Mégis, hogyan nyert megint BL-t a Real Madrid?

Fotó: MTI/EPA/EFE / Victor Lerena

-

Miért sikeresebb a klub a Bajnokok Ligájában, mint a spanyol bajnokságban, és mi ezzel a baj? Helyzetkép a 11. BL-győzelem után.


Három év alatt két győzelem vs. nyolc év alatt egy győzelem – ez a statisztika gyakran előkerült a Real Madrid Bajnokok Ligája győzelme után. Nem véletlenül, ugyanis meglepő, és különös folyamatokra hívja fel a figyelmet. A Real Madrid három év alatt kétszer is megnyerte a BL-t, miközben nyolc év alatt csak egyszer nyert bajnokságot, tehát igaz lehet José Mourinho évekkel ezelőtti megállapítása:


könnyebb megnyerni a BL-t, mint egy topligás bajnokságot.

A Real Madrid különös statisztikája mellett a fenti tézis igazát bizonyítja a Chelsea esete is, amely 2012-ben tudta megnyerni a BL-t, az egyik leggyengébb csapatával 2003 óta, amikor Roman Abramovics elkezdte focistákra költeni a milliárdjait.


Egy bajnoki címhez folyamatosan jól kell teljesíteni, különösen, ha nem kétesélyes a bajnokság. Korábban egy Real bajnoki címhez elég volt, ha a Barcelona kifog egy gyengébb évet vagy egy komolyabb hullámvölgyet, amióta viszont az Atlético is kergeti a gigászokat, nem nagyon lehet hibázni. Ehhez képest a Real szintjén egy átlagos BL-csoport kötelező gyakorlat, tehát elég néhány meccsre odatennie magát tavasszal, plusz némi szerencse.


A Wolfsburg ellen 0-2-es odavágó után jutott tovább a Real


A BL-címhez tehát nem kell annyira kiegyensúlyozott szereplés, mint egy topliga megnyeréséhez, nagyobb a szerencse szerepe, részben éppen ezért nem sikerült még soha egyetlen csapatnak sem a címvédés a sorozat kezdete, 1993 óta. Pedig akadt néhány félelmetes csapat: a Lippi-féle Juventus (zsinórban három döntő), a Del Bosque-féle Real (öt év alatt három győzelem) legutóbb pedig a Guardiola-féle Barcelona (három év alatt két győzelem).


A hőskorban, amikor még Bajnokcsapatok Európa Kupája néven folyt a küzdelem, a győztesek korszakokat határoztak meg, elég Di Stefano és Puskás Realjára, Herrera Interjére, Cruyff Ajaxára, Beckenbauer Bayernjére gondolni. A Real most kétszer nyert három év alatt, más edzővel, de csak kisebb változásokkal a csapatban. Az Atlético elleni kezdőből heten is játszottak a legutóbbi döntőben, ám „ez a Real nem korszakot meghatározó csapat, egyelőre semmiképp” - jegyzi meg Jonathan Wilson a Bleacher Reportnak írt elemzésében.


Nem korszakos csapat


Más kérdés, hogy Zinedine Zidane-nal akár még korszakos csapattá is emelkedhet. A francia edző januárban vette át a csapatot, azóta 27 meccsből 21-et megnyert, a Real egyértelműen kiegyensúlyozottabb lett, a Casemiro, Modric, Kroos középpályában komoly potenciál van, és meglepő a csapat taktikai rugalmassága is.


Ám Wilson szerint ez a Real még mindig „nem több, mint a játékosai összessége”, inkább csak összevásárolt sztárok, akiktől remélik, hogy majd tudnak együtt játszani. A baj ott van, hogy ez is bőven elég: a Real sorozatban hatodszor jutott el a BL-elődöntőig, miközben a Barcelona az elmúlt kilenc évben hétszer jutott el idáig, és a Bayern München is rendre elődöntős volt az elmúlt öt évben. A BL egy szűk elit belterjes játszóterévé vált, nyomasztó pénzügyi fölényben lévő csapatokkal.


C. Ronaldo a serleggel - unalmas forgatókönyv


A Guardian végigszámolta, hány csapat játszott elődöntőt öt év alatt: minden idényhez hozzászámolták az előző négy szezon elődöntőseit. Az 1959/60-as évaddal indult a sorozat, lévén az volt az ötödik BEK kiírás. Az első öt évben 13 csapat játszott elődöntőt (a lehetséges maximum húsz). Ez a szám aztán mindvégig tíz fölött maradt, először 2009-ban süllyedt tíz alá, és azóta egyszer sem jutott fölé.


Árulkodó, hogy az olasz rekordbajnok Juventus, a focitörténet egyik leghíresebb csapata a tavalyi döntőben mennyire esélytelennek számított a Barcelonával szemben. A nagy klubok pedig reformokat sürgetnek, ám a céljuk tovább növelni a bevételeiket, amivel csak még szélesebb lesz a szakadék köztük és a lemaradó többség közt.


A Real fogadtatása Madridban


A Real idén egy könnyű sorsolással jutott el a döntőig, a Wolfsburg elleni párharcot egy 2-0-s vereséggel kezdte, az elődöntőben a színtelen-szagtalan Manchester Cityt gyűrte le összesítésben 1-0-ra. A döntőben aztán 11-esekkel nyert, miután az Atlético a rendes játékidőben büntetőt hibázott. Azért ez elég távol van az Eintracht Frankfurt elleni 7-3-as győzelem csillogásától (az 1960-as döntőn Puskás négy gólt jegyzett), de még a Leverkusen ellen 2-1-re megnyert meccstől is, ahol Zidane a foci történetének egyik legszebb gólját lőtte.


Nyilvánvalóan BL-t nem lehet érdemtelenül nyerni, csak éppen a mostani Madridból valahogy hiányzik az igazi nagyság; szimbolikus, hogy Ronaldo, a legnagyobb sztár alig egészségesen játszott/nem játszott egész tavasszal. A BL viszont egyértelműen az óriások vadászterepe lett, és még a legjobb forgatókönyv lenne, ha a következő évek során kiderülne: ez a győzelem volt a Zidane-korszak kezdete az európai klubfociban.



Tíz kulcsmomentum

  1. Casemiro - A Real védekező középpályása szerezte a legtöbb, 15 labdát a döntőben, 90,8 százalékos hatékonysággal passzolt, amivel szintén a legjobb volt, továbbá ő futotta a legtöbbet a Realból (13 144 métert).
  2. Bale - Az első félidő legveszélyesebb játékosa volt, a gólpasszt is ő adta.
  3. Magabiztosság - Mind az öt Real-focista belőtte a maga büntetőjét, mindegyikük balra, Oblak kapus gyengébb oldalára lőtt.
  4. C. Ronaldo - Két elveszített büntetőpárbaj után ezúttal elvállalta az utolsó rúgó szerepét, és nem hibázott.
  5. Első gól - A Real minden BL-döntőt megnyert, ahol az első gólt rúgta. Most sem történt másképp.
  6. Zidane - Stabilizálta a csapat játékát, nyugalmat teremtett az öltözőben, és Cruyff mellett immár ő az egyetlen, aki lőtt gólt BL-döntőben, majd edzőként is elnyerte a kupát.
  7. Griezmann - A második félidő legelején egyenlíthetett volna, de büntetőt rontott, a felső lécet találta el. Korábban a bajnokságban is kihagyott egyet a Real ellen, akkor Keylor Navas fogta a lövését.
  8. Rögzített játékhelyzetek - Általában az Atlético erőssége, de ezt a fegyvert a Real most kicsavarta a kezéből - mi több, a Realnak voltak roppant veszélyes szögletei, és a gólt is szabadrúgásból szerezte.
  9. Tökéletes páros - A Real két belső védője, Pepe és Sergio Ramos is nagyot játszott, Fernando Torres és Griezmann egyszer sem került tiszta gólhelyzetbe.
  10. Erős kezdés - A Real élesebben kezdte a meccset ellenfelénél, a félidei egygólos előny pedig később döntő faktornak bizonyult.