Megnéztük, hol pörög Budapesten a menekültbiznisz

Fotó: VS.hu / Zagyi Tibor

-

Két olyan hostelben is jártunk, amely menekültek tranzitállomásaként működik Budapesten. A környékbeliek tapasztalatai és érzései vegyesek a „magán tranzitállomásokkal” kapcsolatban, a taxik jöttek-mentek, a rendőrség ottjártunkkor nemigen strapálta magát.


„Police, razzia, go, go!” – mondogatják hangosan, terelő mozdulatok kíséretében a biztonsági őrökről szóló sztereotípiának megfelelő, nagy darab, kigyúrt, kopasz, napszemüveges alakok a járdán és az utca más részein üldögélőknek. A tizedik kerület egyik lakótelepi részén vagyunk, a környék látványa részben hasonlít a II. János Pál pápa téren megismerthez: a fűben, a kerítés tövében menekültek üldögélnek, beszélgetnek öt-tíz-tizenöt fős csoportokban – nők, férfiak, gyerekek vegyesen.

A kerítés előtt taxik állnak, több autó ajtaján ismert budapesti társaságok logója van, a többiek a népnyelv által csak hiénának titulált magánzók. Több sofőrrel menekültek alkudoznak, majd egy-egy járműbe beülnek néhányan, és elindulnak valahová. Odalépek az egyikhez, és megkérdezem magyarul, elvinne-e a KÖKI-terminálhoz, de azt a választ kapom, hogy nem tud, mert most más fuvarja van.

Egy fiatal nő hozzám lép, és annyit mond, egyik autóval sem fogok tudni elmenni, mert „ezek most mind szállodai taxik”. Valamiféle szervező lehet, nem sokkal később odaszól az egyik sofőrnek, hogy „kéne még három kocsi”.



A hostelhez tartozó étterem terasza is tele van menekültekkel, de láthatóan senki nem ebédelni ült le, az ottaniak is mintha várnának valamire. Bejutni egyébként – néhány perces szemlélődés alapján – egy biztonsági őrök által tessék-lássék módjára ellenőrzött kapun lehet, elvileg lila vagy ciklámenszínű karszalaggal, de a kapuőrök nem nagyon figyelnek, én is simán elmegyek mellettük.

Odabent úgy tűnik, a szálloda teljesen tele van, a recepció körül nagy a forgalom, ötven-, százeurósok cserélnek gazdát, a földön néhány helyen szemét, egy-két hálózsák, takarítás valószínűleg nem mostanában volt, valaki két összetolt fotelben alszik. Annyit sikerül megtudnom, hogy a szálloda tele van, „de egy hónap múlva már lehet, hogy nem lesz”. Egyébként 11 ezer forintért lehetne aludni a kétágyas szobákban.

A menekültekkel kapcsolatban csak annyit mondanak, hogy valamennyien szírek, „egy pár napot megpihennek itt, aztán mennek tovább”, az úti célról senki nem akar bővebben nyilatkozni. A taxisokról csak annyit mond valaki, hogy „kuncsaftra vadásznak, éppen úgy, mint mindenki más is”. Hogy miért ilyen népszerű éppen a szíriaiak körében a hely, arra azt a választ kapom:


iszlám konyhát visznek, így aki itt eszik, biztos lehet benne, hogy nem fogyaszt tiltott dolgot.

Körüljárva az épületet egy csapat fiatalba botlom, érdeklődésemre az egyik srác tört angolsággal elmondja, hogy napi 50 euróért alhatnak itt (ez kicsit több, mint a 11 ezer forint), Szíriából jönnek, és Berlinbe tartanak, de nekem is el tudják intézni, hogy 400 euróért elvigyen egy taxis legalább az osztrák–magyar határhoz, de ha szerencsém van, Bécsbe is akár. Ez egyébként gáláns árnak tűnik ahhoz képest, hogy egy embercsempész a helyi tapasztalatok alapján 1000-1200 euróért hozott volna át a szerb–magyar határon Horgosnál.

Majd egyikük elkéri a telefonomat, és felhív róla egy magyar számot, majd percekig arabul beszél. A kérdésemre csak annyit mond, hogy „egy barátját” hívta. Egyébként ők sem maradnak sokáig, azt mondták, másnap irány Berlin, ha nem sikerül, újra megpróbálják.


Körbenéztek, várakoztak, elmentek

Közben a „Police, razzia, go, go!” felszólítás után percek alatt kiürült az épület előtti tér. Ki a szállodába húzódott be, mások két-három fős kis csoportokra oszolva sétáltak el a környező utcákba, volt, aki a buszmegállóba ült be várakozni. Nagyjából tíz perc múlva megjelent két rendőrautó, a járőrök megálltak, kiszálltak, körbenéztek, várakoztak egy keveset, majd elmentek.

Mindig ez van – ezt már egy környékbeli mondja, aki szerint már hetek óta tele van a szálloda és a környéke menekültekkel, a rendőrség napjában egyszer-kétszer erre jár, de egyébként nem történik semmi. Némi szemetelésen kívül ő sem számolt be komolyabb problémáról a menekültekkel kapcsolatban.

A szállóval szomszédos lakóház kerti kapujába arabul is kiírták, hogy „Kérjük, ne ide szemeteljenek”. Az azért mégis ironikus, hogy a következő épület már a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalé, de mint megtudtam, ott nem foglalkoznak a szíriaiakkal.



A XIII. kerületben is rábukkantunk egy menekültekkel teli panzióra. Itt is szíriaiaknak adták ki az összes szobát, mint megtudtam, magyarként most akkor sem tudnék kivenni egyet, ha lenne szabad hely. „Vagy csak magyaroknak, vagy csak szíriaiaknak adunk ki szobát,


nem szeretnénk, ha keveredés lenne, jobb ez így

– hangzott a magyarázat. Itt egyébként 9900 forint lenne egy szoba egy napra.

Az utca másik oldalán egy munkásszálló, mellette egy részben kollégiumként is működő másik épület. A munkásszálló földszintjén egy élelmiszerbolt, nem messze tőle egy másik. A kerítésnél, az út menti füves sávban szintén várakozó embercsoportok, egyszer csak megjelenik egy magyar rendszámú Audi, az arab sofőr a nyitott ablakon keresztül tárgyal pár mondatot két fiatallal, majd elhajt. Ott áll két, társasághoz nem tartozó taxi is. Róluk azonban azt mondják, csak a városban hozzák-viszik a menekülteket, a panzió egyik dolgozója szerint „valószínűleg lehúzzák őket, már volt emiatt vita is”.

A környékbeliek tapasztalatai szerint a legtöbben egy-két napot tölthetnek itt, de vannak más ismertebb arcok, akik hetek óta járnak ide vásárolni. A tapasztalatok itt már nem feltétlenül pozitívak: a menekültek nem túl udvariasak, szemetelnek, letördelik a fák ágait. Egy ötéves forma kislány éppen akkor végezte a járdára a nagydolgát. Megszólítok több csoportot is, de csak annyit mondanak, hogy igen, Szíriából jöttek, a további kérdezősködés láthatóan bizalmatlanságot kelt bennük, úgyhogy elbúcsúzunk.