Meghalt Haskell Wexler

-

A hatvanas években kibontakozó „új Hollywood” kulcsfigurája és egyik legnagyobb hatású operatőre volt. 93 évet élt.


Az 1922-es születésű Haskell Wexlert az egyik legnagyobb hatású amerikai operatőrként tartják számon; karrierjének legfontosabb időszaka a 70-es évek volt, amikor az „új Hollywood” egyik meghatározó alakjának számított Zsigmond Vilmos, Kovács László és mások mellett.

Kétszer nyert Oscart, az elsőt a Nem félünk a farkastól című drámáért, amelyben a filmtörténet szerint az ő szorongást keltő „szürkéi és feketéi” tették a Richard Burton és Elisabeth Taylor közti feszültséget még olyanabbá; a másikat tíz évvel később, a Woodie Guthrie korai éveit feldolgozó Dicsőségre ítélve című életrajzi filmért.



De Wexler fényképezte a Száll a kakukk fészkére című Milos Forman-filmet, illetve a Magánbeszélgetés legendás kezdőjelenetét a Union Square-en, csak aztán Francis Ford Coppola kirúgta.



Haskell Wexler fontos alakja a '68 körüli amerikai politikai és társadalmilag érzékeny filmnek, számos dokumentumfilmet forgatott. 1969-ben megrendezte a Medium Cool című filmet, amelyben a fikciót és a dokumentumelemeket keverve mutatta be az 1968-as demokrata kongresszus körüli konfliktusokat. Nagy hatást gyakorolt rá a francia újhullám és Godard, a Medium Coolon is érződik a cinéma vérité.



Egy sor fontos film kapcsolódik Haskell Wexler nevéhez, többek között a Forró éjszakában (Norman Jewison, 1967), a Mennyei napok (Terrence Malick, 1978), amelynek a felét ő fényképezte, az Amerika, Amerika (Elia Kazan, 1963), a Thomas Crown-ügy (Norman Jewison, 1968) és az Azok a véres napok (John Sayler, 1989), de ő fényképezte a Színeket (Dennis Hopper, 1988) és a Mulholland Fallst (Lee Tamahori, 1996) is.



Utolsó filmjében (Four Days in Chicago, 2013) visszatért szülővárosába, Chicagóba, és az Occupy-mozgalom demonstrációit dokumentálta.

Felesége Rita Taggart színésznő volt. Haskell Wexler 93 éves korában hunyt el.