Nem húsevő, de életveszélyes a kórházban talált baktérium

-

Minden kórházban előfordulnak gyógyszeres kezelésre nem reagáló, ezért életveszélyes fertőzések, az év elején azonban a szokásosnál néhánnyal több ilyen beteg került a Tolna megyei kórházba.


A Bors cikkével ellentétben – amely szerint a szekszárdi kórházban megnőtt a pécsi klinikákról visszakerült, húsevő baktériummal fertőzött betegek száma – a Balassa János Kórház azt közölte, hogy nem lett több a húsevőnek nevezett baktériumok által okozott fertőzés. Ugyanakkor a kórházban év elején valóban azt tapasztalták, hogy havi szinten néhány beteggel több érkezik vissza a pécsi klinikákról multirezisztens baktériumok okozta fertőzéssel.

Ennek nincs köze ahhoz, hogy a pécsi klinikán „bárminemű szakmai mulasztás történt volna”, szögezte le a Tolna megyei kórház, hanem


mindenütt a progresszivitás legfelső szintjén álló, a legsúlyosabb betegeket ellátó intézményeket sújtja nagyobb mértékben ez a probléma

– írták.

A Tolna megyei kórház egyes vizsgálatokra, illetve ellátásokra általában a régiós centrumként működő pécsi klinikákra küldi a betegeit. A magasabb betegszám és a súlyosabb állapotú betegek miatt a multirezisztens kórokozók problémája is ezen betegek között fordul elő gyakrabban.

Havonta 100-as nagyságrendű áthelyezett betegről van szó – mondta a VS-nek dr. Németh Csaba főigazgató –, akik körében 10-nél kevesebb multirezisztens (vagyis nem húsevő) baktérium okozta fertőzést észlelnek.

Ez a szám emelkedett meg az év elején havonta néhány esettel, így a fertőzöttek száma gyakorlatilag továbbra sem éri el a tízet havonta.

Azt, hogy a kórházban a 2-3 esetszámnyi növekedés is feltűnik, annak köszönhető, hogy nem véletlenszerűen, hanem kidolgozott protokoll szerint szűrik a kórházi fertőzésekkel szemben veszélyeztetettebb betegcsoportokat. Ezek közé tartoznak az Egészségügyi Világszervezet, a WHO meghatározása szerint a többi között azok is, akik az elmúlt időszakban kórházi kezelés alatt álltak, vagy akiket szociális otthonban ápoltak. A Tolna megyei kórházban kórházban ezeket a betegeket is megvizsgálják – mondta a főigazgató.

A tendenciára pedig valamennyi nemzetközi szervezet ajánlása szerint azért kell odafigyelni, mert valamennyi multirezisztens kórokozóról tudható, hogy életveszélyes állapotot hozhat létre. Egyformán komoly problémát jelent ugyanis az, ha egy kórházban fekvő, amúgy is legyengült immunrendszerű beteg sebfertőzése vagy tüdőgyulladása nem reagál a gyógyszerekre, vagy általános szepszis – köznyelven vérmérgezés – alakul ki, amit nem lehet antibiotikumokkal kezelni.


Fertőzés, amelyre nem hat a gyógyszer

A multirezisztens baktériumok azok, amelyek ellenállóvá váltak azokkal az antibiotikumokkal szemben, amelyekkel korábban hatásosan el lehetett pusztítani őket.

Van köztük olyan, amelyik semmilyen antibiotikumos kezelésre nem reagál, és olyan is, amely ugyan reagál egy vagy kétféle antibiotikumra, de nem jól.

A húsevő baktérium kifejezéssel többféle kórokozót illetnek, valamennyinek közös tulajdonsága, hogy akkor válnak veszélyessé, ha például nyílt seben keresztül bejutnak a szervezetbe, ilyenkor ugyanis szövetelhalást okoznak. Ezek közül a Streptococcus pyogenes például nem rezisztens az antibiotikumokra, az MRSA viszont igen.

A kórházakban előforduló multirezisztens kórokozók által okozott fertőzések nem számítanak kivételesnek.

Magyarországon 2014-ben – ebből az évből van az Országos Epidemiológiai Központnak utoljára nyilvános összefoglalója a kórházi fertőzésekkel kapcsolatos, úgynevezett Nemzeti Nosocomialis Rendszer (NNSR) adatairól – 93 kórház jelentett valamilyen MRK (multirezisztens kórokozó) által okozott fertőzést. A leggyakoribb baktériumok a következők voltak:

  • az MRSA (Methicillin Rezisztens Staphylococcus aureus) 2014-ben 940 embert betegített meg;
  • a MECO (multirezisztens Escherichia coli), amely 827 embert fertőzött meg, és
  • a MACI (multirezisztens Acinetobacter baumanni), amely 693 megbetegedést okozott.

A Tolna megyei kórház egyfelől jelentette az Epidemiológiai Központnak a fertőzéseket – erre egyébként jogszabály kötelezi a kórházakat –, másfelől Pécsnek is jelezték a tendenciát.

A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ főigazgatói hivatala azt közölte, hogy hozzájuk „nem érkezett az elmúlt fél évben a Tolna Megyei Balassa János Kórháztól olyan jelzés, amelynek alapján intézkedni kellett volna az MRSA-esetszám visszaszorítása érdekében”.

Az MRSA-fertőzések „esetszámában nem növekedés, hanem kismértékű csökkenés volt tapasztalható” – közli még az intézmény, amely azonban kizárólag a Bors cikkére reagálva összesítette saját adatait. Így arra egyelőre nincs válasz, hogy mi a helyzet a többi multirezisztens baktérium által okozott fertőzéssel, és ez – legalábbis kórházakra lebontva – országosan sem tudható.


Antibiotikum-rezisztens MRSA Magyarországon, 2001–2013


Félkész program, félig nyilvános adatok

Attól eltekintve, hogy a kórházaknak a hatályos jogszabályok szerint jelenteniük kell a fertőzéseket, a gyakorlatban nincs minden kórházra kiterjedő egységes, pláne kötelező protokoll arra, hogy ezeket hogyan kell kiszűrni. Éppen ezért van intézmény, ahol szúrópróbaszerű az ellenőrzés.

Ráadásul a baktériumot hordozók – vagyis akiknek szervezetében ott a kórokozó – nem mindegyike betegszik meg vagy produkál a fertőzéssel összefüggő tüneteket, bár ettől még képes továbbadni a fertőzést. Ezért sokszor csak azok az esetek derülnek ki, amikor a baktérium megbetegedést vagy járványt okoz.

Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) egyébként február végén azt közölte, hogy az Országos Infekciókontroll és Antibiotikum Bizottság (OIAB) bevonásával már kidolgozta az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzésére és az antibiotikum-rezisztencia visszaszorítására szolgáló szakpolitikai programot. A program, amelynek részletei nem ismertek, „társadalmi egyeztetés alatt áll” – írta akkor a hivatal.

Az „1001 orvos hálapénz nélkül” nevű Facebook-csoport, valamint a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete február végén nyílt levelet tett közzé, amelyben a többi között kérték a kórházi fertőzésekről szóló adatok nyilvánosságra hozását. Erre a tisztifőorvosi hivatal akkor úgy reagált, hogy a nyílt levél


alkalmas arra, hogy a magyar egészségügybe vetett bizalmat megrendítse. Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésekkel és a minimumfeltételekkel kapcsolatban megjelentek ebben a formában csak arra alkalmasak, hogy a közfinanszírozott egészségügyi ellátás hitelét aláássák.

Emellett még azt közölték, hogy „nyilvánosak és mindenki számára hozzáférhetők” a kórházi fertőzésekről gyűjtött adatok.

Mivel azonban kizárólag az összefoglaló adatok nyilvánosak, és azok közül is az utolsó jelentés 2014-ből származik, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) elkérte a hivataltól az adatokat arra vonatkozóan, hogy pontosan hány kórházi fertőzés történt 2014-ben és 2015-ben kórházanként.

A hozzáférhető adatokat elemző cikkünket ezen az oldalon találják.