket a perrel érintett területeket már kiadták földhaszonbérletbe másnak úgy, hogy a szerződés csak 2017-ben lesz hatályos.

Az is nagyon furcsa, hogy a földárverési felhívásban az NFA nem jeleníti meg, hogy perrel érintett területről van szó. Úgy gondolom, hogy ez egyáltalán nem fair eljárás, mert egy jó szándékú licitáló odamegy, és nem tájékoztatják teljeskörűen. A helyzet nemhogy egyszerűbb és tisztább lenne, hanem még bonyolódik.

Nagyon nagy tévedés, hogy a mezőhegyesiek vagy a ménesbirtok vitatná a kormány jogát, hogy változtasson. Mi nem azt mondjuk, hogy ezt ne csinálja, hanem azt, hogy ne így tegye. Azt mondjuk, hogy tisztázzuk a helyzetet. Számoljunk el egymással, nézzük meg, hogy annak az előhaszonbérletnek, amelyet az állam biztosított a ménesbirtok számára, annak mi a sorsa, és utána osszák szét a földet.


A Mezőhegyesi Ménesbirtok

Mezőhegyesen két cég működik. Az egyiket, pontosabban annak jogelődjét 1784-ben alapították kincstári birtokokon, ez a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. Ezt a céget 2004-ben privatizálták a szocialisták. A vállalatnak és az abban lévő eszközöknek 2 milliárd forintért – egyedüli pályázóként – az addigi menedzsment és a dolgozói kör lett a tulajdonosa. Élükön Kun Mihállyal, aki helybéliként és friss agrárpénzügyes diplomával a kezében még a rendszerváltás idején került az akkor éppen csődbe jutott állami gazdasághoz.

Kunék cége, a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. azonban csak a nevében ménesbirtok. A több száz éves hagyományon alapuló ménes valójában a 2004-ben alapított és továbbra is állami tulajdonban lévő Mezőhegyesi Állami Ménes Lótenyésztő és Értékesítő Kft.-nél van. A ménesbirtok éves bevétele 5-6 milliárd forint között van, az állami ménesé 200-300 millió forint között. Előbbi 400 állandó és 1100 idénymunkást foglalkoztat, utóbbinak 60 alkalmazottja van.

A két cég székhelye, ugyanabban a műemlék épületben


A privatizációtól függetlenül a ménesbirtok a mai napig állami tulajdonban lévő földön, bérlőként gazdálkodik. Elsősorban hibridkukorica-termesztéssel foglalkozik, de részben kiszolgálja az állami ménes takarmányigényeit, és öntözőrendszert működtet. Az állami földbérletpályázatokon azonban mások jutottak hozzá azokhoz a területekhez, amelyeket eddig a ménesbirtok bérelt, a következő hetekben pedig az állam el is adja a föld jelentős részét.

A kormány egyúttal úgy döntött, hogy a mezőhegyesi állami ménest fenntartó cégnek – a szilvásváradihoz és a bábolnaihoz hasonlóan – új szerepet ad. A jövőben úgynevezett mintagazdaságként működteti ezeket a lótenyésztő gazdaságokat, amihez Mezőhegyesen az eddigi 1200 hektárhoz további 1800 hektár állami földet biztosít.

Azt egyelőre nem közölték, hogy a mintagazdaság státushoz milyen további feladatok vagy kötelezettségek társulnak. Szakértők azt valószínűsítik, hogy ezek a mintagazdaságok – köztük például várhatóan a Csányi Sándor cégei által megművelt területeken – lesznek majd az úgynevezett integrátorok, amelyek a kisebb, eszköztelen gazdaságokat látják el technológiával, szaktudással a termeléstől a feldolgozáson át az értékesítésig.

Mit jelent az előhaszonbérleti jog?

Az előhaszonbérleti jog azt jelenti, hogy az állam arra vállalt kötelezettséget, hogy amennyiben a szerződés 2017-ben letelik, akkor vagy automatikusan meghosszabbítja azt a ménesbirtokkal, vagy egy új pályáztatás során a ménesbirtok, ha vállalja a legjobb pályázó által benyújtott feltételeket, automatikusan az előhaszonbérlet jogosultjává válik.

A haszonbérleti pályázatokon nem indultak?

Egyrészt az előhaszonbérleti jog miatt nem kellett pályáznunk. Másrészt, aki az NFA-val perben áll, az ki van zárva a pályázatból.

Az új bérlők birtokai nem egybefüggőek, hanem mintha géppisztollyal lőttek volna a falba. Ebből most 2460 hektárnyi területet hirdettek meg árverésre.


Kun Mihály, a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. tulajdonos-vezérigazgatója


Az új agrártársadalom

Az elaprózott birtoktestek a most árverésen indulók számára sem lesznek előnyösek, vagy igen?

Nem tudom. Azt mi is úgy gondoljuk, hogy itt, ezen a 8-10 ezer hektáron a jövőben sem golfpálya lesz, és nem fogják lebetonozni, tárolókat vagy logisztikai bázist építeni rá. Azt gondoljuk, hogy a jövőben is a mezőgazdasági alaptevékenység lesz a meghatározó. Azt, hogy hogyan fog ez majd megvalósulni, azt a jelen pillanatban nem tudjuk. Hiszen nem tudjuk, hogy az olyan pályázati nyertes, aki, mondjuk, az ide 30 kilométerre lévő katolikus iskolában igazgatóhelyettes, ő majd milyen gazdasági aktivitást akar kifejteni, milyen gazdálkodási gyakorlattal, milyen üzleti elképzeléssel rendelkezik. Azt sem tudjuk, hogy a pályázaton ugyancsak bérlővé vált helyi postás hogyan fog gazdálkodni, milyen jövőt lát. Azt sem tudjuk, hogy a Diósdon élő jogász hölgy, aki a Miniszterelnökségen dolgozott, hogyan fogja 235 kilométerről művelni az itt lévő területeit. Milyen eszközökkel, milyen szaktudással rendelkezik.

Ők nagy mennyiségű földbérlethez jutottak az eredetileg önök által bérelt 8 ezer hektárból?

Mondjuk, 15-20 százalékhoz. Tehát ez nem kevés föld.

Ahogy mondtam, 99 nyertes lett. Közülük 50 mezőhegyesi, vagy mezőhegyesi lakcímmel rendelkezik. Ebből a Mezőhegyeshez ilyen-olyan módon kötődő körből 9 olyan nyertes van, aki a ménesbirtok jelenlegi dolgozója, tehát a 10 százalék. Ha ezt nézzük, akkor nem sikerült olyan nagyon jól a helyben lakók érdekében dönteni. Természetesen a vidékieket nem nagyon ismerjük.

De azt a kérdést is fel lehet tenni, miként lehet az, hogy az élettársam 70 éves édesanyja nyer a földbérletpályázaton, az élettársam pedig, akinek két agrárdiplomája van, nem, holott szó szerint ugyanazt a pályázatot nyújtották be. Ha az ember ezt így hallja, olvassa, akkor egy kafkai rémálom résztvevője, aki arra vár, hogy fölébredjen, és azt mondják neki: nem létezik, hogy Magyarországon ilyen van. És mégis.

Másrészről meg azt mondjuk, ez nem rossz, mert akkor ezt valakinek meg kell művelnie. Akkor itt arra irányul a dolog, hogy dolgozni ők nem nagyon akarnak, hanem ők valamilyen nyereséget, hasznot, nem tudom én, mit akarnak. Meglátjuk, mi lesz. Mindenesetre az világosan látszik, hogy 2015–2016 az utolsó mezőgazdasági év. A termelési ciklus lezártával, 2016 júliusától nagyon nagy mértékű és tömeges létszámcsökkentésre kényszerül a Ménesbirtok, és társadalmi katasztrófa fog ebben a kistérségben bekövetkezni.

Az lehet menekülőút, hogy az új bérlők és tulajdonosok a ménesbirtokkal műveltessék meg a földet, még ha esetleg magasabb bérleti díjért is?

Bérletről nem nagyon beszélhetünk, mert a törvény erejénél fogva kizárt dolog az államtól bérelt földet további bérletbe adni. Menekülőút lehet, hogy ezeknek a bérlőknek valamilyen szolgáltatást vagy valamilyen integrációs tevékenységet nyújtsunk. Ez azonban ennek a 400 embernek, a jelenlegi gazdasági aktivitásnak a töredékét igényli. És az a tragédia, hogy ezt nem tekintik problémának.


Az új agrárpolitika

Ez számomra azt jelenti, hogy végeredményben – a kormányzati szándékoknak megfelelően – a jövőben valóban kisgazdaságok működnek majd Mezőhegyesen. Jól érzékelem?

Én is ezt érzékelem, de a tárca jelenlegi vezetése nem érzékeli problémának Mezőhegyes kérdését. Júliusban egy képviselői kérdésre írásban reagált Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter úr, aki azt mondta, nincs probléma, Mezőhegyesen meg különösen nincs probléma, mert a családi gazdaságok egy hektárra vetítve nagyobb létszámmal dolgoznak, mint a nagyüzemek. Ez lehet, hogy általában igaz, nem néztem meg a statisztikai adatokat.

Én egyet tudok mondani. Mezőhegyesen átlagosan 12 hektárra jut egy ember. Nem tudom, hogy a családi gazdaságoknál mennyi ez a szám. Azt pedig végképp nem tudom, hogy ha egyáltalán nincs probléma, akkor a minisztérium miért nem teszi közzé, hogy a 6300 hektárra a nyertes 99 pályázó hány munkahelyet gondol teremteni.

Hogy ne feltételezésekről beszéljünk, hanem konkrétan mondjuk azt, Mezőhegyesen most van ennyi munkahely, ennyi bért, ennyi járulékot fizet ki a ménesbirtok. Ennél több lesz, vagy kevesebb? Ha több, akkor rendben. Ha több, akkor nincs miért fájnia senki szívének. Ha kevesebb? Akkor meg miért nem valljuk be? Miért nem jön ide valaki, és mondja azt, emberek, ami eddig volt, az nem jó, maguk munkanélküliek lesznek, de ez ezért, meg azért, meg amazért jobb lesz. Ez még elmaradt.

Úgy tűnik, új partnerekkel kell majd dűlőre jutniuk a földhasználatról. Elgondolkoztak erről?

Persze, hogy elgondolkoztunk, de a gondolatkísérletnél tovább nem jutottunk, mert meg kell várni a december 15-ét, amikor lezárulnak a földárverések Békés megyében, és felszáll a füst. Az egyik vélemény azt mondja, nagyon nagy lesz a túljelentkezés a liciteken, a másik azt, hogy érdektelenségbe fog fulladni az árverés. Én nem tudom, jósolni nem akarok.

Ha gazdasági szemüvegen keresztül nézem, és azt feltételezem, hogy a gazdálkodóknak nincs félretett több száz millió forintjuk, akkor azt mondom, hogy gazdaságilag ez egy értelmetlen és kudarcra ítélt vállalkozás. Ha abból indulok ki, hogy vannak olyan befektetők, akiknek a konyhakredencben ott van élére állítva több milliárd forint, akkor ez egy jó befektetés. De hogy ez nem a Földet a gazdáknak program eredeti céljait valósítja meg, az teljesen bizonyos.

A földárverésen sem indulhatnak?

A Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. a törvény erejénél fogva kizárt, hiszen jogi személy nem indulhat a földárverésen. Mint magánszemély még indulhatnánk, de természetesen éppen abból a megfontolásból, hogy lehetetlen megfelelő gazdasági pozíciót elérni, nem tesszük ezt.

Másrészt olyan nagy a politikai bizonytalanság a föld körül, hogy a kormányrendeletben rögzített feltételeket bármikor egy másik kormányrendelettel felülírhatják. Ahogy láthatta, hogy 2012–13–14-ben meghirdették a földhaszonbérletet, erre ezen a héten már a földhaszonbérlet díjának a módosítását is meghirdették.

Annak alapján, amit elmondott, azt is mondhatjuk, hogy rendben, akkor vegyük úgy, hogy a kormánynak egy távlati szándéka van. Most ugyan jön egy zuhanás, mert az az export, amelyet eddig a nagybirtokok – köztük a ménesbirtok – adtak, ki fog esni, ezek a munkahelyek egyelőre eltűnnek, és évekbe telhet, mire felhalmozódik a szaktudás a postásnál vagy az iskolaigazgatónál. De előbb-utóbb lehet, hogy ha nem is vetőmagot ültetnek nagy területeken, vagy nem is állattartással foglalkoznak, ám helyette gyönyörű, finom paradicsomot, paprikát és gyümölcsöket fognak termeszteni a kisgazdaságokban. Az ön tudása alapján elmondható az, hogy ez is egy lehetséges gazdaságfilozófia, és akkor csináljuk azt?

Én úgy gondolom, hogy mint az életben sok más dolog, ez sem fekete és fehér. Vannak olyan tevékenységek és vannak olyan területek, ahol természetesen a háztáji jellegű gazdaságnak, kisgazdaságnak van életképessége, és vannak olyan tevékenységek és területek, ahol pedig a nagyüzemi gazdálkodásnak és művelésnek van.

Maradjunk a paradicsom példájánál. Az első kérdés, hogy van-e olyan piac, olyan kiépített infrastruktúra, hogy a kisgazdaságokban megtermelt termékek piacra jussanak. A második kérdés, hogy van-e ahhoz pénz, hogy ezt kiépítsék a gazdák, kapnak-e kormányzati, állami, európai uniós támogatást. A harmadik kérdés, hogy van-e a gazdáknak eszközük, szaktudásuk, idejük, tőkéjük, hogy ezt megtanulják, felépítsék.

És arról ne feledkezzünk el, hogy csak a 2020-ig terjedő időszakot látjuk, hiszen már most is rettentő nagy vita volt arról, hogy az Európai Unió támogassa-e egyáltalán a mezőgazdasági termelést. És ha azt látjuk, hogy a versenytársaink, az európai uniós tagországok nem most akarnak valamit kiépíteni, és egy új filozófia mentén 20 év múlva a gyümölcsét learatni, hanem amit lehet, azt azonnal lekaszálják, beteszik a vállalkozásukba, megerősítik a parasztokat, a földműveseket, az agrárvállalkozásokat, akkor én úgy gondolom, hogy ha a kormány gazdaságpolitikáját követnénk, akkor a vesztes oldalra állnánk.


Az új érdekközösségek

A Simicska Lajoshoz kötődő Mezort nyugat-magyarországi területeire is ugyanezt mondaná?

Nem tudom, csak az újsághírekből ismerem a Mezort-csoport tevékenységét. Ahogyan látom, nekik az az előnyük, hogy nem 2017-ben jár le a szerződésük. Úgy látom, hogy náluk az állattenyésztés, a tejtermelés és a sertéstartás az, amire beálltak, tehát nem a vetőmagos irányt folytatják, mint mi.

De az állattenyésztés miatt a takarmányra szükségük van, ezért ki lesznek szolgáltatva az új tulajdonosoknak, nem?

Igen.

Ön rákényszerülhet arra, hogy eladja a cégét?

Ne feltételes módot használjunk, hanem kijelentő módot. Nyilvánvalóan a kármentés vagy a kárenyhítés törvényi kötelezettség, másrészt pedig a kötelezettségeknek is eleget kell tenni mind a hitelezők, mind a szállítók felé, mind a dolgozók irányába. A forrás miből lehet? A normál üzletmenet árbevételéből vagy a rendkívüli tételek értékesítéséből.

Lát vevőjelöltet, vagy esetleg már érkezett is ajánlat a Ménesbirtokra?

Nem.

Gazdasági, pénzügyi tudása alapján az újraalapításra kijelölt Állami Ménes Kft. lehet potenciális vevő?

Ezt én nem tudom megmondani. Mindenesetre abban reménykedek, hogy a magát nemzeti ügyek kormányának valló magyar kormány elgondolkozik azon, hogy megengedheti-e magának, hogy egy 230 éves jogutódlással rendelkező céget kidob az ablakon.



De vásárlással az államé lehetne a Ménesbirtok Zrt., nem?

Vásárlással lehetne. Mi azt mondtuk, személyesen is azt mondtam mint egyik részvényese a cégnek, hogy semmi elől nem zárkózunk el. Ha az én személyem akadálya a továbbélésnek, akkor én természetesen mindenre hajlandó vagyok. Mert nekem sokkal fontosabb, hogy ez a szellemi örökség, ez az agrárkulturális érték, ami itt van, ez a szervezeti kultúra, ami kialakult az előző évszázadokban, az megmaradjon. Nem a mi oldalunkról meglévő elzárkózás az, ami nem tette lehetővé, hogy bármilyen folyamat elinduljon.

Mennyire taksálja a ménesbirtok értékét?

Nem tudok értéket mondani, csak annyit, hogy a 4 milliárd forintot meghaladja a társaság saját tőkéje, amelyben nyilván benne vannak az eszközök. Ez egy valós érték, hiszen a magyar számvitel szabályai szerint működünk, a nyereséget így számoljuk el. Egy nyereséges vállalkozásról van szó, nem egy kis értékről. De nem akarok élcelődni, hogy ez hányad része egy stadionnak, vagy hány méter kerítés.

A kormány ugyanakkor bírálja azt a privatizációt, amellyel ön hozzájutott a társasághoz. Mi volt akkor, 2004-ben – a szocialisták kormányzásának időszakában – az érv amellett, hogy az állam magánkézbe adja a céget?

2004 előtt kezdődött a történet. Az első Orbán-kormány idején született egy törvénymódosítás, amelynek alapján valamennyi többségi állami tulajdonban lévő mezőgazdasági társaságot kivették a tartósan állami tulajdonba sorolt körből. Ekkor 24-26 ilyen cég volt. Ebből „a piszkos 12” néven elhíresült kört 2001 végén, 2002 elején privatizálták. A mostani kontextusban soha nem kerül elő, hogy az rossz döntés lett volna. A 2004-es döntések ugyanezen törvény alapján nemzetellenes bűnnek számítanak. Nem tudom, hogy mi a kettő között a különbség.

Akkor azt hallhattuk, és az volt a kommunikáció, hogy Magyarország 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, és állami tulajdonban lévő agrártársaság nem folyamodhat európai uniós támogatásokért. Hogy ezt valaki félrefordította, félreértelmezte, én pontosan nem tudom. Mindenesetre akkor is egy politikai döntés született.


Fehér György; Gráf József; Kun Mihály

Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 2009-ben megnyitja a mezőhegyesi ménesbirtokot bemutató, A Ménesbirtok 225 éve című kiállítást a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. Mellette Fehér György, a múzeum főigazgatója és Kun Mihály, a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. vezérigazgatója


Azon lehet vitatkozni, és vannak érvek és ellenérvek, hogy mi a jobb: ha egy gazdasági társaság állami, vagy ha magántulajdonban van. Vannak példák arra, hogy az állam által tulajdonolt társaságok jól működnek, meg arra is, hogy rosszul működnek. Pró és kontra. Erről mindenki a saját ízlése és vélt politikai haszna szerint nyilatkozik.

Én azt gondolom, hogy a mezőhegyesi privatizációt lehet támadni, lehet vitatni. Egy tény: ez a cég a 2010-es jégverést leszámítva minden évben nyereségesen gazdálkodott, minden évben több száz millió forint adót fizetett, minden évben több száz embernek adott munkát.


A gazdaságpolitika következményei

De a ménesbirtok éppen tavaly értékesített egy vetőmagüzemet, és a cég mérlegbeszámolója szerint ez nagyon fontos lépés volt ahhoz, hogy a vállalat gazdálkodása egyensúlyban maradjon. A vevő egy francia cég volt. Vagyis valami mégsem volt teljesen rendben.

Ez pontosan így van. Ez a 2010-es jégverésre és az ott elszenvedett veszteségre nyúlik vissza. Valamint arra, hogy abban az időszakban, 2012–2013-tól már felerősödött a Földet a gazdáknak program, és valamit tennünk kellett, hogy találjunk egy olyan tőkeerős befektetőt, akinek a révén tovább mehet ez a tevékenység.

Önmagában a Földet a gazdáknak program miért tette szükségessé, hogy tőkét vonjanak be?

Azért, mert az teljesen világossá vált 2012–2013-ban, hogy ha nem történik valami csoda, akkor a 2017-ben lejáró földbérletek után a ménesbirtoknak nem lesz olyan tőkeereje, hogy a kötelezettségeit teljesítse. Akkor minden vagyontárgya elértéktelenedik. Ha azonban valamilyen eszközét értékesíteni tudja egy tőkeerős cég részére, akkor abból tőkét tud szerezni. Másrészt pedig egy olyan vállalkozást tud idehozni, amely a magyar politikától, a magyar politikai vitáktól távol áll. És ennek a cégnek az az alapvető feladata és érdeke, hogy működjön, ha már kiadott egy nagy csomó pénzt.

Azt sugallja, hogy nagyobb esélye van egy külföldi cégnek, hogy lobbierejével befolyásolja a magyar kormány döntését, mint egy hazai vállalkozásnak?

Én ezt nem így mondanám. Én azt mondom, hogy egy külföldi tőkeerős cégnek nagyobb ereje van, hogy ő a különböző kormányzati intézkedések negatív hatásait kivédje. Mert hogy befolyásolja, azt nem tudom, arra én nem nagyon látok példát. Arra már láttam példát, hogy kivédje, hogy túlélje, hogy ő a saját üzletpolitikáját és a saját tevékenységét tovább folytassa, még akkor is, ha nem éppen baráti intézkedések születnek. A francia befektető a bizonytalanságok miatt most például elhalasztotta a tervezett, több 10 millió eurós új technológiai beruházását.

De úgy tűnik, ön és a tulajdonostársai azért próbálják menteni, ami menthető. Tavaly 720 millió forint osztalék kiadásáról döntöttek.

Nem vettük ki azt a pénzt, ez csak egy technikai elszámolás volt. Ez a privatizációs hitel rendezésének a technikai lezárása volt. Nem a személyes gazdagodást, hanem a korábbi privatizációs hitel rendezését célozta.