Megnyert egy tévés vetélkedőt, antifasiszta szakácskönyvet írt, ki az?

Forrás: MEK

-

Az 1910-ben Budapesten született és 1972-ben Brazíliában elhunyt Lénárd Sándor a 20. század egyik legkalandosabb életű magyar írója volt. Na meg költője, műfordítója, orvosa. Rómában az antifasiszta ellenállásban tevékenykedett, Brazíliában az őserdő közepén gyógyított, a Micimackó általa készített latin fordítása, a Winnie Ille Pu pedig világhíressé tette. Most könyv jelent meg róla.


Lénárd életét 2010-ben, születésének századik évfordulóján kezdte itthon újra figyelem övezni. Ekkor helyeztek el emléktáblát a szülőházán (Erzsébet krt. 23.), és még filmet is terveztek az életéről. Pár éve megjelent novelláiban (Füst) Böszörményi Zoltán Lénárd történeteit gondolta tovább, és jelenleg is fut Spiró György tavaly az évad legjobb drámájának választott darabja, a Helló, dr. Mengele!, amelynek főhőse Lénárd Sándor, és a történet alapja is valós: a Brazíliában letelepedett orvost azzal vádolják meg, hogy ő Mengele.

Ezt a sort folytatja egy most megjelent monográfia is (Lénárd Sándor – Világok vándora, L’Harmattan Kiadó), amelynek szerzői, Lénárt-Cheng Helga és Vajdovics Zsuzsa egyenesen „Lénárd-reneszánsznak” nevezik az elmúlt évek történéseit.

A monográfia függelékek nélkül alig 140 oldal, de mivel ez az első összefoglaló munka Lénárd teljes életművéről, bőven kínál újdonságot azoknak, akik ismerik Lénárd népszerűbb munkáit (pl. Völgy a világ végén, Egy nap a láthatatlan házban), de úgy általában is izgalmas olvasmány, mert Lénárd Sándornak valóban nem mindennapi élete volt. Lénárd életműve lehetetlenül széles, hagyatéka pedig jelenleg is több kontinensen található. Van még mit felfedezni tehát, a monográfia szerzői leginkább „segítséget és kiindulópontot nyújtanak a Lénárddal most ismerkedő irodalmároknak”.



Az 1910-ben született Lénárd alig tíz évet élt Magyarországon, a családja ugyanis a Tanácsköztársaság bukása után Ausztriába költözött. Lénárd a bécsi egyetemre járt, és orvosnak tanult, felesége lett, és gyereke is született. Amikor a Wehrmacht bevonult Ausztriába, már nem éltek a szülei, és a felesége is elhagyta, neki pedig zsidó származása miatt menekülnie kellett. Rómába ment. Zsidó származását nem hangsúlyozta, református, magát magyarnak valló családban nőtt fel. Családjából nem mindenki maradt életben, öccse munkaszolgálatosként halt meg.

Rómát ideiglenes tartózkodási helyének szánta, de végül 14 évet maradt ott. A háborúban részt vett az olasz ellenállásban, üzeneteket adott át, fordította a különböző idegen nyelvű rádióadásokat, hadifoglyokat rejtegetett. A háború után több nemzetközi szervezetnek is dolgozott, például az Amerikai Sírazonosító Szolgálatnak és egy menekültügyi szervezetnek is. Rómában kötött barátságot a szobrász Amerigo Tottal, itt adta ki párszázas példányszámban első versesköteteit, és itt ismerte meg azt a nőt, Andrietta Arborio di Gattinarát, aki élete végéig társa maradt.

Aztán 1951-ben, a lehetséges harmadik világháború fenyegető réme miatt, és mert „az emberek elkezdték a háborús bűnös kifejezést ironikus idézőjellel ejteni”, Lénárd feleségével együtt újra útra kelt, és meg sem állt Brazíliáig, ahol élete végéig maradt.


Micimackó és a 99 híres gesztenyebefőtt

Itt Lénárd előbb egy bányában dolgozott baleseti sebészként vagy épp szülészorvosként, majd sebészasszisztens volt, de nem ezekből vette meg későbbi legendás telkét, amelyre felépítette a fák lombjai közé rejtett „láthatatlan házat”. Ehhez előbb egy nemzetközi orvoskongresszuson tolmácsolt, 1956-ban pedig megnyerte a legnézettebb brazil tévés vetélkedőt, köszönhetően annak, hogy történetesen Bach munkásságában is nagyon otthonosan mozgott. Ezután néhány évig patikát üzemeltetett, és végül visszavonult a „láthatatlan házba”, és a dzsungel közepén fogadta pácienseit, őslakos indiánokat gyógyított.

Lénárdot Brazíliában nemcsak az országos, hanem a világhírnév is utolérte: itt fordította le a Micimackót latinra; a Winnie Ille Pu húsz hétig szerepelt a New York Times bestsellerlistáján. Milne történetét előbb angol- és latintanításra használta, de annyira hasznos eszköznek bizonyult, hogy akkor már lefordította az egészet latinra. A monográfiából megtudhatjuk, hogy Lénárd hogyan találkozott New Yorkban az 50 ezer dollárra biztosított Micimackóval, de az is kiderül, hogy voltak olyan purista latinisták is, akik bírálták Lénárd patchwork fordítását, amelyben egyszerre szólalt meg Horatius, Vergilius és a többiek latinja.

Lénárt-Cheng és Vajdovics munkája bemutatja Lénárd életútját, irodalmi munkásságát (külön vizsgálva levelezését, prózáját, publicisztikáját és így tovább), és foglalkoznak Lénárddal mint polihisztorral is, aki egyszerre volt író, orvos, neolatinista és hobbista konyhaművész.


Lénárd Sándor


Bár Lénárd élete és munkássága szinte minden ponton izgalmas, a kötetben különösen érdekes a levelezést vizsgáló rész: Lénárd óriási levelező volt, írásai egyszerre szóltak a kapcsolattartásról, az önéletrajzírásról vagy a családi mitológia megalkotásáról, de a vetőmagjait is így szerezte be a világ minden tájáról. Levelezett többek között az angol költővel, Robert Gravesszel és Szerb Antal özvegyével, Klárával is, akihez szoros barátság fűzte, aztán egy személyes találkozó után rejtélyes körülmények között kicsit megromlott a viszonyuk. Mindenesetre levelezésük gyümölcse többek között A királyné nyaklánca német fordítása, amelyet Lénárd készített el.

Végül egy bekezdés Lénárd szakácskönyvírói tevékenységéről, mert rávilágít, hogy milyen sokoldalú emberről van szó. Amit a szélesebb közönség ismer tőle, az az eredetileg németül írt, magyarra Tandori Dezső által fordított Római történetek, amely Kardos G. György szerint „az egyetlen antifasiszta szakácskönyv” volt. De írt egy esszét a rántott húsról is, amely megjelent németül, angolul és latinul is. A hagyatékában pedig felfedeztek egy 99 híres gesztenyebefőtt-recept című füzetet, amelyet az Olaszországban állomásozó szövetséges katonáknak írt, és így kezdődik: „Mint Athénaiosz, a klasszikus kor nagy ínyence Lakomázó bölcsek című művében írja, a szelídgesztenyét az antik világ euboiai dió néven ismerte.”

Lénárd-Cheng Helga, Vajdovics Zsuzsa: Lénárd Sándor – Világok vándora, Budapest, L'Harmattan, 2016