Méghogy ez menekülthelyzet? Akkor mit szóljanak Szíria szomszédai?

Fotó: AFP / BULENT KILIC

-

Az utóbbi hetekben a világ Magyarországra fordította tekintetét és kameráit, és levonta a következtetést: az ország képtelen megfelelően kezelni a II. világháború óta tapasztalt legnagyobb menekülthullám kihívásait. Pedig a hozzánk eljutó migránsok száma töredéke annak, amivel a közel-keleti országoknak már évek óta meg kell birkózniuk.


Idén augusztusra már több mint 160 ezer menekült érkezett Magyarországra. Ez kétségtelenül nagy szám, ám ha azt nézzük, hogy egyedül Törökország csaknem 2 millió szíriai menekültet fogadott be, talán érezhetjük, messze nem ránk nehezedik a legnagyobb nyomás. Még arányaiban sem: Törökország 75 milliós ország, ráadásul évek óta szállásolják el ezt a Budapest lakosságához mérhető embertömeget, míg nálunk csak néhány napot töltenek a menekültek.



Az Európai Bizottság augusztusi jelentése szerint a háború kitörése előtt még 22 millió lelket számláló Szíriában ma 12,2 millióan szorulnak humanitárius segélyre, 7,6 millióra tehető az országon belüli menekültek száma. és több mint 4 millióan kényszerültek elhagyni az országot. A civilek elleni célzott támadások, a nemi erőszak és a gyerekkatonák besorozása mindennapossá vált az eddig megközelítően 250 ezer életet követelő fegyveres konfliktusban.


Budapestnyien Törökországban

Ugyan Recep Tayyip Erdogan török elnököt és pártját (AKP) a nemzetközi közösség egyre hevesebben vádolja a demokratikus értékkel való szembefordulással, és a nyugati hatalmak szövetségesének számító kurdok hátba támadásával, mégis Szíria északi szomszédja bizonyult a legkészségesebbnek a negyedik éve tartó polgárháború elől menekülők befogadására.



2014 végéig Törökország mintegy 5,5 milliárd dollárt, vagyis durván 1500 milliárd forintnyit költött a menekültek megsegítésére, miközben az EU 3,9 milliárdot, és idén két új menekülttábor épült a már meglévő 22 mellé, melyekben nem csak szállást és ellátást kapnak a rászorulók, de a gyerekek oktatását is biztosítják.


A táborokban - melyekben a kétmillió menekültnek csak egy része él - azonban sokat romlottak a körülmények, amióta az ENSZ segélyszervezeteinek kimerültek a tartalékai, és egyre nagyobb gondot okoz az előirányzott összegek előteremtése. A UNHCR (Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága) törökországi programjára például a 2015-re kalkulált 624 millió dollárnak csak a 30 százaléka folyt be, de a többi befogadó országban sem sokkal jobb a helyzet.



A támogatások elapadása miatt keményen vissza kellett fogni az élelmiszer fejadagokat és az orvosi ellátást, ráadásul a többnyire sátrakból álló hatalmas táborok alapvetően nem arra vannak tervezve, hogy hosszú éveken át adjanak otthont az embereknek. Mégis sokan már 3 éve laknak a sátrakban, a polgárháborúnak pedig még közel sem látni a végét.

De nem csak a menekülteknek tűnnek hosszúnak ezek az évek, hanem Törökország is kezd a vendégszeretetének végére érni. Az utóbbi hónapokban egyre szigorúbb szabályozásokat vezettek be a túlzsúfolt táborokban, melyek kezdenek inkább szögesdróttal körbevett börtönökre hasonlítani, mint bármi másra. „Szerintem azért nehezítik az életünket, hogy most már menjünk el, vissza Szíriába vagy Európába” – mondta egy szíriai férfi az Index.hu tudósítójának egy határ menti tábor közelében. És valóban, sokan vannak, akik inkább visszatérnek a háborús zónába.



Kívül tágasabb

A menekültek jelentős része, mint Törökországban, a többi befogadó országban sem táborokban lakik, hanem a városokban szétszórva igyekszik új életet kezdeni, annak ellenére, hogy legálisan szinte sehol sem kaphatnak munkát.

Jordániában több tízezer lakóegységből álló táborok épültek, a menekültek 80 százaléka mégis az ENSZ szervezetei által létrehozott létesítményeken kívül él. A polgárháború kitörése után Jordánia azzal a feltétellel nyitotta meg a határait, hogy a menekültek kizárólag táborokban lakhatnak, ám a gyakorlatban mégsem köteleztek erre senkit.


To understand the sheer scale of the Syrian refugee situation, here's a picture of a Syrian refugee camp in Jordan.

Posted by Huthaifa Shqeirat on Friday, 4 September 2015

Egészen 2015 elejéig, amikor a jordániai vezetés a hadsereget bevetve elkezdte összegyűjteni és táborokba terelni az ország területén tartózkodó több mint 600 ezer menekültet. Bár a kormány tagadja, a Human Rights Watch szerint Jordánia rendszeresen deportál vissza embereket – akár sebesülteket és kisérő nélküli gyerekeket is – a háborús Szíriába.


Marc Schakal, az Orvosok Határok Nélkül (MSF) jordániai és iraki missziójának vezetője a France24-nek elmondta, hogy a táborokon kívül a menekültek kétes körülmények között élve ugyan, de képesek lehetnek kisebb munkákat vállalni és közösségeket alakítani. Csakhogy a segélycsomagok a táborokba érkeznek, így komoly problémát jelent, hogy a rászorulók túlnyomó része máshol húzza meg magát.



Kis ország, nagy számok

4,5 milliós lakosságához mérten Libanon fogadta be eddig a legtöbb szíriai menekültet, az ENSZ adatai szerint több mint 1,1 milliót. Ez azt jelenti, hogy ma Libanonban minden ötödik ember menekült, sőt, vannak régiók, ahol a szíriaiak többen vannak, mint a helyiek.


A menekültek helyzete természetesen Libanonban sem felhőtlen, hiszen a kemény telek ellen a szedett-vetett sátrak nem nyújtanak megfelelő védelmet. Libanon ráadásul nem engedélyezi hivatalos táborok felállítását, így az ENSZ adatai szerint a menekültek 40 százaléka húzza meg magát kapkodva összetákolt zugokban, garázsokban vagy építkezési területeken.



A szíriaiak azzal is vádolják a libanoni helyi önkormányzatokat, hogy visszatartják és ellopják a nekik szánt adományokat, sőt, elektromos bottal verik a menekülteket, ha elkezdik követelni az ételadagokat. Nazem Saleh, al-Marj polgármestere az ellátás körüli problémákat azzal indokolta a VICE riporterének, hogy a kialakult helyzet a libanoni lakosságra is komoly teherként nehezedik, így nekik is jár a segély.

A Világbank 2014-es jelentése szerint a világ egyik legnagyobb államadósságával rendelkező Libanonban valóban komoly gazdasági és szociális problémákhoz vezethet a menekültválság. Hogy valamelyest mérsékelje a nyomást, 2014 májusától Libanon csak a határ menti háborús övezetekből volt hajlandó befogadni szíriai menekülteket, mindenki mást – például a szíriai palesztinokat – visszautasítottak.

Jelenleg Jordánia és Libanon is kiakasztotta a „megtelt” táblát és lezárta a határait, így jelentések szerint több százan rekedtek a senki földjén. Törökország ugyan hivatalosan nyitva hagyta a határokat, az Amnesty International szerint a gyakorlatban mégis sokszor zárt kapukkal találják magukat szemben a menekültek, sőt, az sem példa nélküli, hogy a határőrök éles lőszerrel tüzelnek rájuk, vagy megkínozzák őket, ha illegálisan próbálnak belépni.



A háborús Szíriából azonban nem csak békés országokba menekülnek át az emberek: mintegy 250 ezer szíriai kurd az Iszlám Állam által szintén ostromolt Irakban, azon belül is az autonóm kurd régióban (KRI) keresett védelmet. A Szíria és a KRI közötti útvonal átjárhatósága azonban mindig az Iszlám Állam elleni küzdelem aktuális állásától függ, így előfordul, hogy csak Törökországon keresztül lehet átjutni.


Ugyan az iraki kurd fegyveres erők, a peshmergák keményen tartják magukat a dzsihádistákkal szemben, előfordul, hogy egy-egy menekülttábort mégsem sikerül megvédeni. 2014 júniusában az 1500 embernek otthont adó al-Obaidi tábor az Iszlám Állam irányítása alá került, ezért a lakói szétszéledtek más táborokba, vagy vissza Szíriába.



Miért nem mennek Dubaiba?

Míg a 4 millió szíriai menekült durván 95 százalékát 5 ország – Törökország, Libanon, Jordánia, Irak és Egyiptom – fogadta be, addig a jóval gazdagabb öböl menti országok, mint Szaúd Arábia, Katar vagy az Egyesült Arab Emírségek pontosan 0 embernek nyújtottak hivatalosan menedéket. Emiatt persze számos nemzetközi és civil szervezet ostorozza őket, ám a történet nem ennyire egyszerű.


Az igaz, hogy ezek az országok nem állítottak fel menekülttáborokat a saját területükön, viszont eddig összesen 900 millió dollárnyi segélyt gyűjtöttek össze, mely nem kis részben egyéni adományokból folyt be. Szaúd Arábia pedig azt állítja, hogy 2011 óta félmillió szíriait engedett be, csakhogy nem menekültként, hanem vendégmunkásként. A vendégmunkások aránya ráadásul egyébként is elképesztően magas ezekben az országokban – az Egyesült Arab Emírségekben és Katarban például csak a lakosság 10 százaléka helyi állampolgár. Ilyen arányok mellett félő, hogy felborulna a kényes demográfiai egyensúly, ha tömegesen fogadnának be újabb külföldieket.

Az öböl menti országok már csak azért is vonakodnak befogadni több százezer embert a háborús térségből, mert nekik is igen komoly szerepük van az évek óta tartó konfliktusban. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni az egyébként igen kaotikus képet, akkor ma Szíriában az Irán és Oroszország által támogatott Aszad-rezsim harcol az Öböl-hatalmak pénzelte felkelő milíciák ellen. Emiatt ezek az országok tartanak tőle, ha megnyitnák a kapukat, akkor azzal magukra zúdítanának több ezer, bosszút forraló Aszad-párti menekültet is.