Megnyílt a könyvfesztivál, Franzen droggal indított

Fotó: MTI/MTVA / Kovács Tamás

-

Megnyílt csütörtökön a 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Az esemény díszvendége, Jonathan Franzen, amellett, hogy megkapta a Budapest Nagydíjat, pódiumbeszélgetést is tartott. Elmondta, hogy az írás tökéletes megfelelője a drogozásnak: egyszerre ellazít és kimerít.


Az amerikai író vehette át a Budapest Nagydíjat Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettestől és Kocsis András Sándortól, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) elnökétől a fesztivál nyitónapján.

A főpolgármester-helyettes azt mondta, hogy Franzen személyében a magyarok az egyik legelismertebb amerikai írót köszönhetik, akinek Szabadság című regényét az egész világon osztatlan elismerés illette. A regény egy házaspár története, de az események körbeölelik kettejük családfáját. Mi a szabadság, létezik-e egyáltalán, és ha igen, mit kezdjünk vele? Ezek többek között a regény által felvetett legfontosabb kérdések. Szalay-Bobrovniczky szerint Jonathan Franzen munkájából rengeteg bölcsesség olvasható ki.


Colleen Bell is gratulált neki.


Háy János az eseményen úgy jellemezte az említett könyvet, mint aminek a vastagsága láttán egy kicsit megijedt a regénytől. „Nehezen indult, nehéz szöveg, aztán csak azt veszem észre, hogy megyek bele, s már nem szótárazok, csak haladok előre, mert bár az angol tudásom nem ívelt fel, de egyszer csak elkezdtem érteni »franzenül«" - emlékezett, hozzátéve: a szöveg „gyanakvó" olvasóként is magával ragadta, így szinte minden szereplővel azonosulni tudott. „Nem kockázatmentes Franzent olvasni, megroppantja az élettel szembeni védőburkunkat, nem azért, hogy jó vagy rossz szivárogjon be a repedéseken, hanem azért, hogy bejusson a valóság, az élet a maga kockázatával. De ő is kockáztat, nem kívülről ábrázol, nem föntről lefelé, nem bíró, nem ítélkező, esendő, ahogyan esendők a szereplői is, ahogyan esendőek vagyunk mindahányan" - tette hozzá.



„Az írás számomra drog”

Franzen maga is beszélt a munkáiról. Elmondta, hogy egyfajta drognak tartja az írás folyamatát. „Ráadásul olyan drog, ami nem viszi, hanem hozza a pénzt. A szöveg, amit írok, menekülési útvonalat jelent a világtól. Megnyugvást hoz, csökken minden aggodalmam, amikor írok. Komoly agymunka, mert közben egyfolytában fejben kell tartanom ötezer dolgot, fizikailag viszont teljesen lestrapál".


Az 55 éves író felidézte, hogy bár már a nyolcvanas években írt - első regénye, a The Twenty-Seventh City 1988-ban jelent meg -, 2001 óta övezi óriási érdeklődés a munkáit. A Javítások egy héttel az Egyesült Államokat ért terrortámadás előtt jelent meg. A könyvért később Franzen megkapta az amerikai Nemzeti Könyvdíjat.

„Leginkább a nagy német modernektől tanultam meg, mi az irodalom. Németországban komoly irodalmi képzést kaptam, de az első írásaim nem arattak sikert és újra meg kellett terveznem, hogyan lehetne írnom az aktuális világról, a jelenről, mi lehet különleges. Rájöttem, hogy akkor járok jobban, ha kicsit személyesebbre veszem, saját élményekre, tapasztalatokra alapozok. Így született meg a Javítások" - fejtette ki az amerikai író, aki a Swarthmore College-ben hallgatott németet, és később Münchenben, majd Fulbright-ösztöndíjjal Berlinben is tanult. Az említett könyv egy közép-nyugati középosztálybeli család életét mutatja be több évtizeden át, egy kiüresedett karácsonyi összejövetel apropóján. A Szabadságban (2010) pedig egy liberálisnak, környezettudatosnak elkönyvelt közép-nyugati családon keresztül az amerikai szabadságeszmény illúzióival számol le.


„Családregény-írónak nem tartom magam, regényeimben a család inkább csak rendező elv”

Jonathan Franzen


Hozzátette: az írás folyamat, ami által az ember saját magává válik, és ehhez fel kell nőni. Az író kitért arra, hogy amikor a Javításokat írta, dühös volt, a Szabadság írásakor viszont már világhírű, boldognak érezte magát, jól élt.
„Elkezdtem madarakat figyelni, ami jó mulatság volt, ráadásul a madarakkal egy tájat is le lehet írni a regényben" - mondta. A madárfigyelés a Könyvfesztiválra magyarul is kiadott, eredetileg 2006-ban megjelent Diszkomfortzónában is szerepel: a Franzen első húsz évére visszatekintő memoárban szintén egy kisváros fojtogató családi légköre bontakozik ki.


„Sokszor évekig tart egy regény megírása, ezen belül az számít jó napnak, ha napi ezer szót le tudok írni. A madármegfigyelés 2002 és 2004 között is menekvés volt számomra, amikor nem írtam" - mondta Jonathan Franzen.

Új regényét, az idén ősszel megjelenő Purityt - amely egy kontinenseket és évtizedeket átívelő többgenerációs eposz lesz - három barátjának mutatja meg, több részletben. „Régebben nem voltam magabiztos, mostanában egyre szívesebben mutatom meg a dolgaimat szerkesztőknek".
Jonathan Franzen szerint a valóság és a kutatás többször az író ellensége, mint szövetségese. „A sztori számít, minden történetben elég néhány fontos tény rögzítése".