Meghalt Szabad György

Fotó: MTI / Kov·cs Attila

-

Életének 91. évében pénteken elhunyt Szabad György Széchenyi-díjas akadémikus, aki 1990 és 1994 között volt az Országgyűlés elnöke – tájékoztatta az MTI-t Szilágyi Zoltán, a parlament sajtófőnöke.


Szabad György Aradon született 1924-ben. Saját megfogalmazása szerint „magyarnak született a trianoni döntés nyomán Romániába frissen bekebelezett földön, évszázados hazai gyökerekkel bíró zsidó vallású család tagjának született az antiszemitizmus felívelése idején, és polgárnak e létforma fenyegetetté válása küszöbén.”


A parlament.hu-n található életrajz szerint édesapja a trianoni döntés ellenére fenntartotta magyar állampolgárságát, emiatt többször összetűzésbe került a román hatóságokkal, meg is verték. A család 1932-ben átköltözött Magyarországra, de a zsidótörvények miatt az apa 1941-ben öngyilkos lett.

Szabad György Aradon, Marosvásárhelyen és Kolozsváron kezdte tanulmányait, de már Budapesten érettségizett 1942-ben. A numerus clausus miatt nem vették fel egyetemre, másfél évig kertésztanonc volt. 1944 tavaszán, a német megszállás után kényszermunkára majd katonai munkaszolgálatra vitték. Erdőt irtott, aratott, vasutat épített, romot takarított el. 1944 október 15-én megszökött, „egy önfeláldozó családtag segítségével túlélte a vészkorszakot.”

1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba, amelynek 1946 tavaszáig volt tagja. 1945 elején az orosz katonák is elvitték „munkára”, de innen is sikerült megszöknie. Első felesége révén szőlőt és gyümölcsöst örökölt, amit pár év alatt olyan állapotba hoztak, hogy mintagazdaság lett. 1949-ben viszont neve a kuláklistára került, a földet „önkéntesen felajánlották”.

A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán kezdett tanulni, az egyetemet 1950-ben történész-levéltárosként fejezte be, a Magyar Országos Levéltárban kezdett dolgozni. Kutatásai miatt tudományos továbbképzési ösztöndíjas lett, áthelyezték az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre. 1970-ben egyetemi tanárnak nevezték ki. 1956-ban a Bölcsészettudományi Kar Forradalmi Bizottságának tagja lett, emiatt később zaklatták. A forradalom előtt főként gazdaság- és társadalomtörténetet kutatott, utána viszont a nemzeti és demokratikus törekvések 19. századi ötvöződését vizsgálta. Nagyon sok könyve jelent meg magyarul és idegen nyelven is.



1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, székfoglalóját 1983 tavaszán tartotta.

1987-ben felszólalt az első lakiteleki tanácskozáson, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója volt. A kezdettől fogva részt vett az Ellenzéki Kerekasztal munkájában. 1990-ben pártlistáról jutott be az Országgyűlésbe, ő volt az első szabadon választott Országgyűlés elnöke. 1994-ben is bejutott a parlamentbe, de két év múlva többedmagával kilépett az MDF-ből, és alapító tagja lett a Magyar Demokrata Néppártnak. Az új párt 98-ban nem jutott be az Országgyűlésbe, Szabad György ezután visszavonult az aktív politizálástól.

Szabad Györgyöt 2000-ben az ország legmagasabb kitüntetésével, a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével tüntették ki. „A szakszerű magyar történetírás megújításában való tevőleges részvételéért, a magyarországi újkorkutatás legjobb hagyományait követő munkásságáért, életműve elismeréseként” 2006-ban vehette át a Széchenyi-díjat.