Még senki sem felelt a szlovéniai mészárlásért

-

A püspöki kar ellenezte az emléktemető létrehozását. A hónap végéig 700 áldozatot szállítanak át.


Szlovéniában megkezdték a partizánok által több mint hetven éve lemészárolt, a Huda Jama-i tömegsírból exhumált civilek maradványainak átszállítását a maribori emléktemetőbe. A kormány nemrég 800 ezer eurót különített el a közel 3 ezer áldozat exhumálására.

A katolikus egyház korábban ellenezte a maradványok elszállítását. A püspöki konferencia szerint először azonosítani kell a meggyilkolt civileket, majd fel kell ajánlani hozzátartozóiknak, hogy a családi sírhelyen temethessék el őket.

A mostanáig exhumált 700 áldozat maradványainak átszállítása a hónap végéig tart. Utána megemlékezést tartanak majd a maribori emléktemetőben, és azon Borut Pahor államfő is részt vesz. Az elnök szerint a valamikor egymással szemben álló felek kibékítése, a múlttal való megbékélés régóta tartó folyamat, a Huda Jama-i áldozatok tisztességes eltemetése pedig történelmi fordulópont lehet.


Hallgattak róla

A Celje melletti Huda Jama bányájában 7 éve találtak 432 mumifikálódott holttestet, a szomszédos barlangokban pedig további 2200-2500 áldozat lehet még. Az áldozatokat – köztük nőket és gyerekeket – a kommunista partizánok a második világháború után, néhány hét leforgása alatt teherautókkal szállították a bányához, és a helyszínen kivégeztek őket.

A vesztőhely felfedezése megrázta a szlovén társadalmat annak ellenére, hogy az országban sokan feltételezték létezését. A Huda Jama-i mészárlás miatt soha senki ellen nem indítottak eljárást Szlovéniában, még az ország 1991-es függetlenné válása után sem.


A partizánok 1945 májusában az ausztriai Bleiburg közelében, a szlovéniai Kocevski Rog mellett és a maribori úton alig néhány nap alatt tízezreket végeztek ki. Az áldozatok egy része a horvát náci bábállam összeomlása után menekült Ausztriába, az angol hadifogságtól remélve a túlélést. A londoni kormány azonban úgy döntött, hogy kiadja őket az új, kommunista Jugoszláviának.


Áldozataikat a közeli fogolytáborokban válogatták ki a partizánok. A feltételezések szerint a kivégzettek többsége a horvát, a szlovén vagy a német hadseregben harcolt, vagy azt feltételezték róluk, hogy kollaboráltak a nácikkal, illetve horvát szövetségeseikkel, az usztasákkal. A kivégzések a bánya bejáratánál történtek: a térdelő áldozatok fejét csákánnyal verték szét.

A holttesteket nyugdíjas bányászok vitték a mélybe, majd elföldelték őket. Ezért is mumifikálódhattak a holttestek – írja a II. világháború után kivégzettekkel foglalkozó oldal, a Stopama pobijenih. A bánya egyébként még 1992-ig működött.