Megjósolhatatlan a csütörtöki brit választás kimenetele

Forrás: AFP

-


A közvélemény-kutatások szerint az elmúlt évtizedek legmegjósolhatatlanabb kimenetelű parlamenti választása előtt áll Nagy-Britannia.

A szerda délutáni állapot szerint a kormányalakításra esélyes két nagy párt közül a jelenleg is kormányzó konzervatívoknak 34 százalékos, a Munkáspártnak 33 százalékos támogatottsága van. A brit választási rendszer alapján, ha ez a szavazatmegoszlás tükröződik a csütörtöki választásokon, akkor a két párt közül egyiknek sem lesz meg az önálló, stabil kormányalakításhoz szükséges alsóházi többsége.

Az egypárti kormányzáshoz arra lenne szükség, hogy vagy a Konzervatív Párt, vagy a Munkáspárt az alsóház 650 képviselői helyéből legalább 326-ot megnyerjen.

A brit választási szabályok az országos parlamenti választások esetében nem írják elő, hogy a jelöltnek a körzetében leadott voksok abszolút többségét meg kell kapnia a győzelemhez. Így például, ha egy választókörzetben "A" párt jelöltje 5 ezer szavazatot gyűjt, "B" párté 4 ezret, "C" párté pedig 3 ezret, az "A" párt jelöltje jut be a londoni alsóházba, annak ellenére, hogy az ellene leadott voksok száma együtt kétezerrel meghaladta a rá adott szavazatokét. A többi jelöltre adott voksok elvesznek.


David Cameron konzervatív miniszterelnök és felesége, Samantha Cameron


Választási szakértők szerint ez a rendszer elvileg megakadályozza, hogy szélsőséges kis pártok jelentős szerephez jussanak a brit politikában, viszont lehetővé teszi, hogy a győztes párt az országosan leadott szavazatok abszolút számának kisebbségét megszerezve is jelentős többségű alsóházi frakcióval alakíthasson egypárti kormányt. Ez történt például a 2001-es választáson, amelyen az akkor már négy éve kormányzó Munkáspárt az érvényes voksok 43 százalékát kapta az összes többi párt 57 százalékával szemben, mégis az akkor még 659 fős alsóház képviselői mandátumainak csaknem kétharmadát megszerezte, 413 képviselői hellyel.

E rendszer alapján a második világháború óta eltelt hét évtizedben kizárólag a Konzervatív Párt és a Munkáspárt miniszterelnökei váltogatták egymást az egypárti kormányok élén, az esetek zömében többé-kevésbé biztos alsóházi többséget tudva a hátuk mögött. Abban a néhány esetben, amikor ezt nem sikerült elérni, általában rövid időn belül újabb választás következett.

Az előző, 2010-es választásokon azonban sarkalatos fordulat történt, ugyanis a Konzervatív Párt alsóházi frakciója lett a legnagyobb, de csak 307 fős létszámmal, vagyis nem érte el a 326 fős abszolút többséget. A konzervatívoknak akkor sikerült a Liberális Demokratákkal koalíciós kormányt alakítaniuk, és e kormány a koalíciós súrlódások ellenére sikeresen ki is töltötte ötéves mandátumát.


Ed Miliband, a Munkáspárt vezetője


Előzőleg 1974-ben fordult elő, hogy a választások után egyik brit parlamenti pártnak sem volt abszolút többsége az összes többi alsóházi frakció együttes létszámához képest. Edward "Ted" Heath akkori konzervatív párti kormányfő is megpróbált koalíciót kötni a liberálisokkal, ám a tárgyalások három nap után kudarccal végződtek, és II. Erzsébet királynő végül Harold Wilsont, a Munkáspárt vezetőjét bízta meg kormányalakítással. Wilson nyolc hónapig állt a kisebbségi kormány élén, ezután újabb választásokat tartottak, amelyet a Munkáspárt hajszálnyi, háromfős abszolút többséggel megnyert.

A kisebbségi kormányzás most is az elméleti lehetőségek között szerepel, bár Nick Clegg miniszterelnök-helyettes (a fenti nagy képen bal szélen), a Liberális Demokraták vezetője a héten kijelentette, hogy véleménye szerint még karácsony előtt megbukna egy olyan brit kormány, amelyet a Konzervatív Párt vagy a Munkáspárt kisebbségben vezetne. Clegg ezzel alig burkoltan saját pártját ajánlotta ismét koalíciós partnernek, és politikai elemzők is annak adják a legnagyobb esélyt, hogy a csütörtöki választások után végül valamilyen koalíciós egyezség jön létre, amelyben a liberálisoknak újból meghatározó szerepük lesz.

Elméletileg lehetséges lenne a Munkáspárt és a Skócia függetlenségére törekvő Skót Nemzeti Párt (SNP) formális vagy informális koalíciója is - különös tekintettel arra, hogy az SNP minden előrejelzés szerint földcsuszamlásszerű győzelemre készülhet Skóciában -, ám Ed Miliband, a Munkáspárt vezére a kampányban többször is kategorikusan kizárta, hogy a kormányalakítás érdekében összeállna a skót nacionalistákkal.