Meghalt a nő, mire 15 év után megkapta volna felújított lakását

Fotó: MTI / Kallos Bea

-

Az eset a múlt héten történt, mementójaként annak, miként szorultak ki az emberek az állami gondoskodásból az elmúlt tíz évben. Aki a történetet elmondta, azt is megtapasztalta, miként kaparják ki a krumpliszedés után földben maradt gumókat és eszik meg nyersen a borsodi gyerekek. Mindez a számok nyelvén: a világ fejlettebb országainak körében a törökök és a görögök társaságában sereghajtók lettünk. 2007 óta a legnagyobb mértékben zuhantak vissza a szociális kiadások a GDP-hez képest, és a legnagyobb mértékben nőtt azoknak a családoknak az aránya, amelyeknek nincs elég pénzük etetni gyermekeiket. A kormányhoz közelálló kutatóintézetekben is látják, mi lehet a magyarázat.


Heteken belül önkormányzati bérlakásba költözhet Kispesten két hajléktalan család. Pontosabban már csak egy család és egy egyedülálló férfi. Párja 15 év hajléktalanság után meghalt.


Már nem megy be a lakásba

– mondja könnyeivel küszködve Lakatos Bertalanné Jutka, aki a ritka kivételek egyikeként említi a kispesti önkormányzat felajánlását. A Város Mindenkié mozgalom tagjaként Jutka idén is az Üres Lakások Menetének egyik szervezője. Ehhez kapcsolódik a Magyar Szegénységellenes Hálózat eseménysorozata, a Méltó Megélhetés Hete. Jutka maga is kunyhólakó, ahogy az újonnan lakásbérlővé avanzsálók is azok voltak.


A kunyhós élet az egyedüli szabad lakhatás, ahol úgy vezetek háztartást, ahogy anno, valamikor még emberként éltem.

Mármint azok számára az egyedüli szabad lakhatás, akik kiszorultak a társadalomból, akik – ahogy fogalmazott – önhibájukon kívül nem jutnak munkához. Mit ért az alatt, hogy önhibáján kívül? Kik tartoznak ide?


A kiszorítósdi egy folyamat. Megszűnik a munkahelyed. Így nyilvánvalóan nincs fizetésed. Ezzel előbb-utóbb a lakhatásod is megszűnik. Lakcím nélkülivé válsz. A lakcímkártyád egy településre vagy egy hajléktalanszálló címére szól. Ezt már minden munkaadó ismeri. Hivatalos munkahely már nem vesz fel többé. Orvoshoz csak a kijelölt helyeken juthatsz, de ott nincs mindenféle szakellátás. És végül a gyermekedet is elvehetik.


Lakatosné Jutka, a Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport aktivistája


A Város Mindenkié mozgalomnál egy olyan pár jelentkezett, amelynek a közelmúltban ikergyerekei születtek, és amellyel a gyámhivatal közölte: nem viheti be a nagyszülőkkel közösen lakott kétszobás lakásba a gyerekeket, mert kevés a légtér. Menjenek inkább albérletbe. Erre fakadt ki Jutka, hogy


egy középosztálybeli család úgy és ott neveli a gyermekét, ahol és ahogy akarja! Minket miért nem hagynak?

De van más út is, hogy marginalizálódj. Az ELTE Szociális Munka Tanszékének vezetője, Darvas Ágnes docens éppen egy nógrádi kutatótábort szervez. Egy kétezres falu egy főútvonal mentén. Az út egyik oldalán a romák, a másik oldalán a nem romák élnek. Ha véletlenül valaki „tévedésből” a másik oldalra kerül, akkor sem tart fenn semmilyen kapcsolatot a „másik” oldallal, a „saját” oldalának játszóterét, iskoláját használja.

A programban résztvevő négy, érettségizett roma fiatal elmondása szerint hiába mászunk már ki a válságból, és hiába vannak már állásajánlatok a környéken, romákat nem vesznek fel. A faluban a közmunkások 95 százaléka roma. Miért? Darvas Ágnes egyik magyarázata az, hogy a munkaerőpiac egyik hüvelykujj-szabálya, hogy az elhelyezkedés 70-80 százalékban ismeretségen keresztül történik. Ha nincs kapcsolat a falu két fele között, miként lenne állásuk a romáknak a nem roma foglalkoztatóknál? (Az alábbi videón egy érzékenyítő kísérlet zajlik, a játékban bárki kipróbálhatja, mire is elég a segélyből, családi pótlékból, gyesből, alkalmi munkából szerezhető jövedelem.)



Nem csak a szegénységben élőket érinti

A felmérések szerint Magyarországon minden harmadik családnak gondot okoz, ha egy nagyobb, 50 ezer forint körüli váratlan kiadással szembesül. Ők nem feltétlenül tartoznak a jövedelmük alapján szegényeknek minősítettek körébe, viszont hasonló a kiszolgáltatottságuk és hasonló veszélyek fenyegetik őket, mint a fent említett példákban: nem jutnak munkához, lakáshoz, elegendő ételhez.


Gyermekszegénység; illusztráció


A kutatók állítják, mindez nem írható a 2008-ban kirobbant válság számlájára, ehhez elhibázott kormányzati politika is kellett. Krémer Balázs szociológus a világ fejlettebb országait tömörítő szervezet, az OECD adatai alapján mutatta ki, hogy miközben a 34 tagállam közül nem Magyarország volt az, ahol a legdrasztikusabban zuhant vissza a gazdaság, mégis 2007 óta Görögországon kívül csak nálunk csökkent annak a pénznek az aránya, amelyet a nemzeti össztermékből, a GDP-ből szociális célokra költünk. A helyünk az alábbi ábrán így a legrosszabb helyen, a bal alsó sarokban van.



Mindeközben pedig Magyarországon nőtt a legnagyobb mértékben azoknak a családoknak az aránya, amelyek nehezen tudnak elég ételt adni gyermekeiknek.



Magyarország a legkevésbé gyerekpárti országok közt van – állapította meg a Civil jelentés a gyerekesélyekről egy évvel ezelőtt. A hajléktalan aktivistának, Lakatos Bertalannénak Borsodban élnek rokonai, akiknél saját szemével látta, hogy a gyerekek a már felszedett krumpliföldeken is élelem után kutatnak,


túrják a földet, és eszik nyersen, amit találnak. Egy ország vezetése nem lehet olyan rideg, hogy ezt hagyja!?

A kormány ugyanakkor folyamatosan a családi adókedvezményekre hivatkozik, ha a gyermekszegénység kerül szóba.

Az ellentmondásra olyan kutatók is magyarázatot adnak, akik a kormányhoz közelálló műhelyekben dolgoznak. A Századvég Gazdaságkutató igazgatója, Virovácz Péter az egykulcsossá tett személyi jövedelemadó hatásait vizsgálta Tóth G. Csabával közös tanulmányában 2013 végén. Eszerint ha a jövedelem alapján tíz egyenlő részre osztjuk a társadalmat, akkor 2010 óta az Orbán-kormány intézkedései közül a családi adókedvezmény a legszegényebbeknél mindössze 3 százalékkal mérsékelte az adóterhelést, miközben az egykulcsos adó 34 százalékkal csökkentette a leggazdagabbak adófizetését.



A Magyar Szegénységellenes Hálózat tagjai azt mondják, az úgynevezett progresszív adózás, vagyis a magasabb jövedelműek nagyobb arányú terhelése, illetve a legalacsonyabb jövedelműek adómentessé tétele ezen a helyzeten sokat tudna segíteni.


Virovácz Péterék tanulmánya ugyanakkor azt tesztelte, milyen hatással járna, ha a kormányzati terveknek megfelelően a jelenlegi 16 százalékról 9 százalékra mérsékelnék a személyi jövedelemadót. Az összes adócsökkentés 42 százaléka, azaz 219 milliárd forint a legfelső jövedelmi tized (az a tíz százaléka a lakosságnak, amely a legjobban keres) nettó bérét növelné. Körükben egy-egy adózó évente 500 ezer forintot spórolna, miközben az intézkedés kevesebb mint 7 ezer forintot juttatna a legrosszabbul kereső, legszegényebb 10 százaléknak.